Emily egy egyetemista lány akinek egyetlen barátja Morgan mindig vele tart és hatalmas Charlie Lenehan fan. A srác és legjobb barátja Leondre Devries elég népszerűek és a legtöbb lány álom listáján szerepelnek. A két lány rendesen bejár az egyetemre...
Másnap a suliba indultunk. Csöndben. Nem szóltunk egymáshoz. Néha Leo rám pillantott, és néha én néztem rá. Elég kínos pillanat volt így inkább megtörtem a csendet.
-Leo? - néztem rá -Mond. - válaszolt, de az utat nézte -A szüleid, mit fognak mondani rólam? - kérdeztem -Azt fogják mondani hogy Victoria fia végre talált egy értelmes lányt. - mosolygott -Persze. - forgattam meg a szemem -Komolyan mondom. -Ja, és erre anyukád mit fog válaszolni? - kérdeztem -Mosolyogni fog és ránk néz majd. -Hű sokat tudsz. - bámultam -Milyen órád lesz az első? - kérdezte -Nem tudom. És neked? -Asszem biológia, de lehet nem. - mosolygott -Mi olyan vicces hogy mosolyogsz? - kérdeztem -Az hogy folyamatosan bámulsz. - válaszolt én pedig vörös fejem elhúztam -Bocsi. - nyögtem ki -Neeem, aranyos volt. Nézném tovább. - fordította a fejem vissza -Inkább az utat nézd. - legyeztem magam hogy ne legyek piros -Rendben. - válaszolt
Miután megérkeztünk Leo és én kiszáltunk a kocsiból majd megvártam amíg Leo bezárja és elindulhatunk be.
Elém lépett majd egy gyors puszit nyomott az arcomra és elindult az iskola felé. Feleszméltem és utána futottam.
Bent már szétváltak útjaink én pedig Morgan-ra néztem aki előbb jött meg mint én.
-Szia. - köszöntem -Jó reggelt. Leo-val kapcsolatban csak annyit szeretnék kérdezni hogy tudod már mit veszel fel a közös családi estére? - kérdezte -Nem. Tudsz segíteni? - néztem rá -Persze. -De ne színes ruhákban gondolkodj és legyen egyszerű! -Olyan silány az ízlésed! - röhögött ki -Köszi. - válaszoltam -Ha már annyira bele vagy esve a barnába akkor miért nem kérsz tőle divat tanácsot? -Nem vagyok bele esve és hidd el az én izlésem megegyezik az övével. -Látszik hogy egymásnak valóak vagytok. - mosolyogott -Csönd. - fogtam be a száját
Pár lány lassan haladt el és megálltak előttünk és így pont hallottuk miről beszélnek.
-Láttátok azt a srácot? - mutatott az ajtó felé Én nem láttam semmit, de Morgan igen szóval ő kinézett majd rám pillantva bólintott. Leo-ról beszélnek. -Igen, olyan helyes. - nyávogott az egyik -Én is láttam. Itt helyben vállalnám vele. - szólalt meg egy másik
Az agyam kikapcsolt viszont a szívem hevesen verni kezdett. Lefagytam és a padra tettem a fejem.
-Lányok, kezdődik az óra nem ültök le? - kérdezte Morgan -Ja, köszi. - mosolygott az aki felhozta a témát és leültek -Köszönöm. - emeltem fel a fejem -Életem. Ennyi lány körül veszi őt. Ne várj tovább! - fogta meg a kezem -Nem tudom. - húztam el a számat -Akkor gyorsan jöjj rá a megoldásra mert elveszik előled! -Megpróbálom, de nem tudom mi lenne ha vele lennék. -Úgy is itt lesz ez a családi találkozó. Hamis barátnőt fogsz játszani. Vele leszel és ha szar akkor nem ő az igazi, ha jól érzed magad vele akkor csak lépned kéne. -Oké. - válaszoltam és közben bejött a tanár is
***********
Szünetben Morgan kiment a boltba én pedig az udvaron mászkáltam és a fizikát néztem át mikor megláttam Leo-t aki egy padon ült kapucnival a fején és telefonozott. Egy pillanatra felnézett meglátott engem és magához hívott.
