I really just..(J-Hope ff)(ÁTÍRÁS ALATT)

7

Jin SunMi:

-Ha már így összejöttünk, talán mutatkozzunk be. Jung HoSeok vagyok, a Jung kozmetika vezérigazgatója. Kegyed?
-Jin SunMi, de magának csak Jin nyomozó.
-Ennyi? – kérdi, miközben a feltartott kezét leengedi. Arcára fagyott mosollyal néz még mindig a mini pisztolyra.
-Talán a vércsoportomra kíváncsi, Mr. Jung?
-Maga nem ismer engem?
-Miért kellene? Gazdag ficsúr. Kell mást is tudnom magáról?
Most tényleg azt hitte, hogy hasra esek azért, mert Korea egyik vezető kozmetikumának a vezérigazgatója? Ha más körülmények közt találkozunk akkor talán, de így, hogy elég gyanúsan viselkedik, számomra csak egy gazdag ficsúr.
-Most már letenné, azt az ízét a kezéből? Nehogy véletlenül elsüljön és megkarcoljon valakit. – mutat a kolibrim felé.
-Meglepődne, ha tudnád, hogy a kicsike elég nagy lyukat tud fúrni bármelyik testrészébe. – billentem lejjebb a fegyver csövét nadrágja felé, jelezve, hogy velem ne próbálkozzon.
-Oké, értem. De most már tegye le, mert így tényleg nem jutunk semerre.
Vigyorogva ültem vissza a székre, és terítettem újra a lábamra a nekem adott inget.
-Most, hogy tisztáztuk az erőviszonyokat, kezdjük elölről a beszélgetést, rendben? – kérdem az előttem ülő férfit.
-Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy nem öltem meg senkit. Hiába futja újra és újra a köröket.
-Mondjuk úgy, hogy elfogadom azt a kijelentését, hogy nem maga a tettes. Akkor Ön szerint kicsoda? Gondolom, ha már ennyire ismert, akkor Ön is ismeri pár rajongóját.
-Jin nyomozó, ahogy az előbb is láthatta, és már mondtam is, én csak idejövők, fellépek, majd távozom. Nem szoktam vegyülni, a rajongókkal, ahogy az előbb mondta.
-Degradált, tán Önnek?  - hogy lehet ekkora bunkó?
-Félre érti. Nem degradál. Különben is, miért forgatja ki a szavaimat?
-Mert ez a dolgom. Hogy hazugságon kapjam! 
-Aish, komolyan azt hiszi, hogy kockáztatom apám cégét, azért, hogy táncos kölyköket lövök le az utcán?
Bassza meg! Nem Ő a tettes. Nem tudja, hogy megfojtották.
-Mr. Jung, köszönöm a segítségét. – állok fel, és nyújtok neki kezet.
Értetlen arccal fogja meg, majd megrázom egyszer és ajtó felé veszem az irányt. A kezemben lévő inget a fogasra akasztom, és már éppen nyitnám ki az ajtót, amikor utánam szól.
-Ennyi? Az előbb meg akart bilincselni, most meg szó nélkül lelép?
-Inkább örüljön! Soha a viszont nem látásra, Jung vezérigazgató! – nyomom le a kilincset, majd kilépve a hűvösre, Bo-t kezdem keresni.
Elég sötét van itt hátul, és az idő is lehült, ideje haza mennünk.
-Bo! Merre vagy? – kiáltom fojtottan, meresztem ki a szemem, de nem látom sehol. Karjaimat összefűzőm, mert kirázott a hideg, és nagyon utálok fázni.
Egy puha anyag terül a vállamra és a hátamra. Hátra fordulva Hoseok-ot pillantom meg, újra a szöges maszkjában, ahogy megigazítja a vállamra terített zakót.
-A színpadnál lesz a barátnője. Elbeszélgettük az időt, lassan vége a versenynek.
-Ezért vette vissza a maszkot? – mutatok a plusz bőrre arca előtt.
Biztos, nagyon fojtogató lehet.
-Igen. És szeretném kérni a diszkrécióját. Bízhatok Önben Jin nyomozó? – lép egyet felém. Igyekszem nem kiesni a szerepemből, de ahogy felnézek rá, és már nem a lehetséges elkövetőt látom magam előtt, szinte megbabonáz a szemeivel.
Vajon smink nélkül is így ragyognak?
-Természetesen. Nincs okom kiadni a kilétét. Természetesen, amíg nem ad rá okot. És ha most megbocsát, azt hiszem meg kell mentem a barátnőmet. – veszem le a vállamról a meleg anyagot és visszaadom neki. Nincs szükségem szívességre, mert nem tudnám viszonozni.

J-Hope:

