I really just..(J-Hope ff)(ÁTÍRÁS ALATT)

19

Jin SunMi:

Teljesen leizzadva riadok fel és ülök fel az ágyban. A teli Hold szinte teljesen bevilágítja a hálószobámat, sejtelmes ezüstös fénybe burkolva a helységet. Hosszú pólóm teljesen a testemre csavarodott alvás közben, és mivel rendesen le is izzadtam, nedvesen tapad a forró bőrömhöz. Ültömben próbálom megigazítani, lazítani az anyag szorításán, amikor az éjjeli szekrényen ütemesen kezd el rezegni a telefonom, és a kijelzőn főnököm neve jelenik meg. Karommal gyorsan letörlöm az izzadságcseppeket és a hajamba túrok, hogy kicsit fellazítsam a letapadt tincseket. Nem mintha látna telefonon keresztül, mégis ösztönösen próbálom kicsit rendbe szedni magam.
-Bang kapitány? – szólók bele halkan a telefonba, jelezve, hogy éjjel két órakor az ember aludni szokott.
-Jin nyomozó. Sajnálom, ha felébresztettem, de azonnal be kell jönnie a kapitányságra. – hangja zihált, mint aki épp a maratonra készült, egyenletlenül szuszog a telefonba.
-Mi történt?
-Találtak egy újabb áldozatot.
-Húsz perc múlva bent vagyok. – a telefont az ágyra dobom és azonnal elkezdem magamra kapdosni a ruháimat.

Mégis, hogy a fenébe történt ez?

