Teenage Romance 🥀 (Leondre Devries ff.)

N..é..gy..e..s

-Nem. - válaszoltam
-Ugye tudod mi történt? - ült le Leondre
-Nem, és nem is érdekel.
-Rideg vagy. - jellemzett
-Köszi. - mondtam előre
-Befejeznéd? - húzta fel a lábait is az ágyra
-Tudod, nem te vagy az akit csak azért hoztak ide hogy megbasszák. - forgattam meg a szemem
-Emlékszel mit mondtam reggel? - kérdezte
-Nem. - ültem fel
-Azt mondtam én nem basztalak meg. -Miért vagy akkor ennyire kiakadva? - nézett rám
-Charlie mit eszik hogy Morgan akarta? - kérdeztem
-Figyelj, Charlie és én nem szoktunk csak úgy valakit felcsinálni. -Kihívásnak tekintjük azt hogy elérjük hogy egy lány kedveljen minket.
-Értem.
-Morgan régóta szereti Charlie-t, szóval ne lepődj meg. - mosolygott
-Beszélhetek Morgan-nal? - kérdeztem
-Szerintem alszik, de persze. - válaszolt
-Nyilván..Charlie pedig mindig ott van a nyakán. - forgattam meg a szemem
-Idegesítő vagy. - húzott közelebb Leondre
-Te mégjobban. - löktem el magamtól és kimentem a szobából

Morgan az asztalnál ült és Charlie-val beszélgetett.

-Leszarom mennyire szereted, de velem jössz. - húztam fel a barátnőm
-Leo, mivan ezzel? - kérdezte Charlie
-Inkább te mit csináltál Morgan-nel? - próbáltam kihúzni az ajtón
-Charlieeee. - ordított

Charlie Morgan másik kezét megfogva húzni kezdte és mint egy kötelet rángatni kezdtük.

-Ez megőrült. - húzta Charlie Morgan egyik kezét
-Csak menteni akarom attól akinek csak azért kell mert nincs más. - rángattam én is erősebben
-Ez tényleg hülye. - válaszolt Charlie
-Nem én vagyok az. - próbáltam húzni én is

Mivel Charlie fiú és azért nem egy puhány ember ezért kihúzta Morgan kezét a kezemből és magához ölelte a lányt.

-Jó. Akkor én megyek el egyedül. -Velem nem szórakoztok. - intettem mire Leondre a csuklómat megfogta, egy bilincsel pedig egy fa oszlophoz csatolt. -Hány lány volt már itt? - kérdeztem
-Egy sem. - válaszolt
-Ja, persze. -Mostmár tényleg nem értem! -Idegesít hogy mindenben hazudtok! - kiabáltam
-Úristen. - ment Charlie be a szobájába Morgan-nal az oldalán aki szintén meglepődőtt rajtam
-Kérlek Emily nyugodj meg. - ült le mellém Leondre
-Persze nyilván! -Holnap meg fent leszek egy kurva oldalon mi?! - üvöltöttem
-Emily... - fogta meg a vállam
-Ne..érj hozzám Leondre Devries! - húztam el a vállam
-Jó szólj ha megnyugodtál. - intett nekem és a nappaliban Tv-t kezdett el nézni

Azért vagyok ideges, mert nem értem miért van ilyen sok kérdés amit nem értek. Ha a kollégiumba van egy szobája akkor miért van itt egy háza? Miért tud ilyen sok mindent rólunk? Ezek és még több millió kérdés volt bennem.

*Time Skip*

Leondre több órája nem volt itt és nem is láttam még azt sem hogy kijött volna kajálni vagy valami.

Csendben lefeküdtem a hideg kőre és vártam hogy mi lesz. Nem volt bennem sok energia és már a szabadulás sem izgatott. Senki nem beszélt hozzám és olyan egyedül voltam. Éhes és szomjas is kezdtem lenni.

Az unatkozásomat Yuki zavarta meg. Lassan odajött hozzám és először hozzám bújt, majd velem szembe lefeküdt és nézni kezdett engem. Néha felállt és a bilincselt kezem kezdte el nyalogatni, de feladva ő is elém feküdve bámult.

