Teenage Romance 🥀 (Leondre Devries ff.)

H..u..sz..o..n..k..i..l..e..n..c..e..s

Két hétig várakozni borzalmas volt. Emily édes hangja sokszor aludni sem hagyott. Végre kiengettek engem a kórházból már nem fájt a helye talán csak egy kicsit.

-Megvagy Leo? - kérdezte Morgan
-Igen, köszi. - mosolyogtam
-Van valami hír? - szólalt meg Charlie
-Hát úgy gondoltam hogy Emily-t ki kéne hozni és ha van valami amiből zsarolni tudna megoldjuk. - mosolygott Cassie
-És hogyan szeretnéd kiszabadítani? - kérdezte Morgan
-Én vagyok az elterelő ti pedig elhozzátok.
-Valakinek a kocsiban kéne ülni hogy alapból eltudjunk indulni. - mondta Charlie
-Az baj, a ti erőtökre szükség van. - gondolkodott Cassie
-Akkor hívom azt az embert akivel anno a lányokat hoztuk el. - rántotta meg a vállát Charlie
-Az jó. - mosolyogtam
-A lányokat? - fordult Charlie felé Morgan
-Igen, és téged is így hoztunk ide. - ölelte át
-Pff. - morgott majd Charlie mellkasába fúrta a fejét
-Akkor hajrá. - indult ki Cassie
-Várj, hogyan foglalod le? - kérdezte Morgan
-Úgy ahogy eddig. Most nem én vagyok a lényeg hanem Emily.
-Igaz. - válaszoltam

Haza mentünk, lepakoltuk a cuccaimat és felöltöztem értelmes ruhába. Emily-nek eltettünk egy takarót. A többiek pedig vagy telefonáltak vagy pakoltak.

*Emily Szemszöge*

Ilyedten bámultam a falat. Az eszem már rég elszállt és minden egyes percben a félelmem csak nagyobb lett.

-Emily....drágám. - jött be Luca. -Hoztam neked ajándékot. - mosolygott majd felém nyújtott egy dobozt

Csak megráztam a fejem. Nem akartam semmit, csak újra látni a többieket és Leo karjai között aludni. Akkor is ha már nem él.

-Válogatós vagy! - dobta le a földre. -Mit akarsz, Leo-t látni? - gugolt le hozzám mire bólintottam. -Édes csillagom, őt már nem fogod látni soha. - fogta meg az arcom

A sarokba húzódtam és sírni kezdtem.

-Jaj, ne legyél ilyen szomorú. - nevetett. -Ha tudtam volna előbb kinyírom. - túrt a hajamba
-Főnök, megjött a többi. - szólt valaki
-Hamarosan jövök vissza. - ment ki én pedig szótlanul újra néztem a falakat

*Leo Szemszöge*

Minden megvolt. Még lehet hogy akár ma a karomba tarthatom.

-Leo, a kocsis srácnak csak holnap lenne jó. - jött oda Charlie
-Akkor.....holnap. - suttogtam
-Gyere Cassie, megmutatom a vendég szobát. - kísérte el Morgan
-Nyugodj meg bro, sikerülni fog minden. - mondta Charlie
-Nyugodt vagyok. - ültem le

*Time Skip*

*Emily Szemszöge*

Mint minden este most sem aludtam sokat, folyamatosan más és a félelem járt a fejemben.

-Szia, Emily. - nyitott be újra. -Kéne még egy kicsi. - szólt ki. -Tudom hogy ez mindig fájt, de hidd el jobb lesz tőle. - simogatta az arcom én pedig elhúztam

A karomat megfogta és magához rántott próbáltam mozogni, de belém szúrta amitől a földre estem és álmos lettem...

-Nincs semmi baj. - adott puszikat. -Már velem vagy és nem az ostoba Leo-val. - mosolygott majd lecsukta a szemeim

*Leo Szemszöge*

Megálltunk a ház előtt, a srác bent maradt mi pedig kiszálltunk.

-Én megyek előre. - suttogott Cassie
-Mi ez a hang? - ment oda a pince ablakjához Morgan
-Cassie. - suttogott. -Már elkéstünk, elkezdett mást, de még nem tart ott.
-Akkor állítsuk meg, Emily tehetetlen a hülye szere miatt. - lépett be a házba mire két srác állt ott
-Mit akarnak? - kérdezték
-Majd én megoldom. - mondta Morgan. -Jaj hát hallottam hogy itt ilyen izmos srácok vannak itt. - mosolygott
-Tényleg? - kérdezték egyszerre
-Igen, a többiek pedig csak Luca volt barátai. - simult hozzájuk
-Elég. - suttogott Charlie
-Állj le, jól csinálja. - állítottam meg
-Jó, bocs. - válaszolt

Morgan amíg flörtölt a két sráccal, minket beengedtek és mentünk tovább.

-Emily.... - hallottunk egy hangot
-Gyerünk. - sietett Cassie mikor megálltunk egy "cella" előtt
-Az ajtó nyitva van. - nyitottam be és megláttam ahogy a sarokban fekszenek mind a ketten, Emily teljesen kábultan Luca pedig csak mosolygott. -Na jó ebből elég volt, köszönöm. - indultam meg felé és végre senki nem fogott vissza.
-Hozom a cuccaim. - futott el Cassie én pedig a falnak löktem Luca-t
-Üdv. - szorítottam a falnak ő pedig meglepetten nézett. -Mivan ál Romeó, nem tetszik a lánynak amit csinálsz? - kérdeztem
-Hogy kerülsz ide? - kérdezte Luca
-Simán és egyszerűen. Minden lány visszautasított? Vagy csak így bírtad elérni hogy lefeküdjenek veled? - ordítottam
-Én legalább voltam valakivel. - röhögött
-Én is képzeld, csak pont vele. Tudod mennyire élvezte. - ráztam a fejem
-Kurva anyád. - mozgolódott én pedig arcon ütöttem
-Leo, átveszem vidd ki Emily-t. - jött mellém Charlie
-Oké. - löktem neki
-Rossz emberhez kerültél. - fejelte meg hirtelen Charlie
Én Emily-hez léptem. Lassan megfogtam az arcát, simogatni kezdtem és egy résnyire kinyitotta a szemét.

-Le..o. - szólalt meg
-Emily, itt vagyok, nem haltam meg, veled vagyok. - néztem őt
-Le...o. - mondta újra
-Haver menjetek! - kiabált Charlie aki közben verekedett

Felemeltem Emily-t akiben egy csepp erő sem volt.

-Ha megvan menjünk. - jött le Cassie újra
-Megyünk, Charlie? - néztem hátra
-Elintézem és megyek. - ütötte meg

Felfutottunk majd mi beültünk és ott vártun. Charlie, Morgan-t a hátán tartva szaladt ki, majd miután beültünk, elindultunk haza.

-Emily.... - simogattam az arcát
-Meg kell várni míg ez a gyógyszer elmúlik. - mondta Cassie
-Mikor múlik el? - kérdeztem
-Egy nap alatt elmúlik. - válaszolt. -De készülj arra hogy nem olyan mint volt. - mondta Cassie
-Akár milyen is, akkor is vele maradok és én gyógyítom meg. - húztam magamhoz