Teenage Romance 🥀 (Leondre Devries ff.)

H..a..r..m..i..n..c..ö..t..ö..s

-Megvagy? - kérdezte Leo majd megölelt
-Igen jól vagyok. Mostmár ugye vége? - mosolyogtam rá
-Vége van örökre. - nyomott egy puszit az arcomra

Luca szúrós szemmel nézett vissza ránk mi pedig mosolyogva integettünk.

-Szeretnék veletek beszélni. - ült le Cassie mire mi is követtük őt. -Na szóval, szeretném megköszönni azt hogy engem kihoztatok onnan. Ha Emily nem lett volna soha sem jutottam volna ki. Köszönöm. Igazából van egy ajándékom mindekinek a számára. - mosolygott. -Sikerült elérnem a szüleim és a családom. Végre minden okés és mindent tudnak ami történt. Ezért adtak egy kis ajándékot. - tapsikolt.
Soha nem láttam ilyennek.
-Leo, Emily nagyon szépen köszönök mindent nektek és remélem örökké együtt lesztek. - mosolygott ránk. -Ezért a következő egy hétben elmehettek nyaralni. Apukám ezekhez nagyon ért így ő ajánlotta fel.
-Jézusom. - néztem Leo-ra aki szintén lefagyott, de tetszett neki az ötlet és pimasz mosolyra húzta a száját. -Leo. - löktem vállba
-Most mivan? - akadt ki mosolyogva
-Úgy gondolom tetszik az ötlet. - nézett engem Cassie
-Jó legyen. - öleltem át Leo-t aki magához húzott egy rövid csókra
-Charlie, Morgan ti sem maradtok pihenés nélkül. - mosolygott
-Végre egy kicsit kettesben lehetünk. - bújt hozzá. -Köszi Cassie. - mosolygott
-Domi, igazából ha van kedved eljöhetsz velem. - húzta el a száját Cassie
-Nyugodtan. Lesz mit fotózni. - nézett mire Cassie vörös lett

Mindenki mégegyszer megköszönte Cassie-nek az ajándékot és bevonultunk a szobánkba.

-Leooo. - húztam el majd az ágyra dőltem
-Hm? - kérdezte és mellettem termett, észre se vettem
-Olyan jó hogy vége van. - mosolyogtam rá
-Én is örülök neki, jó látni hogy boldog vagy. - ült fel mire követtem őt. -Emily.....azóta nem találkoztunk a családommal mióta együtt vagyunk. Szeretném elmondani nekik azt hogy mi egy pár vagyunk, ha lehet és te is benne vagy. - mosolygott rám
-Persze, nyugodtan. Imádom a családod. - mosolyogtam
-A nyaralás után, elmehetnénk hozzánk. Anya biztos örülne ha nem telefonon keresztül tudna meg mindent.
-Igaz, benne vagyok. Én is szeretném a szüleimnek elmondani a dolgokat csak hát..... - hajtottam le a fejem
-Mi a baj? - kérdezte Leo
-Az én családom nem olyan mint a tiéd. - sóhajtottam
-Nem érdekel milyen a családod. Te érdekelsz. Bár az igaz hogy jó lenne ha a szüleid is tudnák a dolgokat. - adott puszit
-Aranyos vagy, és igazad is van. Megint. Hozzájuk is mehetünk csak ne maradjunk sokáig kérlek. - néztem a szemébe
-Rendben, legyen úgy ahogy szeretnéd. - húzott magához egy csókra

*Time Skip*

A nyaralás gyönyörű volt. Örültünk annak hogy végre kettesben tudtunk lenni, amit Leo igazán kihasznált. Istenem ez a fiú.

Hozzánk tartunk hogy elmondjuk a helyzetet a szüleimnek. Borzasztóan féltem az egésztől.

-Ne légy ideges. - tette az egyik kezét a lábamra
-Próbálok nem az lenni. - dőltem hátra

Amint oda értünk az ajtó elé sétáltunk közösen mire megálltam egy kicsit a kopogás előtt és hallottam ahogy a bátyám kiabál.