-Szia Leo. - ültem le mellé -Szia Emily. Mit csinálsz? - kérdezte a füzetembe nézve -Ja, dolgozat lesz és átnézem amit tudni kell. -Biztos tudsz mindent. - vette el tőlem a füzetet -Hát remélem. -Mi az első cím? - kérdezte -Az elektromos teljesítmény. - válaszoltam (szerk. Fogalmam sincs hogy mit tanulnak ezért azt választottam amit mi vettünk így 8. Osztályba remélem nem baj) -Mindent tudsz. - dobta le a füzetet a padra -De hisz ez csak egy cím volt. - néztem rá értetlenül -Ismerlek, te mindent tudsz. - simított végig az arcomon. Lassan körbe nézett és magához húzott egy rövid csókra -Leo. - hajtottam le a fejem -Senki nem látott semmit. - válaszolt -Rendben, köszi. Én inkább megyek szeretném óra előtt mégegyszer átnézni. Szia. - álltam fel -Szia. - válaszolt és a fejére jobban ráhúzta a kapucnit és telefonozott tovább
*Time Skip*
Megmondtam Leo-nak hogy majd haza megyek csak előtte Morgan és én közösen elmegyünk vásárolni.
Ugyan abba a boltba tértünk be ahol múltkor vettük a ruhákat.
-Mivel silány az izlésed így gondolom fekete ruha kell. - mászkált Morgan a sorok között -Hát örülnék ha az lenne. - néztem össze-vissza -Ehez mit szólsz? - húzott ki egy egész érdekes ruhát aminek a fazona testre simuló -Biztos hogy nem. Testre simul és én azokat utálom. - húztam el a fejem -Te válogatós. - lökött meg a barátnőm majd tovább keresett -Morgan. - léptem oda egy ruhához -Hm...ez te vagy. - emelte le -Akkor felpróbalom. - indultam meg a fülkékhez
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Közben Morgan elküldött rólam egy képet Charlie-nak aki megállapította hogy Leo befog pisilni ha meglát engem. Talán még is rossz választás.
Megvettük a ruhát és haza sétáltunk.
Leo a kanapén ült és Tv-t nézett Yuki-val aki az ajtó nyitódásra felnézett és hozzám szaladt.
-Szia. Na sikerült? - fordult hátra -Igen. - vettem le a cipőm, közben Morgan eltűnt -És megnézhetem? - kérdezte -Nem. - válaszoltam egyből -Miért? -Mert.....majd akkor láthatod eleget. - legyintettem -Gyere ide. Biztos már fáradt vagy. - fogta meg a kezem -Egy kicsit. - feküdtem mellé Yuki pedig a földre került -Hogy sikerült a dolgozat? - kérdezte -Remélem jól. - válaszoltam -Biztos ment. - hajolt oda hozzám és felhúzott hogy egy szinten legyünk -És neked milyen napod volt? - néztem a szemébe -Unalmas, olyan mint a többi. - rántotta meg a vállát -Értem. - ültem fel mire ő is felült
A szemei csillogtak és így is közel voltam hozzá. Eddig mindig ő kezdeményezett. Néha nekem is kell.
Beletúrtam borzos hajába és hosszú csókra hívtam amit mosolygással díjazott. Átkarolt és a kanapénak döntött. Benyultam a pólója alá és végig húztam a kezem a hasán.
-Leo...hol a cuk..... - állt meg Charlie az ajtóban
Leo nem foglalkozott vele és folytatta tovább én viszont Charlie-t néztem aki fotókat csinált rólunk.
-Leo... - lihegtem -Hm? - szólalt meg egy pillanatra -Charlie...itt....van. - nyögtem ki nehezen -Nem érdekel. - húzott le a kanapéra. -Ja amúgy a polcon van a cukor. - kelt fel egy pillanatra -Köszi. Halkan. - mosolygott Charlie és a szobájába ment
-Nem jó hogy már is kiélvezem azt amit majd a találkozón fogok. - dőlt mellém Leo -Azok hamis csókok lesznek. - válaszoltam -Miért ezek igaziak voltak? - húzta fel a szemöldökét -Hát....igen. - hajtottam le a fejem -Na gyere aludjunk. - állt fel -Ah...nincs kedvem. - szenvedtem -Oké. - emelt fel és mint egy kisgyereket be vitt a szobába -Jó éjt. - bújt hozzám -Neked is. - nyomtam a fejére egy puszit és átöleltem
Hii💜💜
Bocsi hogy ilyen későn került ki rész csak még mindig beteg vagyok és kedvem se volt sok az íráshoz. Remélem tetszik a rész és igyekszem a folytatással.
