Az Esők Ura (Befejezett)

3.

–Mégis, mi a fene volt ez? – kérdeztem dühösen, de a pultos egy legyintéssel csendre intett.
–Mindennek az oka ez az átkozott hierarchia. De ha az öreg nem lenne, akkor megdőlne a rendszer. A rendet pedig fenn kell tartani.
–Hogy mit?
–Frank Horn lelkét például mindenképpen kitörölték volna. Hiába bánt meg...ezt-azt...
–Ezt-azt!? Dehát, te nem hallottad? Ő volt az egyik szemét, aki miatt idekerültem.
–Sajnálom fiam, de most nem ez a lényeg.
–Akkor te is az ő pártján állsz?
–Hát, nem feltétlenül értek vele egyet...de ez bonyolult. Figyelj Ray, az istenek világa egyetlen jól meghatározott rendszer alapján működik. Azonban hogyha a gépezetbe hiba csúszik, azt idővel elkezdik kiiktatni. A te esetedben ez a folyamat úgy látszik, elég gyorsan elkezdődött...pedig, reméltem, hogy marad még egy kis időnk a társalgásra.
–Hagyjuk ezt a süket dumát...inkább...inkább... – a szívem ismételten szúrni kezdett, a szemem előtti világ elhomályosult. – inkább, azt mondd el, hogy mit csináljak... – Xion megfordult, majd a telefonjáért nyúlt. Tárcsázni kezdett, közbe folytatta.
–A begyűjtőt már utánad küldték, úgyhogy át kell alakítanod az eseményeket. Meg kell forgatnod az idő kerekét Ray Koske. Csak úgy győzheted le a halált. – a szúrás felerősödött, az Ambrózia pedig Xionnal együtt a semmibe veszett.