1.
–Ismered egyáltalán Amanda történetét? Csak mert ez az Akka, akár minek is mondja magát, nem egy jóságos, mindent és mindenkit tisztelő istennő.
–Pff...az igazat megvallva foggalmam sincs. Talán egyszer olvastunk róla valami regét még Irodalom órán.
–Hmm...
–Amúgy, most, hogy végre lehúztam ezt az izét, már a többiek sem tűnnek annyira borzalmasnak. Habár, még az arcuk...
–Magukban tartják azt az arcot, amire emlékeznek.
–Akkor hát a szemük?
–A szem a lélek tükre...de ha beszélni szeretnél velük, ők szívesen felfedik magukat. – ez a kijelentés elborzasztott. Az arcomra pedig látványosan egyöntetű undor húzódott.
–Köszönöm...inkább nem.
–Figyelj Ray. Ők a létük utolsó utáni pillanatait töltik itt.
–De miért pont itt, hogyhogy ide jönnek? – a csapos megpöccintette előtte az immár üresen álló poharat.
–Az Ambrózia?
–Úgy van fiam. Emlékezni akarnak, vagy épp felejtenének. Minden attól függ, hogy mit szeretnének majd magukkal vinni a túlvilágra.
–Akkor – nyeltem egy hatalmasat – én is azért kerültem ide voltaképp, mert odakint, a valóságban meghaltam? És az arcom – mutattam körkörösen magamra – itt nekem is ilyen? – az öltönyös elmosolyodott.
–Hát, fiam, mondhatjuk így is, azonban, a te helyzeted egy kicsit különbözik az övéktől.
–Ezt, ezt én nem értem...
–Tudod, ha valaki odaát meghal, akkor a lelke voltaképpen egy kaszás elé kerül.
–Szent ég, többen is vannak? – az öltönyös szemei láthatóan elszürkültek, majd értetlenül forogtak.
–Nyugi, a főnök elvileg minden lélekhez csupán egyetlen begyűjtőt küld. – Hatalmasat nyeltem és még inkább megrettentem. Hogy miért? Talán azért, mert úgy gondoltam, egy ilyen túlvilági bérencből egy is bőven elég. Nem, hogy egy egész hadseregnyi. Én meg még naivan azt reméltem, hogy kezdek tisztában lenni a tényekkel.
–Akkor a kaszásoknak is van főnöke?
–Persze. Ő rendeli el, hogy kinek mi jut majd osztályrészül a túlvilágon. Ameddig ez el nem dől, addig a lelkeket, hogy ne bóklásszanak, hogy ne zaklassák az élőket, a kaszás kiséretével ide küldik. Mondhatjuk, hogy elmélkedni. Múlton és jelenen, ilyesmi.
–Igen, és?
–Úgyhiszem, ti elkerültétek egymást.
–Hát, az meg, hogy lehet?
–Na, látod, ez egy nagyon jó kérdés.
–És akkor miért segítesz nekem? Nem kéne riasztanod a halált, hogy hahó, itt van, akit keresel! – A pultos ezen ismételten elmosolyodott...
–Hát, ha még nem tudja, akkor nagyon meg fog lepődni.
–De mégis, hogyan történhetett? Biztosan van valami oka, vagy...
–Figyelj Ray, ennek csak okai lehetnek. Ha Akka, ahogy mondod megjelent előtted, annak oka volt. Amanda pedig...hát, hogy is mondjam...
–Meséld el, kérlek.
–Áh... – legyintett – sokáig fog tartani. – körbe néztem.
–Úgy hiszem, van rá időm. – toltam elé a poharamat. Kiemelt a pult alól egy szürke négyszögletű rongyot, eltörölte, majd a csepegtetőbe helyezte.
–Hát rendben.
أنت تقرأ
Az Esők Ura (Befejezett)
خيال (فانتازيا)A tizennégy éves Ray Koske, életében először mer szembenézni a szerelemmel. Ám a sors más útat szánt számára. Elárulják, megalázzák, majd élet és halál mesgyéjén, egy időkön átívelő vesszőfutásba kezd, nyomában Faust-tal a kaszással, akinek elsődleg...
