Teenage Romance 🥀 (Leondre Devries ff.)

H..a..r..m..i..n..c..a..s

Kiszálltunk a kocsiból és letettem a kanapénra Emily-t, Morgan és Charlie vacsorát főzött. Cassie és én pedig Emily-nél ültünk.

-Leo, ne aggódj. - fogta meg a kezem
-Cassie én...bizom benne hogy jól lesz. - bámultam Emily-t
-Nézd, szeretném elmesélni addig azt amit én tudok. - mosolygott
-Ha szeretnéd. - figyeltem őt
-A pénz miatt kerültem Luca-hoz. Tudom hogyan ismerkedtél meg Emily-vel, és azt is tudom mennyire szereted. Luca folyamatosan bosszút akart állni rajtad, mindig azt mondta hogy elvetted tőle azt akit leginkább szeretett, de ekkor megkérdeztem őt hogy Emily hogyan érez iránta. A válasza pedig az volt hogy Emily mindig is visszautasította őt ezért nem értettem mi baja van veletek. Hisz Emily nem szereti. Mire csak rámordított és közölte hogy te egy taknyos elkényeztetett fiú vagy aki lánynak képzeli magát és undorító a hajszíned. Bár ahogy nézem minden nap más színű lesz szóval nem értem. - nevetett
-Azt jól tudom hogy nem bír, de idáig nem kéne elmennie.
-Én is ezt gondolom. Az ami velem történt az én hibám, de más lányok nem érdemelték volna meg. - sóhajtott
-Más lányok? - kérdeztem vissza
-Már számtalan lányt elrabolt majd azokat hasonló helyzetbe hozva addig csinálta míg szegények képesek voltak kiugrani az alsó ablakon. Vagy éppen olyan állapotba kerültek hogy elvitték őket az emberei. - mesélt. -De kérlek nyugodj meg, Emily erős lány. - tette a kezeit a vállamra
-Én bízok benne hogy jól lesz. - mosolyogtam
-Morgan! - kiabált Charlie
-De Charlie nem tudom elzárni! - válaszolt
-Megyek segítek a konyhába. - álltam fel
-Rendben addig vigyázok rá. - ült Emily mellé én pedig a konyhába siettem a két majomnak segíteni

*Cassie Szemszöge*

Vártam hogy Emily végre felkeljem.

-Leo. - ült hirtelen fel
-Emily kérlek nyugodj meg. - néztem őt, de ő csak bámult körbe és körbe
-Leo! - kiabált

Biztos látta őt mikor elhoztuk onnan ezért tudja hogy otthon van.

-Emily nyugodj meg kérlek, pillanat és jön. - nyugtattam, de hiába
-Leo gyere gyorsan! - kiabáltam
-Megyek! - válaszolt amitől Emily lefagyott. -Em.... - jött oda hozzánk
-Leo. - kezdett sírni majd megölelték egymást, egyszer csak elvált Emily tőle és lassan végig nézte
-Most mit csináljak? - kérdezte Leo
-Csak maradj nyugton. - mosolyogtam

Emily a kezeit Leo arcára tette és végig húzta rajta azt. A hajába vezette a kézfejét és végig simított rajta. Végül letette a kezeit és Leo szemébe nézett.

-Mostmár tudja szerintem hogy tényleg te vagy az. - nevettem
-Emily, én vagyok az, igen. - húztam magamhoz
-Emily felébredt? - jött be a szóbába Morgan
-Igen. - válaszoltam
-És hogy van? - kérdezte
-A körülményekhez képest jól. Csak nézd meg. - mutattam rájuk
-Mi, Emily felébredt? - jött be a szóbába Charlie egy fakanállal a kezében
-Szerintem én átveszem a konyhát, ti addig legyetek vele. - vettem ki Charlie kezéből a kanalat

*Leo Szemszöge*

Folyamatos szorítottam magamhoz és láttam hogy közbe Morgan sír. Emily ránézett és hozzánk hívta őket is.

-Annyira aggódtunk érted. - szólalt meg Morgan, de Emily nem válaszolt
-Cassie! Miért nem válaszol? - kérdezte Charlie
-Azért mert fél, ne aggódjatok. Holnap már fog beszélni. - mosolygott majd visszament
-Egyetlen szót képes kimondani. - suttogtam
-Inkább hívjuk névnek. - nevetett Morgan
-Jó na. - simogattam a haját
-Kérdezd meg kér-e valamit. - javasolta Charlie
-Te is megkérdezheted. - néztem értetlen fejjel
-Akkor, kérsz valamit Emily? - kérdezte meg mire bólogatott.
-Hozzunk neked egy olyan finom teát amit múltkor ittunk? - néztem őt aki lelkesen bólogatott
-Oké azt megcsinálom. - mosolygott Charlie
-Esetleg ha kész lesz az ebéd akkor azt? - kérdezte Morgan amire szintén bólogatott. -Itt hagylak egy kicsit titeket. - suttogott
-Tudod megyek és segítek Cassie-nek. - indult ki a nappaliból
-Emily... - fogtam meg az arcát. -Borzasztóan hiányoztál. - néztem a szemébe és adtam egy puszit az arcára mire gyengéden mosolyogni kezdett. -Tudom hogy borzasztó volt ott, de én minden nap gondolatam rád. A kórházban baromi unalmas volt és alig bírtam ki. - amint ezt kimondtam a pólómra nézett amit lassan felhajtott és a sebre tette a kezét. -Már jól vagyok, talán egy kicsit fáj. - mosolyogtam

-Itt a tea. - jött be Charlie és az asztalra tette a bögrét
-Köszi. - köszöntem én meg és Emily kezébe adtam azt
-Hogy van? - kérdezte
-Érzem hogy nagyon fél, de ez elfog múlni. Remélem. - húztam össze magam
-Biztos elmúlik. - mosolygott
-Örülnék neki. - sóhajtottam

*Time Skip*

Este kérdéses az hogy mi fog történni.

-Emily....tudod te mindig velem aludtál, de ha nem szeretnél, nem muszáj. - fogtam meg a kezeit
-Leo. - bújt hozzám
-Akkor alszol velem? - néztem a szemébe ő pedig bólintott

A kezeim közé vettem az arcát és lassan közelebb húztam.

*Emily Szemszöge*

Leo hirtelen megcsókolt, de....nem ő volt. Eltűnt, és Luca jelent meg ezért ellöktem magamtól.

-Leoo! - kiabáltam és megfogtam a fejem

*Leo Szemszöge*

Emily ellökött és a nevemet kiabálta.

-Mi folyik itt? - jött a szobába Cassie
-Nem tudom. - néztem őt
-Csak te vagy az egyetlen aki képes megnyugtatni. Próbáld meg. - mondta
-Emily.. - simogattam a haját. -Én vagyok, Leo. - néztem a szemébe. -Emily...nézz a szemembe. - fogtam meg az arcát. Lassan lelassult a légzése és végig a szemembe nézett. -Nyugodj meg, én vagyok. - húztam magamhoz ő pedig sírni kezdett
-Mi történt? - kérdezte Morgan
-Szerintem csak rosszat álmodott. - nézett ránk
-Menjünk aludni inkább. - húztam fel
-Bármi történik este, szólj. - mosolygott Cassie
-Egy pillanat. Honnan tudod hogy mi a baja? - kérdeztem és közben magamhoz húztam Emily-t aki még mindig szipogott
-Ilyen iskolában tanultam. - válaszolt majd intett egyet és bement a szobába
-Ne félj Emily, veled maradok és nem mozdoluk egyszersem mellőled. - simogattam a haját majd az arcát
-Leo. - bújt hozzám