Teenage Romance 🥀 (Leondre Devries ff.)

E..gy..e..s

Morgan és én egyszerű átlagos egyetemista lányok vagyunk és nagyon sokat lógunk együtt. Bár Morgan legtöbbször Charlie Lenehan-ról beszél mégis imádok vele lenni vagy éppen lógni az órákról ha nincs kedvünk bemenni. Ez van ha mindig előre készülsz.

Lassan sétáltunk az iskola folyosóján mikor megláttunk pár lányt akik sietve futottak el mellettünk. Nem szóltunk semmit inkább mentünk tovább mikor barátnőm hatalmas sóhajtással jelezte nekem hogy forduljak jobbra. Charlie, Morgan nagy szerelme akivel életében egy szót sem váltott, beszélgetett azokkal a lányokkal akiket láttunk.

-Morgan. Nyugi. - tettem a kezem barátnőm vállára aki hatalmas sóhajtással, de elengedte a dolgot
-Nyugi...már megszoktam. - rántotta meg a vállát
-Olyan gázak vagytok. - röhögött Morgan testvére, Luca (Luká) aki a semmiből került elő
-Ezzel nem segítesz. - rázta meg a fejét Morgan
-Belátod végre hogy ezeknek nem vagy való? - nézett rá Luca
-Nem. - húzta fel az orrát
-Hülye. Egy szót sem váltottál vele. - röhögte ki
-Befejezed? - nézett csúnyán Morgan
-Nem, és neked ki tetszik? - fordult felém
-Egyiket sem ismerem. - válaszoltam
-Luca....tűnés. - intett Morgan
-Köszi. - nevettem
-Na menjünk. - mosolygott és együtt mentünk be

Morgan és én sokszor sajnos később, vagy előbb, végzünk emiatt ő már öt órakor otthon volt én pedig csak nyolcra értem haza.

Drága barátnőm zenét hallgatott, én pedig zuhanyozni indultam. Megszoktuk hogy minden közös. A kollégium két részre van osztva. Az egyik oldalon a fiúk laknak a másikon a lányok. Még jó hogy nem együtt kell fürdeni.

Felkötött hajjal, törölközőben és papucsban siettem a zuhanyzó felé és elmondtam egy imát, hogy ne kelljen senkivel sem találkozni. Bementem az egyik fülkébe és gyorsan lefürödtem mikor valakit hallottam bejönni, ami tök normális lett volna ha nem fiú hangot hallottam volna. Dörmögött és ötször nekiment valaminek, szerintem az ajtónak, de lehet nem az volt. Gyorsan magamra tekertem a törölközőm és vártam hogy mi lesz. Itt nem volt zár mert csak egy függönyt lehetett elhúzni. Bár nem igazán szokás egymást nézni. A srác lassan benyitott és mosolygott.

-Szia. - lépett közelebb
-Öm..hello? - léptem hátrébb
-Ha jól tudom, a te neved Emily. - lépett be a fülkébe
-Igen, így hívnak. - válaszoltam
-Szép vagy. - mosolygott halványan rám
-Köszi? Vagy mi, de amúgy ez a lány fürdő. - néztem értetlenül rá
-Tudom nyugi. - röhögött
-És mit szeretnél? - kérdeztem
-Olyan unalmasnak tűnik az életed. Nincs kedved eljönni bulizni? - nézett rám és elég kevés helyet hagyott köztünk. Mivel higiéniai okokból nem akartam a falnak dőlni ezért inkább ő érjen hozzám mint egy olyan fal amit már több ezer ember megfogott.
-Öm egyáltalán kivel, és hova? - kérdeztem vissza
-Nyilván velem, és a kedvenc helyemre a bárba. - válaszolt
-Bocsi, de egyedül biztos nem megyek veled, persze rendes srác vagy, meg minden csak a barátnőm nélkül sehova nem mozdulok.
-Akkor jöjjön ő is. - tárta szét a karjait
-Tényleg? - kérdeztem vissza
-Ja. Charlie legalább örülni fog. - fordult meg
-Várj, te vagy Leondre Devries? - néztem rá
-Igen. - esett neki az ajtónak
-Ne segítsek? - kérdeztem
-Nem kell nyugi. - válaszolt. -Inkább annyit ígérj meg hogy ott lesztek holnap este. - nézett rám
-Rendben elmegyünk. - sóhajtottam
-Már alig várom. - hajolt a nyakamhoz
-Megyek. - indultam ki gyorsan otthagyva őt

Befutottam a szobánkba, bezártam az ajtót kulcsra, és rángatni kezdtem az épp alvó barátnőmet mert közben elaludt.

-Morgan. - ráztam
-Mivan? - ült fel
-Van egy érdekes hírem. - néztem rá
-Charlie megkéri a kezem? - mosolygott
-Öm...nem, de elmegyünk velük egy estére holnap. - néztem rá
-Úristen...ez komoly? - pattant fel drága barátnőm
-Ahaa. - válaszoltam
-De...ezt....hogy? - nézett rám
-Az most nem lényeges. - legyintettem
-Mindegy. Nem érdekel. Inkább az izgat hogy holnap végre beszélhetek Charlie-val. - nézett a plafonra és a ruhái között kezdett el keresgélni
-Már most? - szedtem közbe elő a pizsamámat

Amíg Morgan felpróbált ötven ruhát addig én felöltöztem és már röhögtem a hatvanadik ruha cserén.

-És ez a szürke? - emelte fel
-Hát..... - szólaltam volna meg
-Túl szürke. Nem jó. Következő. - halászott tovább

Amíg ő keresett én néztem pár ruhát, de nem tetszett magamon egyik se.

-Na jó, ez nem megy nekem. - ült le Morgan
-Nekem se. - húztam el a számat
-Holnap suli után vásárlás? - mosolygott Morgan
-Felőlem oki. - adtam pacsit

Morgan és én egyetlen napon végzünk együtt és az csak a péntek. Legalább eltudunk menni vásárolni.

Hiii💜 hát ebből nem tudom mi lesz, de remélem sikerül értelmes történetet csinálni belőle.

Előre boldog karácsonyt mindenkinek 💜

Byee💜