I really just..(J-Hope ff)(ÁTÍRÁS ALATT)

25

J-Hope:

Visszarázódni a szürke hétköznapokba. Talán ez a legnehezebb. Pedig csak egy hétvége volt, csak két nap, amikor úgy öltöztem fel, ahogy akartam, azt csináltam, amit akartam, azzal aki mellett akartam lenni.
Szürke hétköznap nekem azt jelenti, hogy reggel ébresztőre kelek, bekapcsolom a kávéfőzőt, és amíg lecsorgatja a fekete nedűt, addig két szelet kenyeret teszek a pirítóba. Mire a kávé lefő, addigra a pirítósom is aranybarnára sül. Egyiket vajjal, másikat lekvárral kenem meg és teszem egy tányérra. Papucsomban visszacsoszogok a hálóba, egyik kezemben a bögrével, a másikban a tányérral egyensúlyozva. Egy fél szelet kenyérrel a számban választom ki az aznapi sötét öltönyt, inggel és hozzá való nyakkendővel. Mire a válogatással kész vagyok, már a reggeli is elfogy, így jöhet a jól megérdemelt zuhany. A forró víz, szinte égeti a bőrömet, és mindenhol vörössé teszi. Szárazra törlöm a testemet, majd elkezdem felvenni a kikészített ruhákat. Már az utolsó inggombnál tartva hajtom fel a kávém maradékát. Aktatáskámat kezembe veszem, miközben a konyha felé veszek egy kitérőt, hogy a mosogatógépbe tegyem a bögrét és a tányért. Az ajtón kilépve szürke esőfelhő fogad.
Az irodába lépve, minden szembe jövő alkalmazottnak mosolyogva köszönök, és akit kicsit is jobban ismerek, azzal váltok pár poénos mondatot. Mire az igazgatói székembe rogyok, kifáradok a magamra erőltetett jókedvtől. De egy perc nyugtom sincs, hisz az első sóhajom után belibben a titkárnő, kezében egy köteg aláírandó dokumentumokkal, ellenőrzésre váró szerződésekkel és naptárral a kezében. Még szinte be se értem, de az időpontok hallatán és a papírok láttán már tudom, hogy ma sem megyek haza világosban. Ahogy becsukja maga mögött az ajtót, elered az ég csatornája, és hangosan verni kezdik az esőcseppeket az ablakomat.

Szürke.
Szürke hétköznap…

-Hoseok!  - ront be az irodába kopogás nélkül Jimin -Láttad a híreket?
Lerogy a kanapéra, és a karfán átvetve egyik lábát, mint egy hűséges kölyökkutya pillant rám. Megeresztek egy hangos sóhajt, és megrázom a fejem. Szemem automatikusan az ablakra téved, ahol még mindig szorgosan csorognak le az esőcseppek. Lehet, hogy a természetnek aranyat ér a májusi eső, de az én hangulatomat a földbe döngöli kíméletlenül.
-Hyung, hallasz? – Jimin felé fordítom a tekintetemet és magamra erőltetek egy mosoly félét.
-Mit kellett volna látnom a hírekben? Valamelyik volt alkalmi partnered bejelentette, hogy terhes tőled? – Jimin arcára ráfagy a döbbenet, de egy szempillantás alatt megrázza fejét és legyint egyet.
-Az lehetetlen. Mindig vigyázok! Tudod, hogy tucatjával veszem az óvszert.
-Akkor?
-Kapcsold be a CNC-t. – fordul a falra szerelt plazma tévé felé.
Idegesnek tűnik, ezért nem kérdezek többet, hanem az íróasztaltól felállva mellé telepszem a bőrkanapéra, és bekapcsolom a kért csatornát.
Azonnal a bemondó tökéletesre sminkelt arca jelenik meg, rajta egy tökéletes álmosollyal. Erős mély hangja azonnal betölti az iroda csendjét. A képernyő alsó sarkában megjelenő felírat arra késztet, hogy teljes figyelememet felé fordítsam.
-A mai napon egy a japánból érkezett munkatársunk ismerős arccal találkozott az Incheon reptéren az ellenőrzések során. Bár az elmúlt években sokat változott, de akik figyelemmel kisérték Instagram fiókját, azok könnyű szerrel felismerhetik a végre hazatérő örököst. Jung Taehyung a Jung kozmetikának második fia több, mint hét év után hazaérkezett Japánból. Bár interjút nem sikerült vele készíteni, a megfigyelések alapján, nem csak látogatóba érkezett, hiszen rengeteg bőrönd társaságában szállt be a rendelt taxijába. Kíváncsian várjuk, hogy az ifjú, már felnőtté vált Insta híresség, vajon azért tért haza, hogy az apja cégénél elhelyezkedjen, vagy csak, hogy újabb botrányt keltsen. Akik esetleg nem emlékeznek rá, azoknak….
Kikapcsolom a tévét, és a képernyőre meredek.