Teenage Romance 🥀 (Leondre Devries ff.)

H..e..t..e..s

A szobámba beérve elővettem egy-két tankönyvet és próbáltam tanulni, de folyamatosan Leo járt az eszembe. Vagy legalábbis az ami tegnap este történt.

-Hello. - jött be Leo Yuki-val a kezében
-Szia. - néztem rá
-Gondoltam segít neked itt a tanulásban. - tette le mellém a kutyust
-Köszi. Figyelj...ami az asztalnál volt én nem akartalak téged megbántani és jelenleg borzalmasan nagy űr van a fejembe.
-Megértem. Túl sok minden változott körülötted. - válaszolt. -Megyek, jó tanulást. - ment ki az ajtón

Miközben az irodalmat tanultam elkezdtem firkálni egy lapra. Később a firkából ki lehetett venni a gondolataimat.

-Basszus. - dobtam be az íróasztalom fiókjába

Yuki elfordította a fejét és egymást nézve vártunk tovább. Később viszont kirohant az ajtón én pedig furcsán néztem utána.

*Leo Szemszöge*

Yuki bejött a szobámba és a fiókomat kezdte el rágni. Gyorsan felálltam és kivettem belőle amit akart. A pórázt. Sétálni akar? Hát oké.

Letettem a pórázt a földre amit felkapott és vinni kezdett.

-Yuki! - mentem utána, a kutyus egyenesen Emily szobájába ment és a fejével őt piszkálta. -Bocsi. - ültem le Emily mellé
-Semmi baj. Kutyát sétáltatni ketten is lehet. - mosolygott
-Igaz. - álltam fel

Emily és én közösen sétáltattuk Yuki-t, és elég kínos volt, mert egyikünk sem szólalt meg.

-Volt már barátod? - kérdeztem ezzel megtörve a csendet
-Talán egy volt, de ő mellettem még öt lánnyal is járt szóval.. - nézett rám. -És neked?
-Három is, de sokat egyik sem jelentett csak így volt. - válaszoltam
-Pedig azt hittem hogy már biztos volt ezer csajod. - nevetett mellettem
-Az Charlie, de őszintén megmondom hogy Morgan tényleg az igazi neki, mert ha volt egy lány akivel járt azzal csak egyszer feküdt le, vagy épp ha jó volt akkor kétszer. - néztem rá
-Értem. Te nem feküdtél le senkivel? - kérdezte hirtelen amitől inkább ő jött zavarba nem én
-Egyszer még mielőtt Charlie-t megismertem volna, ott volt egy kis dolog, de úgy semmi. - válaszoltam
-Bocsi, nem akartam ilyet kérdezni. - válaszolt vörös fejjel
-Semmi baj. - nevettem

Yuki aztán húzni kezdett és a mellettem sétáló Emily felé vette az irányt. Ezzel pedig rácsavarta a pórázt és pedig mentem utána.

-Istenem. - keltem fel a földről mert próbáltam elkapni Yuki-t. Mikor felálltam szembe néztem vele. Zöld szemei a meglepetségtől csillogtak, és az arca láng vörös volt.

Egymást kezdtük el nézni, és ő közelebb jött hozzám. A kezével átölelt és magához húzott egy gyors és rövid csókra.

-Leo. - nézett rám
-Bocsi, csak... - néztem oldalra
-Semmi baj. - nézett ő is össze-vissza
-Yuki! - szóltam rá újra, mire kitekert minket a póráz fogságából

*Emily Szemszöge*

A történtek után a szívem gyorsan vert, és az ismert pillangók csoportja kezdett felrepülni a hasamba.

Újra nyugodtan sétáltunk az utakon mikor megláttam egy ismerős arcot. Luca? Ő mit keres itt?

-Szia Emily.. - köszönt
-Szia, mit csinálsz te itt? - kérdeztem
-Sétálok, látom már azt sem lehet. - nézett fel rám
-Bocsi, vagy mi? - néztem végig rajta
-Igazából Morgan-t keresem. Azt hallottam hogy lefeküdt azzal a taknyossal. Jól tudom hogy ez a gyerek a másik taknyos, de most te is itt vagy, és nem akarok előtted semmit csinálni vele. Bár a haja igen megérne egy fodrászt. - röhögött

Leo megfogta a kezem és éreztem ahogy megfeszülnek a karjai és idegesen bámulja tovább.

-Nincs kedvem vele foglalkozni, inkább előtte a másikat intézem el. - szállt be egy fekete kocsiba. -Na cső. - intett én pedig Leo-ra néztem
-Ne vedd komolyan amiket mondott. Szerintem aranyos a hajad és, köszi hogy megakartál védeni. - öleltem meg
-Honnan ismered őt? - kérdezte igazi mély hangján amitől mindig kiráz a hideg
-Morgan testvére. Ennyi. - válaszoltam
-Sosem próbálkozott nálad? - kérdezte Leo
-Amikor kicsik voltunk akkor igen, de amúgy nem. - mosolyogtam
-Rendben. - nézett rám
-Nem kéne sietni? - kérdeztem
-Mi?.....ja, de. - indult meg velem és gyorsabb lépésekben próbáltunk előbb hazaérni

*Time Skip*

-Maradj itt kint Yuki-val. - adta oda nekem a pórázt
-Leo...vigyázz magadra. - néztem utána
-Nyugi. - intett és bement a házba

*Morgan Szemszöge*

Charlie és én szépen ülünk az asztalnál mikor berontott Luca.

-Te mit csinálsz itt? - kérdeztem
-Kinyírom azt a kis taknyost. - mutatott Charlie-ra
-Nem. - léptem Charlie elé
-Inkább menj innen. - nézett rám
-Nem! - vágtam vissza
-Mondom takarodj! - lökött el

Charlie és Luca egymásnak estek, majd hirtelen Leo is bejött.

-Leo! Hol van Emily? - kérdeztem
-Yuki-val kint. Menj te is ki! - válaszolt
-Kérlek segíts. - néztem rá
-Nyugi.

Emily toporogva várta hogy valaki jöjjön már.

-Na? - kérdezte
-Fogalmam sincs hogy mi lesz. - fogtam meg a fejem
-Úristen. - válaszolt

********

Leo és Charlie kilökte az ajtón Luca-t és elénk léptek.

-Majd úgy is megkapjátok! - ordított
-Takarodj! - üvöltött vissza Charlie

Luca elment és mindenki megnyugodott. Morgan Charlie-t ölelgette és közben megbeszélték hogy megnéznek egy filmet. Én pedig Leo-ra néztem.

-Jól vagy? - kérdeztem
-Igen, nyugi. - válaszolt
-Hozok fertőtlenítőt és utána feküdj le légyszíves. - néztem rá
-Rendben.

Lefertőtlenítettem a sebeit és utána a szobájába küldtem aludni, illetve pihenni.

-Nem jössz velem? - kérdezte Leo
-De igen. - mosolyogtam rá

Bekapcsolta Leo a Tv-t és én közben mellé feküdtem. Magához húzott és úgy "pihent" tovább.