-Yuki. - fütyült Leondre. -Vacsora. - hozta ki a teli tányérját és elé rakta

Yuki nem mozdult meg és csak bámult engem tovább.

-Mivan veled? - nézett furán rám utána meg a kutyára

A kutyus lassan felkelt és a bilincselt kezem újra nyalogatni kezdte. Később pedig rágni és húzni.

-Miért csinálod ezt? - ült le Leondre

Yuki ugatni kezdett utána megbökdösött az orrával, majd saját tányérját a fejemhez húzta.

-Emily.. - szólalt meg. -Éhes vagy? - kérdezte

A gyomrom már visított hogy kéne kaja, de nem válaszoltam.

-Jó akkor megetetlek. - állt fel és egy papír zacskóból kivett egy kakaós csigát és előtte felültettett. Lassan a számhoz emelte amiből leharaptam egy kisebb darabot. Leondre végig ott ült és a végéig adta az újabb falatokat. Az utolsó falat után hozott nekem inni is. Közben Yuki is megevett mindent amíg én ettem.

-Jobb lenne ha mindent megtudnánk beszélni. - nézett rám és a zsebéből egy kisebb kulcsot vett elő amivel kiszabadította a kezem. -Gyere. - húzott fel és lassan a szobájába vezetett.

-Most hogy nyugodt vagy mondj el mindent. - simította végig kezét a kezemen és magához húzta
-Mit akartok tőlünk? - kérdeztem
-Semmit. - válaszolt
-Miért van két otthonotok?
-Mert van hogy nincs kedvünk haza menni. - válaszolt
-Kik vagytok ti? - néztem rá
-Leondre Devries és Charlie Lenehan. - mosolygott. -Nem vagyunk sem szerv kereskedők, sem alkoholisták.
-Akkor miért nem hagytad hogy elfussak innen?
-Mert...nem akartam így elválni. - vakarta meg a tarkóját
-Leondre...remélem tudod hogy nem vagyok elmebeteg csak kicsit furán érintett ez az egész szituáció.
-Tudom jól. - mosolygott rám

-Leo! - ordított Charlie
-Mond! - kiabált vissza
-Gyertek! - hívott le minket

-Gyere. - nyújtotta a kezét amit elfogadva elindultunk kifelé

-Szóval...úgy gondolom hogy lenne egy kicsi ajánlatom a számotokra, de főleg neked szól Emily. - nézett rám
-Mond. - válaszoltam
-Semmi kötekedés..hű mester vagy Leo. - röhögött Charlie
-Ne most. - szólalt meg Leondre
-Jó. -Szóval. -Mit szólnál ahoz hogyha, ide költöznétek teljesen ingyen és még minden reggel vinnélek titeket a suliba. - nézett rám
-Teljesen ingyen? - kérdeztem vissza
-Ja. - válaszolt Charlie
-Csak Morgan és Leondre kutyája miatt oké. - rántottam meg a vállam
-Komoly? - kérdeztek vissza egyszerre
-Aha. - válaszoltam
-Imádlak. - ugrott a nyakamba Morgan és Leondre a fülemhez hajolt

-Csak a kutyám miatt mi? - suttogta én pedig rezzenéstelen arcal néztem rá

-Áthozatok mindent és holnap már itt is lakhattok nálunk. Persze külön szobában. - "nyugtatott"meg Charlie

A beszélgetés után Leondre, és én együtt sétáltunk vissza a szobájába.

-Adok egy másik pulcsit. - bújt bele a szekrénybe
-Köszi. - mosolyogtam
-Szeretnél már most aludni? - kérdezte
-Igen, de bejöhet a kutyád is? - kérdeztem
-Persze. - simogatott meg

Leondre, Yuki és én együtt aludtunk. Először inkább a kutyához húzódtam, de mikor Leondre simogatni kezdett és közben beszívtam a pulcsiból eredő édes illatát a másik oldalra fordulva közelebb mentem hozzá, Yukit hátra hagyva mögöttem.