-Takarodjatok! - ordított
-Mike! Menj fel végre, hamarosan itt van Emily a húgod és egy különleges vendég. - hallottuk anya hangját
-Örülök neki, van itthon még valami? - kérdezte
-Eleget ittál. - válaszolt apa
-Fiygelj, felnőtt vagyok. Azt csinálok amit akarok. - trappolt a bátyám
-Akkor igyál. - adták fel
-Köszi. - hallottuk az üvegek ütközését majd felment
-Jézusom. - suttogott anya

-Leo, menjünk el. - néztem rá
-Emily....egyszer muszáj lesz megtenni. Kibírom a bátyád. Te vagy a fontos nem ő. - fogta meg az arcom
-És ha elveszíti az eszét? - kérdeztem
-Meglesz nyugi. - mosolygott rám
-Oké. - sóhajtottam majd kopogtam
-Emily drágám. - nyitott ajtót anya majd megölelt
-Sziasztok. - köszöntem majd megfogtam Leo kezét
Anya lejjebb vezette a tekintetét és észre vett minket majd tátva maradt a szája és boldognak tűnt.
-Üdvözlöm. A nevem Leondre, de csak Leo. - mosolygott Leo
-Úristen, örülök hogy megismertelek. - ölelte át anya
-Anya. - szóltam rá Leo pedig nevetni kezdett
-Gyertek be. - mosolygott
-Szia Emily. Fiatalember. - bólintott rá Leo-ra apa majd adott nekem egy puszit 
Később ő is észre vette a kezünket amitől beljebb hívott majd leültünk az asztalhoz. Ebédet készített anya. Tipikus.
-Szóval te és Leo... - nézett ránk anya
-Igen, mi együtt vagyunk. Leo a barátom. - mosolyogtam
-Örülök hogy boldog vagy és nem lettél olyan mint a bátyád. - suttogott apa
-Az ő hibája volt. - válaszoltam
-Megjött a hugi. - esett le a lépcsőn Mike mire könnyek gyűltek a szemembe, rég láttam már és akkor nem ilyen volt
-Mike. - néztem őt
-Mi bajod van? - kérdezte idegesen
-Semmi. - töröltem meg a szemem és láttam ahogy anya is sír

Mike végig nézte Leo-t aki erősen megszorította a kezem. Féltem hogy Mike rátámad.

-Hugi beszélünk? Adok valamit. - esett majdnem el
-Igen, persze. - tettem le a villám majd végig simítottam Leo vállán amiről nyugodtabb lett

Felmentem a bátyámmal majd a szobájába sétált. A földön rengeteg üveg volt mikor feltűnk egy közös régi képünk. Akkor még teljesen más volt.

-Ne hogy azt hidd elfelejtettelek. - esett rá az agyára
-Örülök. - mosolyogtam rá
-Ő lent a barátod? - nézett engem
-Igen.... - hajtottam le a fejem
-És mióta vagytok együtt? - nézett fel rám
-Elég régóta, Luca rám támadt és megmentett a barátaimmal együtt. - néztem az arcát
-Akkor ő jó lesz. Emily, én tönkre mentem. Ideje hogy más vegye át a helyem. És ha Leo-t igazán szereted akkor mostantól ő az akinek vigyáznia kell rád. - mosolygott félöldalasan
-Mike. - mentem oda hozzá. -Tudom hogy képes vagy arra hogy újra normális ember legyél. Szeretlek téged hisz a bátyám vagy. Lehet tudok valakit aki segíthet. - mosolyogtam
-Ki? - nézett engem
-Egy lány. A barátnőm. Ha ő nincs őrült lettem volna Luca tettei miatt. Rajtad is tud segíteni. Szerintem. - mosolyogtam
-Tényleg szeretnéd hogy megjavuljak? - kérdezte
-Igen. Nagyon szeretném.
-Akkor megpróbálom. - állt nehezen fel
-Akaratod kérdése. - öleltem meg majd együtt mentünk vissza

A szüleim és Leo már tök jól elvoltak mikor Mike megállt a szüleim előtt.

-Emily tud valakit aki megjavít. - mosolygott
-Tényleg? - kérdezték egyszerre
-Igen..
-Szeretnék megjavulni ha segítetek. - nézett rájuk
-Persze hogy segítünk Mike. - ment anya oda hozzá majd megölelte, később apa is csatlakozott
-Te pedig. - lépett oda Leo-hoz. -Örökké vigyázol rá, és figyeled minden lépését. - nézett a szemébe
-Ne aggódj, meglesz. Ígérem. - húzott magához
-Köszi. - válaszolt Mike és rámnézett
-Megadom a számát anya hívjátok fel. - mosolyogtam
-Köszönöm Emily. - ölelt át anya
-Mike a bátyám. - suttogtam
-Gratulálok neked és Leo-nak. - válaszolt
-Én is akkor köszönöm. - nevettem majd Leo-hoz léptem aki a derekamra tette a kezét
-Megyünk mert Leo szülei is várnak és oda több ideig utazunk. - mosolyogtam majd elköszöntünk mindenkitől és elindultunk

Hii💜💜
Már eléggé közel a vége ami számomra felfoghatatlan. Hamarosan jövök a kövi résszel. Legyetek jók.

Byee💜