Az Esők Ura (Befejezett)

10.

–Mit tettetek?! – horkant fel Kerberosz, ahogy megpróbálta Xionból kiszedni az indokait, de a pultos csak nevetett. A hatalmas rémkutya két hátsó lábra emelkedett, aztán a melsőkkel lesújtott. Az erőteljes csapástól, Xion mellkasa az aszfaltba süllyedt, ám ő még mindig csak nevetett. Kerberosz középső feje felmordult, dühében utánna kapott, a jobb kulcscsontját átharapva kiemelte, és hatalmas erővel az áthaladásjelző lámpához csapta. Xion háta a tartóoszlopba ékelődött, az megreccsent, majd az oszlop kidőlt.
–Te szórakozol velünk – jelentette ki Faust, aki kimérten, mégis ledermedve állt a kereszteződés közepén. Látta, ahogy Kerberosz belendült és tudta, hogy Xion hallja, amit mond. Ezért sem eröltette meg magát.
–Eddig is azt tettem... – kacagott Xion, majd mély levegőt vett – de már semminek sincs értelme. – a hangja úgy hullámzott az egyre deresedő térben, akár csak egy kényszerzubbonyra itélt elmeháborodotté. – felőlem kicsinálhattok, de attól már semmi sem fog megváltozni. – az egykori pultos addig tiszta tekintete, kemény, éles vonása, ahogy nehézkesen feltápászkodott, megvetést és durvaságot sugárzott. – vagyis – egy adag vérrel teli nyálat köpött a jeges aszfaltra – lassan mindennek pont az ellenkezője lesz igaz. Minden meg fog változni. – mutatott körbe a bal kezével – Te ott azzal a fogpiszkálóval. Te meg sem fogsz születni. Te pedig, te háromfejű nyálgép, pórázra leszel kötve az idők végezetéig.
–Ezt nem te döntöd el! – Vonította dühében Kerberosz, aztán ismét a pultosra vetette magát. Xion mégsem húzódott el előle. Csak egyhelyben tántorgott a haladásjelző fém, üveg és műanyag törmelékei között és várta a kapuőr következő csapását. De Kerberosz Xiont már nem érte el. A tér meglibbent körülöttük, majd az aszfaltba ékelődött lámpabúra szilánkjai, a hirtelen jött fagy hatására, csillogó porhalmazzá váltak, amit az éppen felerősödött szél apró forgatagként semmivé oszlatott. Eközben a kereszteződés köré magasodó házakkal is ugyan ez történt. Az ablakok kifehéredtek a falak lehámlottak, még Fausttal együtt a jeges aszfalt is a semmibe veszett. Egyedül Kerberosz robosztus teste maradt meg a hirtelen jött fehérségben. Aztán egy fényes villanás keretében az is eltünt.