Teenage Romance 🥀 (Leondre Devries ff.)

K..i..l..e..n..c..e..s

*Emily Szemszöge*

Az ébresztő fájdalmasan felkeltett és gyorsan felöltöztem aztán kimentem reggelizni.

-Szia. - jött ki a szobájából Morgan
-Jó reggelt. - mosolyogtam rá
-Leo? - kérdezte
-Nem tudom. - rántottam meg a vállam
-Azt hittem tudod. - nézett rám
-Morgan... - húztam el a számat
-De most komolyan, szereted vagy sem? -Nem tudom. - ettem tovább
-Na én megyek, Charlie már kint van. Majd találkozunk. - vette fel a kabátját majd kiment
-Szia. - szólalt meg egy hang mögülem és a nyakamra adott egy puszit
-Leo. - fordultam hátra
-Látom múlnak a foltok. - simított végig rajtuk
-Hát őszintén én örülök, nem kell majd ilyen sok garbós pulcsit és pólót hordani.
-Nekem bejöttek. - mosolygott
-Jól aludtál? - kérdeztem
-Viszonylag jól. Bár hiányoztál mellőlem. - ült le mellém
-Köszi. - nevettem
-Hány órád van? - kérdezte
-Hét. - válaszoltam
-Nekem nyolc. - nézett rám
-Akkor ha gondolod megnézhetünk egy filmet amint itthon leszel. - ajánlottam fel
-Benne vagyok Baba. Gyere beviszlek. - intett

***********

Leo a suli előtt állt meg az autóval amit a tanárok nem nagyon szeretnek.

-Leondre Devries! - jött azonnal ki Mrs. April vagy kenyér (XD)
-Jó napot. - húzta le az ablakot Leo
-Kérem legyen szíves arrébb állni az autóval. - kérte majd rámnézett. -Emily! Mit csinál itt? - kérdezte
-Leo behozott engem. Egy helyen lakunk. - mosolyogtam
-Értem. - nézett szúrós szemmel rám utána pedig Leo-ra
-Akkor arrébb állunk. - mosolygott Leo és az ablakot felhúzva átment egy másik helyre
-Fúj, de utálom. - forgatta meg a szemeit
-Nyugi Leo. - simogattam meg az arcát
-Aranyos vagy. - adott a homlokomra egy puszit.
-Menjünk. - nyitottam volna ki az ajtót mikor Leo megállított
-Ne feledd. Kerüld Luca-t. - suttogott és egy mosoly után kiszállt

*Time Skip*

Órák után haza sétáltam és gyors átöltözés után kaját kezdtem el csinálni mert tudtam hogy Leo ha haza jön éhes lesz. A bejárati ajtó nyitva volt, mert Leo nem hord magánál sokszor kulcsot.

Az konyhában álltam mikor az ajtó becsapódott. Lezártam mindent és kimentem megnézni ki az. Leo órájából még volt szóval nem tudom ki jöhetett haza. Amint kinéztem és nem láttam senkit bezártam az ajtót mikor hátulról valaki bekötötte a szemem majd jó erősre húzta. Utána pedig a számra is tett kendőt, beráncigált az egyik szobába és letett egy ágyra és a kezeimet és a lábaimat az ágyhoz kötötte. Egy ideig nem történt semmi, de borzalmasan féltem. Lassan gondolom az ágyra ült és levette a számról a kendőt.

A számhoz emelte a száját és vadul, de szárazan és undorítóan megcsókólt többször. Majd a nyakamat is kiszívta egy helyen, de megunta egyből aztán a számra tért vissza megint.

Lassan a hasamhoz ment és azt kezdte el puszilgatni majd egy-két helyen kiszívni.

-Leoo... - folyt le egy könnycsepp az arcomon mikor a "támadóm" hirtelen megállt és egy utolsó undorító puszi után gondolom kifutott az ajtón

-Leoo! Kérlek segíts! - sírtam, de nem jött válasz

Két perc múlva a bejárati ajtó csattant mire megörültem.

