Teenage Romance 🥀 (Leondre Devries ff.)

T..i..z..e..n..h..e..t..e..s

-Szerintem minden megvan. - néztem körbe a szobába
-Igazad van. - nézett rám Leo
-Jól vagy? - kérdeztem
-Mostmár jobban vagyok. - mosolygott
-Örülök. - válaszoltam halkan. -Mit csinálsz holnap?
-Suli után fodrászhoz megyek. - válaszolt
-Minek? Szerintem nagyon aranyos így a hajad. - borzoltam össze barna hajkoronáját
-Csak egy pici változás szeretnék. - fogta meg a kezeim majd adott rájuk egy puszit
-Leo, nincs szükséged rá. - mosolyogtam ő pedig magához húzott és a kezeim a hátára tette és egyenesen a szemembe nézett
-Szeretni fogod ígérem. - döntötte neki a homlokát az enyémnek
-Remélem.

Leo lassan megcsókolt, aranyos barna tincsei a homlokom csikizték, sötét színű szemeivel pedig végig az én szemeimbe nézett.

-Leo.... - lépett be Matilda
-Öm, igen? - vált el tőlem Leo
-Csak megakartam kérdezni hogy készen vagytok a pakolással vagy sem? Bár úgy látom ha egymásra van időtök akkor igen. - mosolygott
-Leviszem a bőröndöket, addig még nézz szét hátha látsz valamit. - nézett rám Leo
-Ne segítsek? - kérdeztem
-Nem kell, köszi. - ment ki
-Akkor körülnézek. - indultam meg
-Emily. - állított meg Matilda
-Igen? - néztem rá
-Mi volt ez az előbb itt? - kérdezte
-Semmi. - hajtottam le a fejem
-Te most mi van köztetek akkor? - ült le a kanapéra
-Hát.....fogalmam sincs. - rántottam meg a vállam
-Nézd Emily, én a helyedben nagyon gyorsan cselekednék. Leo igazán sok lány szemét magához vonzza. Ma is hallottam hogy az orvosiban dolgozó nővér igazán megnézte. Aztán valakinek rólad beszélt, hogy te elloptad tőle Leo-t.
-Tudom hogy cselekednem kéne, de egyszerűen nem tudom hogy mit csináljak. - ültem le én is
-Szeretném ha te lennél Leo barátnője, de ahoz bátorságot kell valahogy szedned ahoz hogy elmond neki az érzelmeid. Hát mitől félsz?
-Attól hogy Leo engem nem szeret és lejáratom magam előtte egy buta szerelmi vallomással. És amúgy az a lány az orvosiban egy kis cafka. - dőltem hátra
-Igaz. - nevetett. -De biztos vagyok benne hogy Leo szeret téged.
-Honnan tudod? - kérdeztem
-Öm...érzem. Ez a testvéri kapcsolat. - rántotta meg a vállát
-Akkor azt mondod Leo szeret engem? - ültem fel
-Igen szeret téged. Majd írj ha valami bajod van, vagy esetleg tanácsra van szükséged. - állt fel
-Köszönöm Matilda, ez többet jelent nekem bármi másnál.
-Szívesen. A herceg hamarosan jön, nézzünk körbe gyorsan. - mosolygott majd körbenéztünk

**********

Először Leo nagyszüleitől és pár idegen embertől köszöntem el és a végére hagytam azt a két fontos személyt akikkel az utazás során eléggé jóba lettünk, bár nem beszéltünk olyan sokat, de nagyon örülök hogy megismertem őket.

-Emily..örülök hogy megismertelek. - ölelt meg Victoria
-Én is örülök hogy láthattam. - mosolyogtam
-Szeretném ha a fiammal maradnál. Úgy érzem jó útra téríted. - suttogott
-Mellette maradok amíg tudok. - válaszoltam
-Imdulhatunk törpe? - kérdezte Leo
-Persze. - válaszoltam. -Csak még egy ölelés a húgodnak? - néztem Matilda felé
-Jó, de ez az utolsó. - dőlt neki az autónak
-Szia. - öleltem meg
-Szia. Légy ügyes. - mosolygott majd az autóhoz sétáltam
-Mehetünk. - szálltam be a kocsiba
-Végre. - ült be Leo is majd elindultunk. -Nem hittem volna hogy ilyen jól kijössz a húgommal. - nézett rám
-Nagyon jó társaság. Tudod lányos dolgok. - mosolyogtam
-Tudom. - válaszolt Leo. -Morgan írt hogy már várnak haza. - folytatta
-Már nekem is nagyon hiányoznak. - dőltem hátra
-Én még eltöltöttem volna veled egy kis időt. - nézte az utat
-Áh, nem bírtál volna ki. - nevettem
-Otthon is mindig együtt alszunk, még is kibírlak. - mosolygott
-Olyan kevés ideje ismerjük egymást még is mintha már ezer éve a barátom lennél. - fordultam felé
-Én is így érzem. - húzta el a száját Leo
-Megbántottalak? - kérdeztem
-Nem, csak figyelek. - nézett előre
-Értem. - bámultam én is az utat

