Jin SunMiA taxiból kiszállva, azonnal a CNC stúdiója felé veszem az irányt. A magas robosztus épület kívülről lenyűgöző látványt nyújt, de nincs időm ámuldozni tátott szájjal, mint a turisták, így sietve belökőm az üvegajtót. A recepciós pulthoz kocogva a mögötte álló igencsak kikészített lányhoz lépek, és jelvényemet megvillantva kedvesen mosolygok rá.
-Hol találom a Let’s Dance felvételét?
-A másodikon. -mosolyog tovább rezzenéstelen arccal. Egy pillanatra sem esik ki a szerepéből, biztos színésznő szeretne lenni, csak még nem fedezték fel.
-Köszönöm! – fordulok el tőle és amerre mutatott az imént, elindulok a liftek felé. A liftre várva írok BoYeong-nak hogy itt vagyok és a sminkes szobában fogom megvárni.Park Jimin:
Ez az adás is egy sima liba lesz. Egyszerűen annyira tökéletes vagyok, hogy senki nem tud legyőzni hetek óta.
-Aish! – toporzékol mellettem a BoYeong. Ismerem már annyira, hogy tudjam, idegességében legszívesen a hajába túrna, de akkor a fodrászok tuti kiakadnának rá. Ezért kezd el inkább egyhelyben toporogni a közel 10 centis tűsarkújában. Még így is majd egy fejjel magasabb vagyok nála, így olyan érzésem van, mintha a húgomat látnám anyám ruháiba öltözve.
Elmosolyodom a gondolaton, majd az ideges lányhoz sétálok és meglapogatom a feje tetejét.
-Mi van Bo? A randi partnered lemondta, mert rájtött, hogy mégsem pedofil, így keres magának egy igazi Nőt?
Dühösen elcsapja a kezemet a hajától, majd rám villantja azokat a kegyetlenül gyönyörű szemeit, amik most barna helyett, zölden villannak rám
-Park Jimin! Hogy te mekkora fasz vagy?!
-Yah! A kislányoknak nem szabad ilyen csúnyán beszélniük. – hajolok közelebb hozzá, úgy orrunk szinte összeér. Imádom bosszantani, és ahogy reagál, igazán kedvemre való. Ha nem lenne ilyen harcias, már rég elkaptam volna egy két körre a kellékes raktárban. Amilyen ellenszenves is, pont annyira izgató ez a csöppnyi amazon.
El kellett kapnom a fejemet a közelebből, hogy kikerüljem tenyerének csattanását tökéletes arcomon. Lendületből azért elkapom a csuklóját és karjaimba rántom. Pici, dühtől reszkető teste tökéletesen illik hozzám. Hiába fikáncol, esélye sincs, amit ő is tud, így pár másodperc múlva megadóan sóhajt egyet. Lehelete csupasz mellkasomra csapódik, és nekem komolyan el kellett gondolkodnom, hogy elengedjem e, ezt az időzített bombát.
-Szóval, min kaptad fel megint a vizet, kicsi Bo? – lépek el tőle. Hátat fordítva a csöppnyi veszélynek a tükörben megigazítom a fellépőruhámat. Feszes fekete nadrágom, kiemel minden izmot, mind a lábamon, fenekemen és ölemen. Csillogó kékes fekete ingem a nadrágba van tűrve, és csak egy gomb van begombolva, az is az ővemnél, így szabadon hagyva a mellkasomat minden csodáló szempárnak.
-Jimin, szeretnék egy szívességet kérni. – szólal meg mögöttem a veszedelem. Amikor ilyen halkan és édesen szólít meg, a nadrágom mindig kicsit szorosabbá válik. Le kell nyugodnom, mert ilyen állapotban nem mehetek kamera elé.
Lekapok egy random törölközőt a polcról és mintha az izzadságcseppeket itatnám fel vele mellkasomról felé fordulok. Vigyázva, hogy az anyag takarjon deréktól lefele.
-Ha ilyen szépen kéred, nem tudok ellenállni. – villantom felé biztató mosolyomat.
-Most írt a legjobb barátnőm, hogy itt van, és szeretne velem beszélni. – kezd neki félénken. Hova lett az az amazon?
-És azt akarod tőlem kérni, hogy amíg te a kamera előtt mosolyogsz a világra, én addig vigyázzak rá? – döntöm fejemet oldalra, ami már szinte a védjegyem. Nők ezrei bolondulnak ezért a mozdulatért.
-Hát, inkább csak annyit kérek, hogy ne mássz rá. Vigyázni nem kell rá. Inkább neked kellene vigyáznod vele. – mosolyodik el a kis titkán.
-Miért kellene?
-BoYeong, te jössz! – lép be az egyik staff-os, így esélyem sincs választ kapni a kérdésemre. Bo csak küld felém egy, majd megtudod mosolyt, és magabiztos léptekkel elindul a színpad felé.
Vajon az a bizonyos barátnő és ugyan olyan veszélyes a kis Jimin-re, mint Bo?Jin SunMi:
A liftből kilépve tanácstalanul állok meg a hosszú folyosón. Jobbra is és balra is ajtók sokasága, amiken papírlapokkal van jelezve, hogy kinek a rejteke található meg. Kétségbeesve nézek körbe, hátha el tudok kapni egy embert, aki meg tudja mondani, hogy mégis melyik irányba forduljak.