-Emily! - hallottam egy halk hangot
Leo az!
-Leo! - válaszoltam

*Leo Szemszöge*

Először a saját szobámba néztem meg hol lehet, de nem találtam ott, mellettem lévő szoba az övé amibe szintén benyitottam és megláttam Emily-t ahogy az ágyhoz van kötözve.

-Emily! - futottam oda hozzá és levettem a szeméről a kendőt
-Leo. - nézett rám én pedig kikötöttem a kezeit és a lábait. Azonnal a nyakamba ugrott és sírni kezdett.

-Jól vagy? - kérdeztem
-Mostmár igen. - bólogatott. A nyakán megláttam az enyémnél sötétebb színű foltot.
-Valahol még történt veled valami? - kérdeztem
-A hasam, más semmi. - bújt hozzám
-Itt vagyok. Nyugi. - simogattam. -Gyere menjünk ki. - néztem rá, mire bólintott és kimentünk együtt a kanapéra

(szerk. Egy kicsit sokat mondják egymás nevét, de most na XD)

Leültettem én pedig a félig elkészített kajámat befejeztem. Emily hozott magának egy takarót és úgy nézte tovább a TV-be épp menő animációs sorozatot. A kajámmal leültem mellé és elkezdtem enni. Ilyenkor szeretem én igazán őt. Eltűnik a fedő éne és az aranyos behúzódó Emily tárul ki elém. Jobban megfigyeltem mert úgy sem rám nézett. Nagyon beleélte magát a sorozatba.
Barna haja kócosan hullott le a vállára és gyönyörű zöld szemein a TV képe látszódott. Ahogy bámultam lefutott a tekintetem a nyakára. A hatalmas lila folt nagyon látszott és az amit én csináltam neki nagyon is tetszett rajta, de amit más az nem. Emily az enyém és nem szeretem ha más próbálja meg magához láncolni.

Bambulásomból az ajtó nyitódása zavart meg. Morgan és Charlie sétált be rajta és a cipő levétele után hozzánk siettek.

-Sziasztok! Úristen mitörtént veled? - kérdezte Morgan Emily-től
-Valaki megtámadott. - válaszolta

Morgan és Charlie rám néztek.

-Mivan? - kérdeztem
-Azért ez elég durva folt lett Leo. - szólalt meg Charlie
-Mi?! Nem én voltam. - néztem rájuk
-Leo, te vagy az egyetlen aki annyira szereti őt és..... - állt meg Morgan mert Emily megszólalt
-Nem ő volt. - nézett ránk
-Biztos? - kérdezte Morgan
-Nem láttam hogy ki volt, viszont Leo-t bárhonnan felismerem. - válaszolt
-Ezt hogy érted? - hajolt előrébb Charlie
-A támadóm csókja száraz, rideg és undorító volt, Leo csókja mindig is lágy, puha és aranyos. Ráadásul ahogy kimondtam a nevét felismerte a támadóm és elment. Tudta hogy Leo mikor végez. - nézett rám
-Tehát olyan emberről van szó aki ismer engem és valószínűleg téged is.
-És szerintem minket is. - egészített ki Morgan. -Hisz olyan napot választott amikor Charlie és én egy időben végzünk.
-Mindegy. Jobb lenne ha pihennél. - néztem Emily-re aki lassan nyitotta ki a szemét, majd újra becsukta
-Igaz mi is elfáradtunk. Gyere Charlie. - húzta a szobájukba Morgan
-Megyek én is. - néztem rá
-Ne! - állított meg Emily
-Pihenned kell.
-Nem akarok egyedül lenni. - válaszolt
-Akkor itt leszek veled. - mosolyogtam és mellé feküdtem majd a fejét simogatni kezdtem amit egy mosollyal és egy átöleléssel díjazott.