Újra a színpadon állva keresni kezdem Jin nyomozó tökéletes ívű testét, de sehol nem látom.
Vajon elmentek volna már?
-A harmadik helyezett nem más, mint Choi KangJoo! Tapsoljuk meg az ifjút harcost! Gyere, mondj pár mondatot magadról!
-Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm, a dobogós helyezést! Sose gondoltam volna, hogy egyszer itt állhatok – küzd könnyeivel a fiú, miközben hangja kissé meg csuklik. Annyiszor nyertem már, hogy én már nem is érzem az öröm mámorító érzését.
Lehet lassan, abba kellene hagynom, és átadni a helyet a fiatalabbaknak. Hogy ők is átérezzék, milyen, amikor a legjobb vagy. Engem sajnos ez már nem elégít ki.
-A második helyezett következik. Meg kell mondanom, igen szoros volt a verseny az első és a második közt. Vajon történelmet írtunk, és megtörténik a trónfosztás?
-Igeeeeen!
-Neeeeem!
Hangzik fel egyszerre a válasz. A tömeg izgatottan várja, hogy vajon ki lett az első helyezett. Tény, hogy ma valóban szoros volt, és előfordulhat, hogy ma csak második leszek.
-A második nem más, miiiiiiiint...Park BoGuuuuuum!
Egyhelyben ugrálva örült a helyezettének a nálam nem sokkal magasabb fiú. Úgy tűnik, hogy végre egy komoly ellenfélre akadtam személyében.
Holnap beszélnem kell Jimin-nel, hogy mutassa meg a felvételeket, mert ma a nyomozóval való beszélgetés miatt, lemaradtam a többi táncosról.
Vajon, tényleg hazamentek?
-BoGum, gyere mondj valamit.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek, és táncolhattam előtettek. Ígérem a következő alkalomig még keményebben fogok gyakorolni, hogy még jobb lehessek! – kezét a szájához emeli és egy csókot dob a közönségnek. A lányok sikítva fogadják a szeretett kitörést. Jó páran arról fognak ma álmodni, hogy BoGum-mal vannak együtt.
-Azt hiszem, hogy nem kérdés, hogy ki lett az első. Ismét a király az, aki viszi a mai koronát, az igazi, az egyetlen, a mi reménységünk! J-Hooooooope!
Mosolyogva veszem át, amit a nézők nem láthatnak a maszk miatt, a papírkoronát, és hajolok meg előttük. Bár már nincs meg az a borzongás, mint az elején volt, de még mindig nagyon örülök neki, hogy élvezik a táncomat.
-Hopie, kedves barátom! – karol át Jimin mikrofonnal a kezében – Bár előre sejtem a válaszodat, de mint ahogy eddig is, most is felteszem a kérdést. – a közönség felnevet a már szokásos ceremónián -Szeretnél esetleg mondani valamit magadról? Bármit? – megrázom a fejemet. Csak Jimin látja, hogy a maszk mögött röhögők az állandó bolondozásán
-felém fordul, majd mélyen meghajol – Felség!

Jin SunMi:

Csoszogva érkezem meg a kapitányságra, majd erőtlenül zuhanok a székembe. Hajnali kettőig tartott a verseny, és Bo minden áron végig ott akart maradni, hogy új tehetségeket fedezzen fel a műsorába. Mivel nem akartam ott hagyni egyedül Jimin-nel vele maradtam, de csak szigorúan a hátsó sorokban, hogy a két férfi még véletlenül se tudjon minket kiszúrni.
Fejemet lehajtom a karomra, és pár perc csendes pihenőt ítélek meg magamnak.
-Jin nyomozó! – dörren meg Bang kapitány hangja, amire én azonnal felállok a székemből, és a nem létező csipákat szedegetve az ajtajához sietek.
Az ajtó melletti apró tükörben gyorsan megvizsgálom magamat. Hajamat reggel megfésültem, de arra már nem volt időm, hogy össze is fogjam, így szabadon lengett a hátamon. Mivel ma én voltam az ügyeletes, ezért nem nagyon öltöztem ki, egy sima piros-kék csíkos póló, kardigán és egy fehér farmer, sportcipővel kiegészítve. Nem számítottam rá, hogy a főnök itt lesz, de csak meg fogja érteni, ha elmondom, hogy hol jártam egész éjjel.

Kopogás után, azonnal benyitottam, majd egy meghajlás után a szokásos székem felé indultam, amikor megakadt a szemem egy öltönyös, napszemüveges alakon.

Ő mégis mi a fenét keres itt?
-Uram? – nézek felváltva a kapitányra és a fekete öltönyös, jól fésült Hoseok-ra.
-Mr. Jung azért van most itt, mert felajánlotta a segítségét a gyilkossági ügyben. – felhúzott szemöldökkel nézek a férfira. Megpróbálom leolvasni az arcáról az ittlétének valódi okát, de olyan fapofával egyhelyben, hogy kételkedni kezdek benne, hogy élő ember -Hallott a gyilkosságról, és mivel Ő is abba a középiskolában tanult, szeretné valahogy támogatni a nyomozást.
-Uram? Mégis, hogyan?
-Szeretné felajánlani a kapcsolatait, mind az iskolával, mind a táncszövetséggel együtt.
Újra ránézek, és továbbra is érelemmentes arccal vizslat. Azt mondta, nem ismer senkit. Most hirtelen kapcsolatai vanank?
Hoseok, mire megy ki a játék?
A telefoncsörgése szakít ki a gondolataimból. Bang kapitány felveszi és hümmögve hallgatja a másik felett.
Én közben teljes testtel Hoseok felé fordulok és úgy, hogy főnököm ne lássa nagyon hallkan kérdezgetni kezdem.
-Mégis mit keres itt?
Vállvonás.
-Tegnap este még semmilyen kapcsolatokról nem tudott.
Újabb vállvonás.
Ha a következő kérdésre is megrántja a vállát, istenemre esküszöm, itt helyben verem agyon!
-Azért jött, hogy engem bosszantson?
És megint vállvonás.
Éppen lépnék felé, hogy megkínáljam az öklömmel, amikor a kapitány megszólal.
-Jin nyomozó. – hangsúlyára vigyázba vágom magam -Maga aztán jól kifogta.
-Hogy érti Uram?
-Újabb halott. Ugyan úgy ölték meg, és ugyan úgy helyezték el. Ez már üzenet lesz, csak még nem tudjuk kinek? – sóhajt fel.
-Uram, lehet valamit tudni ki volt?
-Az azonosítás megtörtént. Nála volt a tárcája. A neve Park BoGum, huszonkettő volt.
Fejemet azonnal Hoseok felé kapom, ahogy Ő is felém a név hallatán.
Mégiscsak szükség lesz a segítségére!