14.

12 2 0
                                    

–Sajnálom,...annyira sajnálom..
–Tudom, hogy mit szeretnél...
–Add vissza őt nekem...
–Akkor is, ha már semmi sem lesz ugyanaz?
–Kérlek...
–A lelkünk, ha akarod, ha nem, már összeköt bennünket...akkor is szeretnéd, hogyha csak te emlékeznél rá?
–Igen...kérlek...
–És ha mégsem sikerül? Lenne bármi a holnapban, amit ma megváltoztatnál?
–Azt hiszem, már nem lenne...de talán, egy valamin kívül, mindent ugyanígy csinálnék.
Egy gyors zongorafutam süvített végig valahol. A disszonáns skálák összekeveredtek, eltorzultak, és dobhártyaszaggató sípolásba, fékcsikorgással vegyített visításba fulladtak. Villámlás szerű fényekben fürdő arcok tűntek fel, majd a semmibe vesztek. Aztán minden a visszájára fordult,  s végül  nem maradt más, csak a tompa, végtelen csend.

Az Esők Ura (Befejezett)Onde histórias criam vida. Descubra agora