Teenage Romance 🥀 (Leondre Devries ff.)

H..a..r..m..i..n..c..h..a..t..o..s

-Boldog vagy Emily? - kérdezte Leo közben az utat kémlelte
-Nagyon, remélem Cassie tud rajta segíteni. - mosolyogtam
-Örülök hogy vége van és újra nyugodt minden. - nézett rám majd gyors puszit nyomott az arcomra
-Én is nagyon örülök, és mert találkozom a húgoddal újra. - tapsikoltam
-Jaj te, én már nem is számítok. - mosolygott Leo
-Te vagy az életemben a legfontosabb ember. - simogattam meg a vállát

*Time Skip*

Victoria hatalmas szeretettel és üdvözléssel várt minket. Nagyon imádom őt.

Igazából hasonlóan telt az egész nap mint nálunk, bár nem volt olyan durva.

Victoria és Matilda is nagyon örült annak hogy mi összejöttünk.

Este Leo szobájában az ágyon feküdve néztük a sötét égboltot. Tetőablakos szoba ennyiből jó. A telefonom rezegni kezdett a kijelzőn pedig Cassie neve villogott.

-Szia. - szóltam bele
-Szia Emily, tudnál segíteni egy kicsit? - kérdezte
-Persze. Amúgy járt nálad a bátyám?
-Igen. Jövő héttől kezdődik a kezelése, ne aggódj rendbe hozom.
-És miben kéne segíteni?
-Domi.... - suttogott
-Mi van vele?
-Hát amíg nem voltatok itthon eléggé sokat beszélgettünk és hát nagyon kedvesnek tűnik.
-Mii?! Tetszik Domi? - mosolyogtam mire Leo rámnézett és közelebb húzódott
-Hát lehet.... - válaszolt
-Mond meg nekii. - nyújtottam el
-Áh nem csak nevetne rajtam. Ő egy komoly srác én meg nem vagyok az. - sóhajtott
-Nem mindig az. - szólalt meg Leo majd nevetni kezdtünk
-Várj, ott van Leo? - kérdezte Cassie
-Igen. - válaszoltam nevetve
-Jézusom. Ez nagyon gáz.
-Nem az. Ugye Leo? - néztem rá
-Ha attól félsz hogy elmondom neki akkor nyugodj meg. Nincs közöm hozzátok, nekem itt van Emily. - ölelte át a derekam
-Köszi Leo, de Emily mit csináljak? - kérdezte
-Szerintem mond meg neki. Aranyosak lennétek együtt.
-Rendben köszi. Megpróbálom. Legyetek jók, sziasztok. - köszönt
-Szia. - válaszoltunk egyszerre
-Mennyi az idő? - néztem fel rá
-Éjfél múlt öt perccel. - mosolygott
-Leo, szeretnék kérdezni valamit.
-Mond nyugodtan.
-Miért engem választottál?
-Tudod ez egy elég hosszú történet... - vakarta meg a tarkóját
-Van időnk.
-Hát oké. Charlie és én mint tudtad minden lánnyal együtt voltunk és hát Charlie valamelyik napon beszélgetni kezdett egy lánnyal akit Morgan-nak hívtak, és igen a te barátnődről van szó. Charlie-nak nagyon tetszett Morgan. Nem vágyott másra igazából utána csak rá. Én viszont magányos voltam. Mivel ugye egy suliba járunk így sokszor láttunk titeket. Charlie megtudta hogy te Morgan barátnője vagy és én nekem megtetszettél. Az én részemről nem volt olyan erős a kapcsolat először mint Charlie-nak, de mivel "utáltál" így jobban beléd szerettem és a többi már csak jött. - sóhajtott
-Charlie és Morgan ismerték egymást?! És én erről miért nem tudtam? Morgan a legjobb barátnőm. - néztem öt
-Charlie külön kérte hogy hallgasson. - válaszolt Leo
-Értem.
-Most te jössz. - mosolygott
-Ez is hosszú Leo. - nevettem
-Hát kíváncsi ember vagyok és eléggé érdekel. - támasztotta meg a fejét a kezével engem pedig magához húzott majd szembe fordított magával
-Először tényleg nem voltál túl szinpatikus, de később egyre jobban lettél fontosabb számomra. Nem tudtam mit érzek irántad, hogy szimplán barát vagy szerelem. Mivel ugye többször megcsókoltuk egymást így nem értettem az egészet, de végül nagyon megszerettelek így most itt vagyunk. - mosolyogtam majd adtam az arcára egy puszit

Leo a pusziból csókot varázsolt és abból többet mikor a telefonom újra csörögni kezdett.

-Emily, ne már. - hajtotta le a fejét Leo
-Túl sokan várnak engem tudom. - nevettem majd Leo fejét felemeltem és az ölébe csúsztam majd simogatni kezdtem puha haját, gyors felvettem közbe
-Igen. - szóltam bele
-Emily. - hallottam Cassie hangját
-Mi történt? - kérdeztem izgatottan Leo pedig a vállamra döntötte a fejét
-Hát, megkérdeztem és most....együtt vagyunk vagy mi. - nevetett
-Ez komoly?!
-Igen. - válaszolt
-Ez király. Biztos aranyosak lesztek. - mosolyogtam mikor Leo a fejét a hátamhoz tette és úgy puszilgatta a nyakam, (bár lenne nekem is egy Leo-m szerk.). -Leo. - szóltam rá
-Jaj, tényleg. Hagylak titeket. - nevetett Cassie majd elköszöntünk egymástól és letettük.

*Time Skip*

Ameddig mi Leo szüleinél voltunk, addig Charlie és Morgan otthon voltak és végre jobban együtt tudtak lenni. Cassie és Domi pedig csak most kóstolgat bele milyen ha együtt vannak.
A Bátyám remekül javul és örültem hogy Cassie segít neki ebben. A sok gond után olyan jó volt végre nyugalomba lenni.

Sziasztok! Tudom hogy nagyon sokat kellett erre részre várni és hogy nem lett olyan jó mint az eddigiek, és ezért szeretnék bocsánatot kérni. Ennek a könyvnek igazából ez lett volna az utolsó része és remélem tetszett. Közbe egy lány rávett arra hogy az egyik még nem publikált történetem első részét (és a többit) kirakjam. Így már ha jól tudom négy része kint van a Shining Star-nak. Ez is szintén Leo ff. Lehet már unalmasnak számít hogy mindig róla írok, de nagyon szeretem a Bars and Melody-t. Remélem tényleg tetszett ez a történet. Legyetek jók.

Byee💜💜