Teenage Romance 🥀 (Leondre Devries ff.)

H..u..sz..o..n..ny..o..l..c..a..s

Az utam a kórházba vezetett, Leo megsérült és gondolom ott van....

-Jó napot! Leo-t keresem. - mivel csak annyit tudok róla hogy Leo a neve így elég nehéz
-Hát itt nincs ilyen nevű személy. - rántotta meg a vállát a recepciós

Klassz ez egy ideig elfog tartani....
Átmentem egy másik kórházba ahol szintén megkérdeztem ezt.

-Egy betegünk van akit Leondre Devries-nek hívnak 102-es szoba, de maga kicsoda? - kérdezte
-Cassie....Devries. - válaszoltam
-Értem akkor menjen nyugodtan. - mosolygott
-Köszönöm. - indultam meg a szoba felé

Kopogtam majd benyitottam.

-Szia, te ki vagy? - kérdezte egy magas szőke hajú srác
-A nevem Cassie...itt van Leo? - kérdeztem
-Én vagyok. - hallottam egy hangot majd megláttam az ágyban fekvő srácot
-Honnan tudod a nevét? - kérdezte egy lány
-Sokat tudok amit ti nem. - válaszoltam
-Öm oké. - válaszoltak
-Infót hoztam Emily-ről. - suttogtam
-Mi?! - ült fel Leo, de vissza is feküdt
-Nyugalom. - suttogtam
-Honnan tudjuk hogy ez igaz? - kérdezte a lány
-Ez a tiéd, nem? - vettem elő a pulcsit
-De az enyém. - válaszolt Leo
-És ismertek egy Morgan nevű lányt? - kérdeztem
-Én vagyok. - szólalt meg a szőke srác mellett ülő lány
-Áh örülök hogy megismertelek. - mosolyogtam
-Én is idegen lány. - nevetett
-Én Charlie vagyok. - mutatkozott be a srác is
-Honnan ismersz minket? - kérdezték egyszerre
-Én Emily-vel voltam együtt bezárva, azt is tudom hogy ki rabolta el, és hogy hol van, de..... - szóltak közbe
-Mivan?! - kelt fel Leo és próbálta kihúzni a kezéből a tűt
-Leo! Fejezd be. - állította le Morgan
-Engedj látni akarom. vele akarok lenni! - ugrált Leo
-Kérlek nyugodj meg, ezzel csak ártasz neki. - kértem mire befejezte
-De hogy van? Mondj el mindent kérlek. - nézett Leo
-Mi történt? Inkább azt mond el először. - mondta Charlie
-Én három éve annál a srácnál voltam aki Emily elrablója, aranyos lány viszont ő úgy tudja hogy halott vagy Leo ezen kívül pedig.....megerőszakolta. - húztam el a fejem
-Tessék? - kelt megint fel
-Ha nem nyugodsz meg akkor elmegyek! - kiabáltam
-Ő a barátnőm. Az életem része mégis hogy a büdös kurva életbe tudnék nyugodt maradni mikor faszom tudja hol van és kiderül hogy megerőszakolták! - kiabált Leo
-Oké. - mentem az ajtóhoz
-Ne! Befogom. Esküszöm. - nézett Leo
-Örülök. - sétáltam vissza. -Emily azután sokkot kapott majd mondta neki hogy te meghaltál, sokszor eljátszotta ezt így nem hittem neki, ezért eljöttem. Hallottam hogy megszúrtak így gondoltam kórházban vagy. - magyaráztam
-Hogy van Emily? - kérdezte Charlie
-Elég nagy sokk érte, de úgy gondolom Leo képes újra visszahozni őt. - válaszoltam
-És ki az aki elrabolta és hol van? - szólalt meg Morgan
-Ha arról beszélek Leo kitépi a kezéből a tűt. - húztam el a számat
-Charlie használhatlak élő stressz labdának? - nevetett Leo
-Nem. - válaszolt Charlie aki szintén nevetett
-Jó, elmondom, de Charlie te inkább állj a barátnőd mögé, Leo te pedig ne húzd ki a kezedből a tűt kérlek.
-Megígérem nem teszem. - nézett Leo közbe Charlie Morgan mögé állt
-Aki elrabolta Emily-t az.....Luca. - nyögtem ki
-Micsoda?! - akadt ki Morgan és közbe gyorsabban vette a levegőt
-Morgan.. - fogta meg Charlie
-Charlie... - tette a kezét a homlokára közben ráfeküdt a kezére
-Elájult. - suttogott Charlie
-Leo? - fordultam felé
-Emily.....egész végig rád gondoltam... - suttogott
-Várj ne csinálj semmit! - kiabáltam, de késő volt Leo kezében nem volt már tű és felkelt az ágyból majd az ajtóhoz sietett
-Kinyírom! - kiabált
-Leo. - húztam vissza
-Engedj. - rántotta le a kezemet a válláról
-Maradj itt Morgan-nal hozok orvost és visszahozom. - lépett mellém Charlie
-Rendben. - válaszoltam

*Leo Szemszöge*

Minden pillanatban elveszett barátnőm járt a fejembe azt hiszi mindenki hogy ez olyan könnyű...

-Esküszöm meghal. - suttogtam
-Leo! - kiabált Charlie
-Ne is próbálj meg visszatartani. - fordultam felé
-De, megpróbálom. - jött hozzám Charlie majd leszorította a kezeim és húzni kezdett
-Charlie engedj el! - löktem el
-Oké te akartad! Ha továbbra is így viselkedsz elveszíted őt érted! Tanulj meg várni kérlek! - kibált
-Ezt te nem értheted! - válaszoltam
-Lehet hogy nem tudom mit érzel, de az jól tudom hogy hallgatni kell arra a lányra. Ő az egyetlen esélyünk! És ha kibaszottul azt mondja hogy maradj a seggeden akkor azt kell tenni! - válaszolt Charlie
-Akkor tegyük azt amit Cassie mond. - suttogtam
-Én a barátod vagyok, segíteni akarok neked. - tette a kezét a vállamra
-Igen tudom, sajnálom. - mentem vissza vele
-Hozok orvost, te addig kérlek menj vissza. - ment el Charlie

Úgy tettem ahogy kérte, hallgatnom kell rá hisz ő az idősebb.

-Örülök hogy visszajöttél. - mosolygott Cassie
-Morgan? - kérdeztem
-Jobban lesz nyugi.
-Emily....ugye nem felejtettél el engem? - bámultam a plafont
-Szórakozol?! - nézett engem Cassie. -Mindig rólad beszélt.
-Legalább szeret engem. - dőltem hátra
-Tudod Leo, nagyszerű srác vagy és igazán jó pár vagytok vele. - sétált hozzám majd leült
-Mit tegyünk? - kérdeztem
-Várunk míg fel nem épülsz meg mindeki jól lesz aztán okosan megoldjuk a helyzetet. Úgy gondolom Luca-nak van pár dolga ami miatt ott tarthatja Emily-t. - gondolkozott
-Lehet, de tényleg okosabb hogy várunk. - mondtam