I really just..(J-Hope ff)(ÁTÍRÁS ALATT)

9

Jin SunMi:

Amikor az ember azt hinné nem lehet rosszabb, akkor az a rossz, minden kopogás, csengetés nélkül szépen besétál az ajtódon, és lábtörlés nélkül végig trappol a frissen takarított lakásodon.
Hoseok védelme nekem ezt jelentette.

Kora délután mivel nincs jobb dolgom, mint várni a helyszínelés és a boncolás eredményeire, így láblogatva ülök egy irodaház legfelső szintjén, és az ablakon kibambulva tanulmányozom a tova szálló bárányfelhőket. A ragyogó kék égen a fehér felhők, szinte elvakítanak, mégsem tudom elszakítani a szememet róluk. Na, nem azért, mert olyan csodásak, hanem mert, ha nem az elefánt és rózsa alakú pamacsokat nézem, akkor Hoseok-ra kellene irányítanom a figyelmemet, akinek az irodájában ülök éppen.
Bang kapitány parancsára követnem kell a férfit, szinte mindenhova, ami kicsit sincs ínyemre, mert lenne jobb dolgom, mint azt figyelni, ahogy Hoseok egymás után írja alá a papírokat, amiket szőke igencsak kikent-kifent titkárnője billegve lépkedve tesz elé. Már vagy háromszor volt bent, igen rövidecske szoknyájában, és hajolt be mélyen a főnök előtt, hátha magára tudja vonni a figyelmét.

Újabb kopogás a hatalmas nyírfa ajtón, majd pár pillanat múlva belép rajta egy fekete hajú, feketébe öltözött ismerős.
Jimin, mintha otthon lenne, int Hoseok-nak, aki csak egy pillanatra tekint fel a papírjaiból és üdvözlésképp biccent, majd újra beletemetkezik a tervek és jóváhagyások közé. Én csendben lóbálom tovább a lábamat nem messze a férfitől és szintén egy fejbólintás után újabb formákat kezdek keresni az égen. Az iroda kínos csendjét csak Jimin cipőjének halk surranása zavarja meg, ahogy a szőnyegen keresztül a kanapé felé tart, amire ráveti magát. Hosszában kinyúlik rajta, és szemét eltakarva a napfénytől elkezdi a szokásos szundítását.
Honnan tudom, hogy szokásos? Mert 3 napja követem a férfit, és ezt minden nap eljátsszák. Hoseok dolgozik, Jimin egy idő után megjelenik, majd egy órácska alvás után, egy pacsival elköszönnek egymástól és a fekete hajú elhagyja az irodát.

Vajon mikor lesz a következő verseny? Mindenképp tudnom kell róla, hogy végre nyomozhassak és megszabadulhassak ettől a börtöntől. Minden nap, amikor leváltom az éjszakás őrt, és meglátom Hoseok-ot a tökéletesen rá szabott öltönyében, a tökéletesen beállított hajával és a tökéletes modorával, az egyre elviselhetetlenebb a szívemnek. Legalább látnék rajta valami hibát, valamit, ami miatt megutálhatnám.

-Jimin, kérdezhetek valamit? – lépek a kanapé mellé.
-Jin nyomozó, állok rendelkezésedre. – sóhajt fel, majd karját leengedve felül, és helyet kínálva arrébb csúszik. Mellé ülve, kissé felé fordulok, így láthatom őt is és fél szemmel Hoseok-ot, figyelve a reakciójukat.
-Mikor lesz a következő verseny?
-Miért kérdezed? Részt akarsz rajta venni? – hajol közelebb, és az orromat megcsapja férfias illatával kevert arcszesze. - Még áll az ajánlatom, hogy nagyon szívesen tanítok pár páros tánclépést. Mondjuk tangó? Elég szenvedélyesnek tűnsz hozzá.
Bár Hoseok nem teszi le a kezéből a tollat, csak egy pillanatra abba hagyja  az írást, és alig észrevehetően fülelni kezdi a társalgásunkat.
-Jimin, kérlek, beszéljünk egy kicsit komolyan. A barátod élete múlik rajta, hogy megtalálom e azt a rohadékot!
-Rendőrlány! Milyen csúnyán beszélsz te! – vigyorog rám pár centire, majd a levegőt kifújva a tüdöjéből hátradől, és a kanapé háttámlájára támasztja karjait.
-Hoseok! Ráérsz ma este? – fordul kissé hátra, miközben még szélesebbre húzódik a mosolya.
-Jimin, te is nagyon jól tudod, hogy én mindig kész vagyok! – pillant fel a papírjai közül. Az eddig orrán pihenő szemüvegét fejére tolja, és két ujjal masszírozni kezdi orrnyergét. Órák óta csak a papírokat olvassa, biztosan nagyon elfáradhatott már. -Legalább ismét láthatom Jin nyomozót rövid szoknyába. Attól talán fel is ébredek. – az a parányi öröm, hogy talán egy új nyomra akadhatok az éjszaka folyamán, ettől a megjegyzésétől azonnal el is illan.
-Bo-t, nehogy otthon hagyd! – pillant rám Jimin, majd teljes testtel fordul barátja felé -  Amíg ti kettesben szórakoztok, legalább én is lefoglalom magam a kis csajjal.
Mivel a legkevésbé számított rá, ezért érte váratlanul a tarkón vágásom.
-Jah! Ha hozzá mersz nyúlni, garantáltan lesz két törött végtagod és soha többet nem használhatod a kicsi Jimin-t. Ezt megígérhetem! -nézek vele farkasszemet, miközben a meglegyintett felületet masszírozza fájdalmas arccal. Hoseok csak egy halvány mosoly kíséretében kissé megrázza a fejét.
-Jimin, akkor dobj nekik üzit, meglátjuk hányan leszünk ma.
-Ha a király ott lesz, teljesen mindegy, hogy hányan leszünk, a tömeg őrjöngeni fog, ha meglátnak.
Jimin előkapja a telefonját a zsebéből és pár karakter lenyomása után, vissza is teszi. Abban a pillanatban csipogni kezd telefonom, amit homlokráncolva előveszek és lesokkolva olvasom az üzenetet.