Ahogy bekocogok az őrsre, táskámat a székemre dobom, és nem törődve az illemmel, azonnal a kapitányomra nyitom az ajtaját. Idegesen jár fel-le a csöpp helységben, ahol nem egyedül tartózkodik. Szinte sorfalat áll neki NamJoon, és JungKook. Enyhe terpeszben, egyenes háttal áll mind két férfi, és csak szemükkel követik a főnökünk ide-oda ingázását.
¬-Végre, Jin nyomozó. Gyorsan, Jeon avasson be minket. – int nekem, hogy üljek le, majd az említett férfi elénk állva kinyit egy vékonyabb aktát és olvasni kezd. NamJoon a hátam mögött áll meg, a székem háttámlájára támaszkodva kicsit előre görnyedve hallgatjuk az újabb információkat.
-Ma éjjel tizenegy harmincnégy perckor bejelentés érkezett a Doksan-ro utcából. Egy sikátorban található kukában egy ismeretlen lány holttestét találták meg. A test bomlása előrehaladott, a halottkém szerint több, mint egy hónapja halott. Az előzetes vizsgálat szerint, a karjait valószínűleg a halála utána ficamították ki, illetve mind a két térdkalács el van törve. Azonosítása még nem történt meg, iratok nem voltak az áldozatnál. A halált fojtás okozta. – összecsukja az aktát, majd nekem átadva egy biccentés után távozik az irodából. Bang kapitány idegesen huppan a karosszékébe és csap az asztal lapjára. A rajta lévő tárgyak hangosan ellenkeznek a hirtelen ránduláson, de szerencsére semmi nem mozdul el az eredeti helyéről.
Az aktát kinyitom és elborzadva látom, szegény lány felpuffadt, zöldes kék árnyalatban levő testét. A valamikori szép arca óriásira dagadva, szinte betölti a kép felső egyharmadát. A sminkje elkenődve, rúzsa elcsúszva csúfítja el a valaha szép arcot. A nyakán lévő vékony vörös csík láttán kétséget kizáróan a halál oka, egy vékony lánc lehetett. Bár testének tartása, nem beállított, mégis a derekán lévő rózsaszín tüll szoknya egyértelművé teszi, hogy a rám bízott gyilkossági ügy, valószínűleg az első áldozata látható a képen.
-Mégis, hogy a fenébe fordulhat elő, hogy senkinek nem tűnt fel, a lány teste a kukában? Több, mint egy hónapig? – Bang kapitány hangja feszültséggel teli, mint egy kirobbanni készülő vulkán, mélyről érkező dörmögő hangja nem sok jót ígér – Jin nyomozó! Amint kilép azon az ajtón, átnézik Kim nyomozóval az eltűnt személyek listáját és reggelig azonosítják azt a szerencsétlent.
-Igenis! – állok fel az aktával a kezemben, de kapitányom pillantással arra késztett, hogy visszaüljek a helyemre.
- Még nem fejeztem be. Most már több, mint egy hete tart a nyomozás. Beszámolót kérek holnap estig. A helyszínelési eredményekkel, tanuk, gyanúsítottak kihallgatási jegyzőkönyveivel, illetve, hogy jelenleg hol tart a nyomozás, és miért nem kapták már el azt a rohadékot? Mivel gyilkol, és miért? A legjobb az lenne, ha addigra meg lenne az elkövető is.
Szólni sem merek, mert bár a nyomozás tart, az eddigi gyanúsítottaknak mind volt alibijük a gyilkossági időpontokra. Jelenleg áll a nyomozás, és nem hogy elkövetőt, de gyanúsítottat sem tudok felmutatni felettesemnek. Vállamon megérzem NamJoon hatalmas tenyerét, ahogy megnyugtatóan rászorít, majd pár pillanattal később meghallom kellemesen mély hangját. Annyira nyugodtan és válogatott szavakkal szólal meg, hogy szívverésem minden egyes szava után lelassul.
-Bang kapitány, jelenleg minden gyanúsítottunknak van igazolható alibijük. Folyamatosan kapjuk a járőröktől, a helyszínelőktől a jelentéseket, de jelen pillanatban kissé megakadtunk.
-Kim nyomozó. Maga azért van itt, hogy segítsen, támogatást adjon a központból. Miért érzem úgy, hogy az állítólagos legjobb nyomozó helyett egy zöldfülűt kaptam a nyakamba Jin nyomozó mellé?
-Bár még nem vagyok olyan tapasztalt a nyomozás terén, mint Ön uram, de higgyen nekem, mindent megteszek annak érdekében, hogy mielőbb elkaphassuk a gyilkost.
-Most meg akarja úszni a beszámolót? – emelkedik fel Bang kapitány. Az asztalt megkerülve NamJoon elé áll és felnéz rá. A férfi legalább fél fejjel magasabb az idősebbnél, mégis úgy néz a vezetőmre, hogy az ne tűnjön lenézésnek. Szinte látom magam előtt, hogy a villámok cikáznak a szemeik közt, mintha Zeusz dobálná vigyorogva a felhőkön ülve, vajon melyik szemét süti ki előbb?
-Kim nyomozó csak arra akart rámutatni, hogy… -állok fel és lépek a két férfi közé, de Bang kapitány egy újabb pillantással belém fojtja a szót.
-Nem kell megvédeni. Tisztában vagyok vele, mit szeretett volna mondani.
Még egy pár pillanatig méregetik egymást, majd NamJoon engedve az idősebbnek biccent egyet.
-A lehető leghamarabb zárják le ezt az ügyet. És további áldozatoktól mentesen.
Amilyen gyorsan csak tudjuk elhagyjuk az irodát, bent hagyva a dühtől elvörösödött arcú kapitányt.