Hirtelen kivágódik egy ajtó, és egy magas fekete hajú furcsa öltözéket viselő férfi lép ki rajta. Nadrágja indokolatlanul feszül rajta, nem is értem, hogy tud benne akár leülni repedés nélkül. Ingje nincs begombolva, így nyakától kezdve egészen a kockás hasáig mindent látni engedtet. Nem vagyok kőből, így alig láthatóan nyelek egyet a látványra. Ahogy az ismeretlen felfedez, azonnal a szemeimbe mélyeszti csokoládébarna íriszét, és mint egy éhes vadmacska közelíti meg prédáját, úgy lépked felém. Egy pillanatra oldalamhoz kapok, és megnyugtatom magam, hogy a pisztolyom nálam van. Bár nem vagyok szolgálatban, nem is szándékozom használni ez ellen a ficsúr ellen, de ha elfajulna a dolog, legalább nagyot tudok vele ütni.
-Szia! – ér elém és egy csábító mosolyt küld felém.
-Hello!
-Tanácstalannak tűnsz, segíthetek? – búgja felém, és tesz még egy lépést felém.
-Tulajdonképpen igen, segíthetsz! Park BoYeong szobáját keresem.
-Á, te vagy a barátnő. -csillan fel a szeme. -Bo, mondta, hogy jössz, és amíg el van foglalva, addig vigyázzak rád. Bár nem tűnsz olyan veszélyesnek, mint gondoltam.
-Köszönöm, de nincs szükségem babycsőszre. – húzom félre bőrdzsekimet, megvillantva a fegyveremet.
Egy pillanatra arcára fagy a mosolya, de meglepően hamar rendezi magában a látottakat és újra egy széles görbület jelenik meg a szájszegletében.
-Oké, értem! Akkor csak megmutatom a szobát. Bár sajnos nem leszel ott egyedül!
-Ki lesz még ott? -nézek rá értetlenül.
-Én!
Bo nem is mondta, hogy egy ilyen báj gúnárral osztozik egy öltözőn. Bár, ha tudtam volna, lehet előbb elbeszélgetek vele.
-Te vagy Jimin?
-Á, szóval mesélt rólam? – nyitja ki azt az ajtót, amin az előbb kilépett -Remélem csupa jót hallottál rólam.
-Hát nem éppen. – ülök le az egyik székre, és megpróbálom felmérni a terepet.
Megszokás? Zsaruösztön?
Két fésülködő asztal van egymással szemben, mindegyiken szinte egy boltnyi termékkel. Ilyen, olyan bőrápolók, alapozók, krémek, festékek, ecsetek és ki tudja még milyen kínzó segédeszközök.
Szegény Bo! Mit kell átélned minden egyes felvételkor!
-Akkor ezek szerint otthon is szidni szokott? -nevet fel mögöttem. Kényelmesen ő is helyet foglal. Szokásos pasi ülésben. Terpeszben, combjaira könyökölve hajol felém.
-Inkább átkoz, de ne menjünk bele. Meddig tart a felvétel?
-Nem sokára vége. – a falra szerelt órára pillantva folytatja - Hamarosan eredmény hirdetés. Nem akarlak egyedül hagyni, ezért gyere velem a színfalak mögé, és nézd meg, ahogy átveszem az elsőnek járó díjat. Ha akarod, neked ajánlom ma.
Szememet megforgatva, azon gondolkodom, hogy ez a férfi tényleg azt hiszi, hogy minden nő le akar vele feküdni? Nem mondom, tényleg jó látvány, de ahogy magát fényezi, azért már túlzás, és számomra még taszító. Jobban szeretem azokat a férfiakat, akik bár tisztában vannak azzal, hogy pokolian jó pasik, mégsem használják fel ezt, hogy minél több lányt tudjanak megfektetni. És nem csak a külsője, de az agya is legyen szexi. Pont, mint NamJoon-nak.
-Csak azért megyek veled a színfalak mögé, hogy a barátnőmet láthassam, szóval feleslegesen akarod ajánlani bármidet is.
-Milyen kis morcos vagy. Ártottam valamivel neked? – néz rám ártatlan fejjel.
Igen, mert összezavarod a barátnőmet, és ezért én gyűlöllek!
-Csak pusztán nem ismerlek. – térek ki a válasz alól -Mikor ér…
-Park Jimin! 3 perc! – lép be félig egy staff-os, majd azonnal vissza is csukja az ajtót.
-A kérdésedre a válasz. – mosolyodik el. A székből felállva megszemléli magát a tükörben, a nem létező porszemeket elsöpöri a válláról, majd a tükrön át rám néz. -Jössz?
Felsóhajtva állok fel én is, és követni kezdem a férfit a stúdióba.
-Épp reklám megy, de mindjárt vége. Itt várj meg minket. – utasít, amire én csak félre húzom a számat. Utálom, ha parancsolgatnak, de illedelmesen megállok egy sarokban. Miközben végig nézek a futkosó emberek sokaságán hallgatom a nézőknek vetített reklámot.
„Legyen szó zsíros vagy száraz bőrről, a legjobb választás a Jung kozmetika. Az itt fellépő sztárjaink is csak ezt használják. Jung kozmetika, neked tervezve!”
VOCÊ ESTÁ LENDO
I really just..(J-Hope ff)(ÁTÍRÁS ALATT)
FanficJin Sun Mi egy frissen diplomázott, feltörekvő nyomozó Szöul külkerületében. Rangját kemény, kitartó munkával érte el. A nála idősebbek persze rossz szemmel nézik a kapitányságon, hogy a feltörekvő fiatal lány minden legkisebb bűnügyre ugrik, és meg...