Rövid időn belül hazaértünk, próbáltam segíteni Leo-nak a bőröndökbe, de egyszerűen nem hagyta hogy segítsek.

-Emily! - rohant ki a házból Morgan
-Sziaa. - öleltem meg
-Hey bro. - köszöntek egymásnak a srácok
-Szia Charlie. - öleltem meg
-Örülök hogy újra itthon vagytok. - mosolygott Charlie
-Gyertek. - intett Morgan
-Okis. - indultunk utána

Morgan muffin-t csinált amiből ettünk majd a szobámba mentem kipakolni. Amibe Morgan is beszált.

-Fúj Emily, ez mi? - húzta ki a véres pólót a bőröndből
-Semmi. - vettem el tőle
-Megvágtad magad? - kérdezte
-Nem, ez nem az én vérem. - suttogtam
-Akkor? - nézett kérdőn rám
-Ez Leo vére. - ingattam meg a fejem
-Azt gondoltam hogy vele fogsz aludni, na de azt nem gondoltam hogy megölöd. - bámult
-Neem, este megtámadtak minket megsérült és ezzel segítettem neki. - magyaráztam
-És minek tetted ilyen titkos helyre? - kérdezte
-Csak, mert nekem ez egy emlék erről a találkozóról. Lehet elég érdekes, de nekem sokat jelent. - legyintettem
-Vagy, csak nem volt szíved kidobni. - nézett rám Morgan
-Miért ne dobtam volna ki? - ültem le az ágyra
-Várj. Csillog a szemed, pirosas az arcod és nem vagy olyan kemény. Itt valami történt. - ült mellém
-Semmi nem történt. - húztam el az arcom
-Jobban beleszerettél Leo-ba. Látom rajtad. - közölte
-Morgan kérlek. - legyeztem az arcom
-Tudtam hogy tetszik, de ennyire. - mosolygott
-Jó, talán egy kicsit jobban megkedveltem. - rántottam meg a vállam
-Tudtam Emily. A szerelem téged megbolondít. Utoljára oviban láttalak ilyennek mikor az a kisfiú felsegített az utcán. Akkor voltál te ilyen. - mosolygott
-Ja, ő volt életem első szerelme. Vicces. - nevettem
-Az, de olyan gyönyörűek lennétek együtt. - bámult Morgan
-Lehet, tényleg soha nem éreztem magam még így. - ültem le a tükör elé
-Látod ilyen amikor boldog vagy. - fogta meg a vállam Morgan
-Jó érzés. - mosolyogtam
-És akkor sokkal jobb lesz, ha végre összejöttök. - nézett bele a tükörbe
-És ha nem? - bámultam magam
-Ne is gondolj ilyesmire. Megcsinálom a hajad. Aztán ma időben kell lefeküdni az iskola miatt. - kezdte el befonni a hajam Morgan

*Leo Szemszöge*

Lassan a szobába sétáltam, majd a fürdőbe a tükörbe néztem. A szám sebes volt, a tarkóm pedig még mindig fájt egy kicsit.

-Hát te? - kérdezte Charlie
-Ja, semmi. - mentem vissza a szobába
-Jól vagy tesó? - kérdezte Charlie
-Hogyan kell egy lánynak elmondani hogyan is érzel iránta? - kérdeztem
-Egyszerűen. Elé állsz, és megmondod hogy kurvára szerelmes vagy belé. Ennyi. - nézett rám Charlie
-Nem olyan könnyű ez. Mivan ha megbántom ezzel? Ha ő mást szeret? - kérdeztem
-A faszt szeret mást. Láttad már ilyennek? Boldog, de csak akkor mosolyog igazán ha téged lát.
-Nem láttam még ilyennek. 
-Akkor? Vegyél neki virágot a fodrászod után, és mond meg neki hogy kibaszottul szereted. - csapott a párnára Charlie
-Oké. - egyeztem bele. -És ha időt kér? - kérdeztem
-Akkor adsz neki időt. - ment ki Charlie az ajtón