Instagram [YOONMIN FF.] /JELENLEG SZÜNETEL!/

📸38.📸

~Yoongi Szemszöge~

-Mielőtt még elmondanátok a dolgokat, kérdezhetek valamit?

-Persze Hope, mondjad.

-Jimin ott van veletek?? Hogy van?? Csak mert én már többször is hívtam ide fele menet, de nem vette fel...

-Nincs velünk. Mi most a parkban vagyunk, és a naplementét nézzük. Jimin gondolom azért nem vette fel mert aludt. Mikor vissza hívott hallottam a hangjából, hogy nem rég kelt fel és hogy nyűgös. Az hogy Ő hogy van, azt sajnos nem teljesen tudjuk. Utoljára kicsit szomorúnak láttuk, de megkért minket arra hogy most hagyjuk Őt egyedül...

-És épp erről akarunk most beszélni.. - Szomorodtam el a hír hallatán még jobban.

-Ez is az én hibám...

-Nem Yoongi, ez nem a te hibád.

-Dehogynem! Most is miattam szomorú! Én nem akarom, hogy miattam szomorkodjon vagy sírjon.. - Kezdett hullani az első könnycseppem.

-Jaj Yoongi... - Ölelt át Hoseok aminek most egy kicsit örültem.

-Tudjuk nagyon jól Yoongi. Kérlek emiatt ne sírj. Nincs semmi baj Jiminnel. Erős a gyanúm, hogy nem rád haragszik hanem magára.

-Miért haragudna saját magára? Hisz én rontottam el mindent.

-Az egy dolog hogy hibát követtél el, de nem rontottál el semmit! Higgy nekem és hallgass végig minket. - Mondta Taehyung.

Kis csend után bele kezdett a mondandójába.

-Nézd Yoongi. Az egész úgy kezdődött, hogy reggel elkezdtünk egy vidám dologról beszélni. Utána szóba jött a tegnap este ahol több dolog is kiderült. Kiderült az hogy Jimin, mielőtt még lerészegedett volna, kihallgatott két lányt, akik pont rólad és Suranról beszélgettek. Az egyik arról érvelt hogy Ő a csajod, a másik pedig pont az ellenkezőjét mondta. Gondolom Jimin ebből következtetett le, hogy neked csajod van. Aztán piált jó sokat. Utána történt köztetek a vita, ami miatt másnap, tehát ma elsírta magát. Látszott rajta hogy örült annak amiket mondtál neki. Utána egy kicsit elbizonytalanodott. Ekkor jött az a rész mikor megmutattam neki amiket írtál nekem. Ne aggódj, ügyeltem arra hogy ne tudjon arról, hogy te oda vagy érte. De a fontosabb üziket megmutattam neki. Ezután megkért minket hogy távozzunk. Persze, értettük hogy miért kér meg minket erre, hisz most sok információt kapott egyszerre és szerette volna ezt át gondolni.

-És ebből mi a jó hír??

-Az hogy rád már nem haragszik! Hogy haragudna rád, ha az üzijeiden sírva mosolygott??

-...Biztos nem haragszik rám?

-1000%

-Akkor...ezek szerint rá írhatok, nem? - Kezdtem reménykedni és picit mosolyogni.

-Ami azt illeti..Pont erről szerettünk volna még beszélni..

-Szerintünk most ne írj rá..

-De..miért?? Hisz ti mondtátok még tegnap hogy kezdjek el vele többet törődni. Most meg akkor ne írjak rá??

-Igen, Yoongi. Tudom hogy ezt mondtam neked de..

-De most van egy olyan megérzésünk hogy Jiminnek kell egy kis idő hogy magában ezt le rendezze. Higgy nekem, egyszer írni fog! Most arra kérünk meg téged hogy légy türelemmel. - Erre csak lehajtottam a fejem és magam elé néztem. *Hinnem kell nekik..*

-Yoongi..ugye minden rendben..? - Kérdezte enyhén aggódva Jungkook, miközben Hope, továbbra is simogatta a hátamat.

-Rendben van. Tiszteletben tartom ezt a döntést, és hiszek nektek. Hiszek abban, hogy írni fog!..

-Ez a beszéd Suga! - Mondta hátamat veregetve Hoseok nekem.

-Kitartást Yoongi!

-Mi viszont lassan megyünk szóval...

-Várjatok egy kicsit! - Szólaltam fel gyorsan mielőtt még elköszöntek volna.

-Igen??

-Kérlek ez idő alatt is, vigyázzatok Chimre!..

-Úgy lesz hősszerelmes! - Azzal mosolyogva integettek nekünk, amit mi is viszonoztunk.

*Ki kell tartanom, a legvégéig! Bármi is történjék...bíznom kell abban hogy írni fog!*

~Jungkook Szemszöge~

Miután befejeztük a videóhívást.

-Most hogy ezzel végeztünk...Lassan gondolkodnunk kell a Seoul-i kiköltözésen..

-Illetve modell munkát is kell találnunk... - Válaszolta, mostanra már a párom, aki lassan le vette szemét a naplementéről, majd lassan az én szemeimbe nézet.

-Annyira...gyönyörű a kilátás. De te sokkalta gyönyörűbb vagy!

-Oh, ne bókolj már állandóan! Mindig zavarba hozol tőle!

-Pont ez a célom..Hisz olyankor vagy a legaranyosabb, nyuszim. - Nyomott puszit az ajkaimra, ami miatt végig futott rajtam egy fajta hideg. Az a kellemes hideg amit imádok érezni.

Sóvárogtam ajkaiért. És ezt jeleztem is azzal, hogy egyre jobban hajoltam édes ajkai felé. Mielőtt még megcsókoltam volna, azelőtt elmosolyodott, majd meg se várva engem, rá tapadt az ajkaimra. *Édes..De túlságosan édes...*

Kis idő elteltével, elváltak ajkaink egymástól, majd újra egymás szemébe néztünk.

-Még mindig nem hiszem el, hogy az enyém vagy!..

-Pedig elhihetnéd, hisz... - Ekkor megfogtam a kezét amit aztán össze kulcsoltam.

-..A tiéd vagyok! Csak a tiéd, senki másé, szerelmem! - Pusziltam megkézfejét, mitől zavarba jött.

-Úgy látszik, nem csak én vagyok annyira aranyos mikor zavarba jövök... - Erre még jobban elpirult.

-..Szeretlek! - Mondta ki az egyik leggyönyörűbb szót a világon.

-Én is téged, Baba!

Aznap délután, együtt sétálunk haza...Pontosabban hozzám mentünk. Mert újra együtt akartunk aludni...

Folytatjuk...

💕Na annyeong emberek és rókicák! Hogy vagyunk, hogy vagyunk? Nos..hogy tetszett ez a rész?😊❤️ Válaszotokat kommentben várom szívesen.😁

Elnézést az esetleges hibákért!!😔 Majd jelentkezek!

Addig is vigyázzatok magatokra!😊Na Annyeong!😊

Köszönöm hogy ennyien támogattok! Ti vagytok a legjobbak!!😊💕

~19.11.16.~