Az Esők Ura (Befejezett)

5.

Faust, az Ambrózia külső falának támaszkodva próbálta lenyugtatni a gondolatait. Úgy érezte magát, mintha csak egy rosszul végződő álomból ébredt volna. De annyit legalább már tudott, hogy a folytatásban, akármit tesz, azt az egyensúlyért teszi. Bármi is legyen az. Hiszen az istenek békéje és igazsága, már felülkerekedett a Tuonnal kötött eredeti egyességén. Megdörzsölte a szemeit, majd megnyomkodta a halántékát. Bíbor fény tódult az arcába. A közlekedést vezérlő lámpa sárgából, vörösre váltott. Az előtte elterülő ködfoltos kereszteződés azonban a legkevésbé sem érdekelte. Inkább kifújta magát, visszahajtotta fejére a csuklyáját, majd szorosan megmarkolta a fegyverét. Ő is és Xion is tudta, hogy mit kell tenniük. Xion ismerte a kiskapukat. Faust pedig az álkulcsot adta az ajtóhoz. A kaszát és a suhintást. Pont úgy, ahogy eddig már számtalanszor. Ez pedig, ebben a formában nem is tűnt bonyolultnak.
Eközben, az Ambrózia tulaja, ugyanabban az éles kontrasztot árasztó, fehér és fekete pincér hacukában feszített az épület hatalmas ajtaja előtt, amiben anno még Ray Koske a pult mögött megismerte.
–Látom, elgondolkoztál. – biccentett Faust felé, aki a vállára helyezve hatalmas fegyverét, kétségekkel a gondolataiban, már felkészült a mágikus suhintásra. Aztán a kaszás mégiscsak megrázta a fejét, mire Xion gúnyosan felhúzta a szemöldökét – csináljam én, vagy hívjak segítséget? – ugratta, majd halványan elmosolyodott.
–Nem. – emelte meg kaszáját a csuhás – Csinálom, mért ne csinálnám?
–Nyugi, csak kérdeztem. Viszont olyat lehet majd, hogy én menjek előre? Tuon üzenetet küldött Kerberosznak. Először azt kéne átadnom, nehogy fenyegetésnek vegye a jelenlétedet. – Xion egy rongyos papírtekercset szorongatott a jobb kezében, megveregette vele a másik tenyerét, aztán becsúsztatta vászonnadrágja hátsó zsebébe.
–Az enyémet? – mutatott magára Faust elképedve. Aztán elengedte a gondolatot. Igazából a levél tartalma már jobban izgatta – Amíg nincs gond, addig biztos nem fogok vele kötekedni.
–Úgylegyen – hagyta rá Xion – Amúgy, ha ezt átveszi, úgyis meg kell hátrálnia. Végül is az uralkodó szava csak többet ér egy beosztotténál, vagy tévednék?
–Nem hinném – szuszogta Faust, majd amint kimondta, meghőkölt egy pillanatra. Visszaidézte a méregkeverővel való első találkozását, amit oly keserű szájízzel volt kénytelen végül maga mögött hagyni. „Az uralkodó szava a beosztottéval szemben” Hát persze, hogy erre megy ki a játék, hiszen erről szólt minden szabály, amit valaha írtak, hogy a vezetők seggét védje.
–Amúgy? Mi van abban a levélben? – dobta fel mégis Faust. A mellényes meghúzta a vállát, elfintorodott.
–Igazából, sok közöd nincs hozzá, de lényegében inkább valamiféle kiegészítés, mint egy újabb utasítás.
–Kösz a semmit – hümmögte, majd meglendítette hatalmas fegyverét és egyetlen suhintással ketté hasította maga előtt a levegőt. A fénylő hasadékból hullámzó, enyhén meleg levegő áramlott feléjük. – Innentől tiéd a lehetőség. – adta át a stafétát Xionnak, mert semmi türelme nem maradt mással foglalkozni, mint a saját feladatával. Hiszen ez az átkozott pultos egyszer már megvédte a fiút, és ha megtalálják, talán a segítségére lesz ezúttal is. Legalább, egy gonddal kevesebbel kell foglalkoznia. A halvány légáram a hasadék felől felerősödött, majd az élénk fénycsík, amit a suhintás maga után hagyott, egyszer csak hangos, fémszerű recsegéssel kitágult.
–Ennek ilyennek kell lennie? – lepődött meg Xion, amikor Kerberosz egyik mancsa hirtelen megszaggatta a hasadékot.
–Nem feltétlenül – csóválta a fejét Faust, majd egyik pillanatról a másikra elhúzódott az egyre táguló átjárótól.
–Nem ezt igérted! – zengett a túloldalról Kerberosz őrjöngő ordítása. Faust és Xion csodálkozva összenéztek, majd egy újabb hatalmas mancs fúródott bele a hasadék pillanatok alatt szétfeszülő csóvájába. – Megtalállak! – hallatszott, amikor Kerberosz jobb oldalsó nyáladzó, vicsorgó farkas feje is előbukkant a mélységből, amit hirtelen a másik kettő acsargó, csaholó pofájú követett. – Átkozott isteni söpredék! – vonyította csalódottan a hatalmas farkasszörny, majd kiugrott a bíbor színben hullámzó kereszteződés kellős közepére.