Teenage Romance 🥀 (Leondre Devries ff.)

T..i..z..e..n..k..i..l..e..n..c..e..s

Minden órát próbáltam végig szenvedni. Egyszerűen nem tűnt el a gondolataimból hiába kértem meg az agyamat rá.

-Emily... - szólított fel a tanár
-Igen? - kérdeztem vissza
-Erre a kérdésre szeretném a választ. - mutatott a táblára
-Öm....egy pillanat. - kezdtem keresni a könyvben
-Az előbb olvastuk el, Ahh. Ma nagyon nem itt jársz. Esetleg van valami baj? - kérdezte
-Nem, csupán ma elég rossz napom van. - húztam el a számat
-Értem, azért próbálj meg figyleni. - kérlelt
-Rendben és elnézést. - kérdeztem bocsánatot

Utolsó óra után lassan sétáltam ki az iskola kapuján, majd ránéztem. Szívem újra hevesebben kezdett verni és nem figyeltem annyira sem hogy a nagyon feltűnő patkában elestem.

-Áu basszus. - poroltam le a lábam
-Jól vagy? - kérdezte Leo
-Igen, köszi. Bár ez a napom így is borzasztó volt. - rántottam meg a vállam
-Te sem tudtál figyleni az órán? - kérdezte hirtelen
-Nem tudtam figyelni rendesen. - válaszoltam
-Gyere. - nyitotta ki előttem az ajtót
-Köszi. - ültem be

Feszülten ültem mellette ő pedig aggódóan rámemelte a tekintetét.

-Emily nekem elmondhatod mi a baj. - állt félre
-Semmi bajom sincs menjünk. - bámultam előre
-Nem régóta ismerlek, de érzem hogy van valami baj.

Lassan ráemeltem a tekintetem, és láttan a szemeiben lévő aggódást.
Kezem az arcára vezettem és lassan megcsókoltam. Meglepődött, de még mindig aggódást láttam a szemébe.

-Ígérem otthon mindent elmondok. - mosolyogtam
-Rendben. - indult el tovább

Kinyitottam a bejárati ajtót mivel Charlie és Morgan vásárolni van így ők bezárták.

-Elmondasz mindent? - kérdezte Leo
-Igen, persze. - sóhajtottam. -Túl stresszelem magam, jól esne egy kis pihenő, ennyi. - fordultam felé
-Akkor tudod mit. Engedek neked egy jó forró fürdőt meg gyertyát gyújtok és az jól fog esni. - mosolygott
-Köszönöm Leo. - húztam egy ölelésre
-Addig csinálj magadnak egy jó forró teát és azt majd idd meg közbe. - utasított
-Rendben, de Leo. - szóltam
-Igen? - fordult vissza én pedig hozzá rohantam
-Szeretnélek még ölelni. - fúrtam bele az arcom a pulcsijába
-Akkor ölelsz meg amikor akarsz. - simogatott

Elváltam tőle és a konyhába mentem teát csinálni. Ő pedig addig a fürdőben volt és engedte a vizet valamint gyertyákat gyújtott.

-Sziasztok! - jöttek be az ajtón Charlie-ék
-Sziasztok! - mosolyogtam
-Hát te Emily? - kérdezte Morgan mikor látta hogy teát készítek
-Leo javasolta hogy igyak egy jó forró teát és vegyek egy meleg fürdőt szóval amíg ő készíti a vizem addig megcsináltam a teát.
-Áh értem. - bólogatott Morgan
-A tea a legjobb a világon. - válaszolt Charlie is
-Morgan, majd beszélhetek veled egy kicsit? - kérdeztem és közben az italom bögrébe töltöttem
-Igen persze. - kacsintott és mosolyra húzta a száját
-Tényleg, Leo akkor szokott meleg fürdőt venni ha ideges. Van valami baj Emily? - kérdezte Charlie
-Ja, csak a suli miatt stresszes vagyok és Leo tanácsai igen jól hangzanak. - mosolyogtam
-Remélem segít, na gyere Morgan ezeket még elkell pakolni. - emelte fel a szatyrokat
-Megyek. - futott utána drága barátnőm
-Emily! - kiabált Leo
-Megyek. - válaszoltam és a bögrémet felkapva elindultam a fürdőbe

Amint beléptem mosolyogva néztem körbe. A kád szélén gyertyák világítottak az ott lévő magnóból pedig lágy zene szólt, hogy az hogyan került oda azt még mindig nem tudom, de mindegy. A kád vize nem nagyon látszott mert hab fedte el.

-Remélem tetszik. - állt mellém
-Tökéletes. - fordultam felé
-És még valami. - vett elő valamit a háta mögül
-Mi ez? - kérdeztem
-Ez egy könyv. Olvass. - adta oda nekem
-Köszönöm. - raktam le
-Asszem én megyek. - nézett ki
-Várj. - léptem hátra és egy kicsit habot tettem az ujjamra majd hirtelen Leo orrára kentem
-Te... - húzta össze a szemeit
-Olyan vagy mint egy nyuszi. - nevettem
-Mostmár te is az leszel. - nevetett és összekente az én orrom is

Hirtelen megálltunk ahogy Leo szája súrolta az enyémet. A szemeimbe nézett és lassan megcsókolt. Kezeit az arcomra tette és simogatni kezdett.
Én a hajába vezettem kezeim majd kinyitottam eddig csukva tartott szemeim és ekkor megláttam a mogyoróbarna csillogó szemeit. Szívem hevesen dobogni kezdett és a pillangók  felébredtek a gyomromba.

*Morgan Szemszöge*

-Gyere már Charlie. - kiabáltam mikor megláttam a fürdő ajtóban drága barátnőmet és Leo-t
-Itt vagyok. - lépett mellém
-Maradj csöndben. És nézz oda. - fordítottam el a fejét
-Nem értem miért tagadják azt hogy szeretik egymást. - rántotta meg a vállát Charlie
-Én sem értem, olyan édesek lennének együtt. - bújtam Charlie-hoz
-De nem olyan édesek mint mi. - mosolygott rám
-Nem tudnál beszélni Leo-val. Tudod egy kicsit növelni az önbizalmát. - fordultam felé
-Hiába mondanám hogy hívja el egy randira és mondja meg azt hogy szereti, egyszerűen nem értem a gyereket. - nézett rám Charlie
-Emily szájából akarja hallani azt hogy szereti? - kérdeztem
-Lehet. - ült le Charlie
-Akkor hallania kell miről beszélünk ma. Mond meg neki hogy figyeljen engem és amikor elmegyünk beszélni hallgasson ki. - ajánlottam fel
-Rendben. - egyezett bele

*Emily Szemszöge*

Elváltam Leo-tól és mélyen a szemébe néztem mikor adott egy puszit és a fülemhez hajolt.

-Holnap suli után várlak a parkban, tudod azon a részén ahol egy csomó rózsa nő. - hajolt el tőlem
-Rendben. - válaszoltam Leo pedig kiment a fürdőből

*Leo Szemszöge*

Amint becsukta az ajtót hatalmas megkönnyebbülés ért és elsétáltam a konyhába.

-Felfaltad? - kérdezte Charlie
-Igen. - válaszoltam. -És megtettem. - mondtam és közbe töltöttem magamnak egy bögre teát ami még maradt abból amit Emily főzött
-Gondoltam...várj mi? - eszmélt fel Charlie
-Elhívtam a parkba ahogy mondtad. - suttogtam
-Na bro végre. Már erre várt mindeki, és szerintem ő is. - mosolygott
-Lehet, de hogyan készítsek ennyi kaját? Hisz borzasztó szakács vagyok. - fogtam meg a fejem
-Nem is vagy az. - ült mellém Morgan. -Tudod olyan tésztát még az életemben nem ettem mint amit egyszer te csináltál. - mosolygott
-Tényleg? - kérdeztem
-Persze Leo. Most neked kéne lenyugodnod. - simogatta a hátam Morgan
-Lehet. - tettem az asztalra a fejem
-Leo én csak azzal nyugtatlak hogy Emily nem könnyű személyiség. Mégis te képes vagy megváltoztatni őt. Senkit nem csókolt meg előtted és magától nem is tette volna meg. Tudom hogy az én számból nem olyan, de szeret téged. Sőt, a mai figyelem zavara szerintem nem a stressz miatt volt.
-Akkor mitől? - kérdeztem
-Attól hogy szerelmes. Szerelmes beléd és nem tudott elfelejteni egyik órán sem.
-Miért gondolod ezt? - néztem rá
-Én is ilyen voltam míg nem ismertem egyáltalán Charlie-t és téged. Minden órán rajta járt az eszem és sosem tudtam figyelni.
-Akkor szerinted tényleg szeret engem? -Igen szeret téged Leo, nagyon, nagyon szeret téged. - mosolygott
-Nem hiszem el. - suttogtam és megkönnyebbült mosolyra húztam a szám
-Ha segítség kell a randi témába akkor nyugodtan szólj. És ne legyél ideges. - borzolta össze a hajam
-Köszi Morgan, és neked is Charlie. - néztem rájuk
-Szeretném ha te és Emily végre együtt lennétek. Összeilletek. - mosolygott Morgan és Charlie mellé ült
-Remélem igazad van. - ittam bele a teámba