Hajnali hatkor esek be a lakás ajtón mögöttem kullogó NamJoon-nal. A szám elé teszem a kezemet, ahogy a cipőnkből bújjunk ki, jelezve a férfinak, hogy maradjon csendben, mert Bo még alszik.
-Kivel volt neked erotikus álmod, hogy levezetésként futni mentél? Hoseok vagy NamJoon volt az, aki a csúcsra jutatott? – hallom meg a lány hangját a konyha felől, mire én fülem tővégi vörösödőm. Ahogy kilépünk a fal takarásából azonnal a szája elé kapja a kezét, majd a férfi láttán ő is azonnal vörösödni kezd – Nem úgy…vagyis…hello NamJoon…hát…hát te ilyen korán? – dadogja, majd hátat fordítva nekünk újabb bögrét vesz le a polcról és tölti meg frissen főzött kávéval.
Nem merek a férfira pillantani, mert elsüllyednék szégyenemben, így lesütött szemekkel az állítólagos barátnőm mellé lépek, és kiveszem a kézéből a kiöntőt. Ahogy szét osztom három felé a kávét, kissé megremeg a kezem és neki koccan a bögréknek. Hiába próbálom biztos kézzel tartani a fekete nedűt rejtő áttetsző kancsót, az utolsó bögre szélében megakad, és hangos csörömpöléssel leheli ki lelkét, a padló felét eláztatva.
Bo azonnal hátrébb ugrik, így a pizsama nadrágjára pár csepp kávépötty kerül. Én csak megkövülten figyelem az üveg edény halálát és a forró lé szétfolyását a konyhakövön és a nadrágomon.
-Ne mozdulj! -parancsol rám NamJoon, amikor megrázom a fejemet és lépnék egyet hátra. Mire feleszmélek, már vissza is lép az apró előtérből kezében papucsommal, amit befele jövet zavarom miatt elfelejtettem felvenni. Két lépésre tőlem leguggol és a kezemet megfogva a vállára teszi. Kezével felém nyújtja az egyik papucsomat, és ahogy lenézek látom meg az üvegszilánkokat közvetlenül a lábam előtt. Óvatosan belelépek az egyik majd a másik papucsba, amit támaszom nyújt felém. Igyekszem nem belelépni a szilánkokba, ezért nagyot lépve próbálom kikerülni a még papucsos lábaimnak is veszélyes területet. Csak azzal nem számoltam, hogy NamJoon nem mozdul el előlem, hanem a derekamra fog és kiemel a szilánkok közül. Ahelyett, hogy letenne, továbbra is gyengéden, szorosan tartva a kivisz a konyhából a nappaliba. Úgyan ez csak egy pár lépés, én ezt mégis hosszú perceknek érzem. Erőtől duzzadó karjaiba kapaszkodom és próbálom visszafogni a lélegzetvételemet is. Az egész jelenet annyira hihetetlen számomra, hogy félek, ha a tüdömet megtölteném a férfi mámorító illatával, azonnal elveszíteném a józan eszemet.
Arra számítottam, hogy ahogy a lábaim talajt érnek, azonnal elenged és ellép tőlem, de nem így tesz. Kezeit még mindig a derekamon pihenteti és lehajtott fejjel az arcomat vizsgálja. Olyan közel van hozzám a tökéletes vonalú arccal, hogy érzem meleg leheletét arcomon, miközben remegőn levegőt vesz.
-SunMi… - ahogy elhagyja ajkait a nevem, testem megremeg és édes borzongás fut végig a gerincemen. Pironkodva pillantok fekete pólója kivágására és nedvesítem be ajkaimat a nyelvemmel. Ahogy újra felpillantok, NamJoon arca helyett Hoseok-ét látom, felém hajolva, készen arra, hogy megcsókoljon. Megrázom a fejemet és ellépek a férfitől, aki kelletlenül engedi el a derekam.
-Köszönöm. -súgom alig hallhatóan, majd hátat fordítva az értetlen tekintetű férfinak, a szobámba igyekszem és magam után zárom az ajtómat.
Évek óta arra várok, hogy talán egyszer megtörik köztünk az a barátságnak csúfolt vonzalom, erre, mikor eljön a pillanat, a tökéletes pillanat, NamJoon arca helyett egy olyan férfiét látom meg, akinek nem lenne szabad a szívemben lennie.

Sziasztok!
Nem az a tipusú "író" vagyok, aki kérni szokott, de most megpróbálom...
Remélem tetszik a történet, kicsit más stílus, mint eddig, és ezért kicsit izgulok. Szeretnék kérni visszajelzést tőletek, hogy tetszik-e nektek az eddigi cselekmény. Természetesen az építő jellegű kritikát is szívesen fogadom.
Előre is köszi😘