13.

15 2 0
                                    

–Itt vagyok...
Fehérség, suhanás, hangok majd sötétség.
A lelkeket dübörgő hullámok ostromolták, Joule hangja mégis eljutott a tudatomig.  A varázs, ami eddig az istennő erejét a lelkemben tartotta megtört.
–Köszönöm... – hallottam valahonnan Joule egyre gyengülő hangján keresztül, aztán egyszer csak valami megszakadt és akár csak az álom, ami minden ébredés alkalmával megszűnik létezni, egyetlen sóhajjal a semmibe veszett.
Suhanás, hangok, majd sötétség.
Nem maradt lehetőségem tenni az elmúlás ellen. Rose elveszett, Joule elveszett, az istennő is elveszett. A magány kemény marokként szorította a lelkem. Majd az üresség megfordult, és új irányt vett. Nem talált már sem félelmet sem reményt. Így sokkal mélyebbre hatolt.
–Szeretlek – villant fel hirtelen a távolból Joule elenyésző hangja. Az űr pedig, akár csak egy feneketlen tó, amibe minden magyarázat ellenére mégis vizet töltenek, egyszer csak megtellt.

Az Esők Ura (Befejezett)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora