Teenage Romance 🥀 (Leondre Devries ff.)

H..u..sz..o..n..h..á..r..m..a..s

Az iskolában szünet volt, mert kiderült hogy a tanárok valami kirándulásra mentek. Igaz erről mi nem tudtunk, de elvileg ők sem tudnak erről. Elvileg miután én elaludtam Leo kapott egy üzenetet és így kikapcsolta az ébresztőt. Kis figyelmes.
Legalább így tudtunk sokáig aludni és kipihenni magunkat Leo-val.

-Emily..... - emelte fel lassan a kezeit és lenyújtotta őket
-Jó reggelt, mennyi az idő? - kérdeztem
-Kilenc óra van pontosan. - válaszolt és a párnájára dobta a telefonját
-Ideje kelni. - ültem fel, de visszarántott Leo
-Nem kelsz fel. Itt maradsz velem és pihensz egy kicsit. - bújt hozzám
-Tanulni kéne. - suttogtam
-Foglalkozni velem kéne. - borzolta össze a haját
-Sajnálom, de szeretnék jó vizsgát látni magam előtt. - néztem rá
-Értem. - engedett el és a fal felé fordult
-Nem akartalak megbántani. - néztem rá
-Megértelek, fontosabb mindennél a tanulás. Én még pihenek egy kicsit. - bámulta a falat
-Rendben. Csináljak reggelit? - kérdeztem
-Nem kell köszi. - válaszolt

Elmentem felöltözni aztán kimentem a konyhába és gyorsan megreggeliztem.

Charlie és Morgan megjelent előttem és furán néztek rám.

-Leo? - kérdezték egyszerre
-A szobában. - suttogtam
-Baj van? - kérdezte Morgan mire könny szökött a szemembe
-Kislány mi történt? - jött oda Charlie
-Semmi. - töröltem le az arcomon lefolyó cseppeket
-A semmiért nem sírunk. - húztak közelebb két széket és leültek
-Mond el. Hátha tudunk segíteni. - mondta Morgan
-Borzasztó barátnő vagyok. - néztem rájuk
-Miért lennél az? - kérdezte Charlie
-Leo csak szeretne velem lenni egy kicsit, én pedig nem törődöm vele. - sírtam
-Áh értem mire gondolsz. A tanulás. - nézett engem Morgan
-Nem tudok két felé szakadni. - töröltem le a könnyeim újra
-Felesleges ezen rágódni. Emily.....csak legyél vele egy kicsit....nézzetek filmet vagy bármi. - mosolygott Charlie
-Alkalmatlan vagyok hozzá. - bámultam Charlie-t
-Ez nem igaz. - rázta meg a fejét
-De. - válaszoltam
-Nem, nézd csak ma este legyetek velünk. Borozunk és filmet nézünk. Gyertek ti is. - ajánlotta fel Charlie
-Biztos? - kérdeztem
-Hát persze, ja és most menj be hozzá majd legyetek egy kicsit együtt. Sokat tanultál minden vizsgára. Majd még fogsz tudni. Messze van az. - bólogatott Morgan
-Köszönöm. - öleltem át őket
-Na menj. - biccentett a barátnőm és és mosolyogva

Lassan sétáltam végig a folyosón és bekopogtam az ajtón, de nem kaptam választ. Szépen benyitottam viszont nem volt bent senki. Leültem az ágyára és bámulni kezdtem az üres falat. Egész érdekes volt. Na mindegy.

Hirtelen kinyitódott az ajtó és Leo jelent meg egy melegítő nadrágban a kezében pedig egy pólót tartott.

-Mióta vársz rám? - tette le a pólót a székére
-Nem rég jöttem be. - néztem a szemébe
-Sikerült mindent megtanulni? - rázta meg félig vizes haját és egy törölközőben törölte a haját. Azt honnan szedte nem tudom.
-Igen. - válaszoltam és a kezemet kezdtem el nézni. -Hol voltál? - kérdeztem
-Hajat mosni voltam, de van valami baj? - kérdezte és engem fürkészett
-Nem, miért lenne? - néztem össze-vissza
-Csak olyan fura vagy. - állította meg a fejem és a szemembe nézett

Az arcomba szökött a pír és kezdtem paradicsom színű lenni.

-Ne...m n..i..n....cs sem...mi b...a..j. - remegett a hangom
-Tán zavarba hoztalak? - fürkészett barna szemeivel
A légzésem felgyorsult és próbáltam eltüntetni pirosságom is mikor a kezeim a hasára tette. Azzonal vörös lett a fejem és görcsbe rándult a gyomrom. Számomra hideg kezeit az arcomra tette és magával szembe fordított. Beharapta alsó ajkait és kacsinttott egyet amitől a kezem megremegett és a szemeimmel fürkésztem gyönyörű szemeit. A kezeit levette az arcomról és a hasán pihenő kezem lassan mozgatni kezdte. Lassan becsukta a szemeit és beszívta a levegőt.

-Emily.... - suttogott
-Sajnálom a reggelit, én nem akartalak megbántani... - néztem rá ő pedig a szám elé tette az egyik kezét
-Nyugi. Túléltem. - válaszolt majd közelebb hozott magához
-Tényleg? - kérdeztem aztán elvettem kezeim a hasáról és átöleltem

A fülemhez hajolt halkan suttogott néha megpuszilta a nyakam és a pólóm aljához nyúlt.

-Megbízom benned. - suttogtam én is

Lerántotta a pólóm majd a földre dobta. Beharapta alsó ajkait és az ölembe húzott. Végigvezette a kezeit a hátamon és közben a hajával csikizte a nyakam.

-Szeretnéd? - suttogta
-Leo.... - álltam fel és oda léptem az ajtóhoz és elfordítottam a benne lévő kulcsot. -Igen, szeretnélek. - válaszoltam
-Örülök. - mosolygott és felpattant az ágyról majd az ajtónak lökött a nadrágomba nyúlt ahol a combom simogatta aztán lehúzta rólam azt is. Folyamatosan csókolt és egy pillanatra eltávolodott tőlem.
-Gyönyörű vagy. - túrt bele a hajába és a kezem megfogva az ágyra húzott

Ablakokhoz lépett és lehúzta rajtuk a redőnyt amin apró vény szűrődött át.

-Szeretlek.. - suttogott
-Én is téged... - tettem a kezeim a hátára és simogattam

Leo a nyakam csókolgatta és a kezeivel a combon belső részét simogatta.

Lassan megcsókolt aztán kipapcsolta a melltartóm majd a levette és a falnak dobta. Az arcom felvett egy piros színt és hirtelen Leo valláért kaptam és fordítottam a helyzetünkön. Meglepetten nézett engem és bátortalanul hajoltam a nadrágjához és lehúztam róla. Mosolyogva figyelte cselekedeteim aztán a kezemért nyúlt és két ujjamat beakaszttotta az alsonadrágjába. Vörös arcal bámultam őt, Leo nevetett egyet és végighúzta a kezét az arcomon.

-Ha nem akarod, most szólj. - suttogott
-Mikor mondtam hogy nem akarom csupán nem igazán volt még ilyenben részem ezért tapasztalatlan vagyok. - mosolyogtam
-Rendben akkor segítek. - fogta meg a kezeim majd írányítani kezdte őket

Már senkin nem volt ruha mert Leo az én részem egész gyorsan megoldotta, mikor kopogtak.

-Ki az? - kérdezte idegesen Leo
-Csak én, minden oké? - kérdezte Charlie
-Aha, de most nem érek rá. - válaszolt és lihegve bámult engem
-Pedig szeretnék beszélni veled. - kiáltott újra Charlie
-Haver! - csapott az ágyra Leo
-Mivan? - kérdezett vissza Charlie játékosan
-Mi nem érthető az hogy dolgom van? - kérdezte Leo
-Hát csak nem szoktad bezárni így az ajtót. - nevetett
-Menj már. - nevetett Leo
-Leo.. - suttogtam közbe pedig Charlie magyarázott valamit
-Igen? - figyelt rám
-Este nézünk filmet? - kérdeztem
-Persze... - mosolygott majd nyomott egy puszit az arcomra

Leo Charlie leszarva folytatta a dolgát.

*Time Skip*

Leo lihegve dőlt mellém és mosolygott. A hajam kócosan a szemembe lógott és drága barátom hajával szórakoztam.

-Imádlak. - bújt játékosan hozzám
-Én is téged. - adtam egy puszit az arcára

Sosem voltam így egy fiúval sem és Leo volt talán az első is aki tényleg fontos volt számomra. Kicsit tartottam hogy mi fog ez után történni, de örültem annak hogy végre boldog vagyok.

Lassan felöltöztünk és egymás kezét megfogva lassan kisétáltunk a konyhába.

-Gratuuu. - ugrott elő hirtelen Charlie és Morgan majd mind a kettőnket megöleltek
-Köszi. - szólalt meg Leo a mély hangján amitől kirázott a hideg
-Mi is ösztönzött erre? - kérdezte Morgan mikor én épp vizet töltöttem ami mellé folyt
-Semmi. - rántotta meg a vállát Leo és mosolygva bámult engem

Feltöröltem a kiöntött vizet és letettem Leo elé aki bólintott egyet és inni kezdett.

-Emily, boldog vagy? - kérdezte hirtelen Charlie mire mindeki engem kezdett el nézni
-Igen. - mosolyogtam és rádöltem Leo vállára aki megsimizte az arcom
-Ja és az este áll? - kérdezte Morgan
-Ahaam. Mi is lesz pontosan? - kérdeztem vissza
-Választunk egy filmet aztán hozunk kaját és Charlie a bor mellett döntött szóval azt iszunk és ja. - magyarázta Morgan
-Leo? - fordultam felé
-Már várom. - mosolygott

Hii💜

Elég érdekes rész lett, de na ilyen is kell💁‍♀️ Hozom majd a kövit.

Byee💜