Teenage Romance 🥀 (Leondre Devries ff.)

T..i..z..e..n..h..a..t..o..s

Emily még nem végzett mire visszaértem. Leültem az ágyra mikor az ajtó nyitódott és kilépett rajta. Végig engem nézett és mosolygott.

-Emily...biztos jó ötlet ez az egész? - kérdeztem
-Mire gondolsz? - sétált az ágy mellé
-Semmire. - válaszoltam
-Nézd Leo. - ült le. -Egy kicsit gondolkozz. - nézett rám
-Mivan? - ültem fel
-Csak gondolkozz, azokon amik most a fejedbe vannak. - mosolygott
-Nem értelek. - álltam fel és a konyhába indultam
-Néha én sem téged, de most tudom hogy mit akarsz tőlem. - követett
-Nem tudod mit akarok. - fordultam vele szembe
-De jól tudom hogy mit szeretnél. - nézett a szemembe majd a két kezét az arcomra tette és megcsókolt

A falnak lökött és a hajamba vezette a kezét, megfogtam az arcát és lassan simogattam. Emily mosolygott és a pólóm alá nyúlt. Egy ideig simogatott majd felhúzta a felsőm és végül levette a segítségemmel. Lehúzta a pólóját ő is és az enyém mellé dobta.

-Leo.... - lihegett
-Mond? - válaszoltam
-Mond hogy ezt akartad. - nézett bele a szemembe
-Lehet. - válaszoltam és elhúztam a hálószobába

Az ágyra feküdtünk ő pedig a nadrágomhoz nyúlt.

-Emily.....azt nem. - fogtam meg a kezét
-De miért nem? - nézett csillogó szemekkel
-Mert nem. - válaszoltam
-Ne már Leo. - fordult el. -Elrontod ezt a pillanatot. - nyávogott
-Akkor aludjunk. - feküdtem be az ágyba
-Jó. - mászott be mellém

*Time Skip*

*Emily Szemszöge*

Hajnali három körül a fejem nagyon fájt így kimentem a konyhába inni egy kis vizet. A konyha közepén két póló virított. Az egyik az enyém volt amit amint megláttam felvettem és elmondtam egy imát azért hogy Leo nem látott semmit belőlem.

Mi a franc történt este? Próbáltam emlékezni, de nem igazán sikerült. Ittam egy pohár vizet és visszamentem a szobába, az ablak előtt egy árnyékot vettem észre ami mozgott.

-Leo. - piszkáltam meg
-Hm? - mordult fel
-Itt van valaki. - suttogtam
-Oké.. - válaszolt majd tovább aludt
-Mi az hogy oké? - rángattam
-Úgy tűnik elmúlt a nem igazán tudom minek a hatása. - ült fel
-Tessék? - néztem rá
-Majd reggel elmondok mindent. - válaszolt
-Oké. - rántottam meg a vállam
-Mit láttál amúgy? - kérdezte
-Egy árnyékot. - válaszoltam
-Bővebben? - kelt fel az ágyból
-Nem tudom mi volt az csak annyit tudok hogy árnyék és tud mozogni. - néztem rá

Leo az ablakhoz sétált és kinézett az ablakon.

-Nincs itt semmi. - fordult felém mikor zajt hallottuk a konyhából
-Ez mi? - kérdeztem
-Maradj ott ahol vagy. - mondta Leo
-Oké. - bólintottam

Leo kiment a szobából és körbesétált, és visszajött hozzám.

-Nyugi nincs itt semmi. - simogatta meg az arcom. -Aludj tovább. - feküdt vissza és átkarolt
-Oké. - néztem magam elé

Tíz percig csak bámultam az ablakot mikor valaki bemászott rajta. Kapucni volt a fején és egy fényképezőt tartott a kezében. Körülnézett és lefotózott minket. És kisétált az ajtón egyenesen a nappaliba.

-Leo.... - rángattam
-Emily....aludj. - válaszolt
-Itt van. - fogtam meg a kezét
-Nyugi.
-De, Leo..... - folyt le egy könnycsepp az arcomon ami Leo kézen landolt

Ahogy megérezte lassan felkelt és szembenézett velem. Letörölte a könnyeim és a szám elé tette a kezét.

-Megnézem, csak nyugodj meg. - simított végig az arcomon
-Köszönöm. - mosolyogtam

Amint Leo kiment jobban féltem mint eddig. Egy kis idő múlva hatalmas csörömpölés törte meg a csendet. Nem bírtam tovább kirohantam és megláttam Leo-t aki a száját fogja és a keze tiszta vér volt. A másik ember elég magas és vékony volt, ő pedig az orrát fogta amiből szintén vér folyt.

-Kinyírlak. - kelt fel Leo a földről és a másiknak rohant
-Leo. - szólaltam meg
-Emily! Miért jöttél ki? - fordult hátra és közben egy ütéstől hátra esett
-Jól vagy? - mentem oda hozzá
-Nem szabadna most itt lenned, menj vissza a szobába. - utasított
-Nem. - válaszoltam
-Ne most kérlek. - fordult felém

A támadó rámnézett, én átöleltem Leo-t  egy ideg bámult minket aztán hátrafordult majd lekapott valamit az asztalról és kiugrott az ablakon. Amint ez megtörtént eltávolodtam egy kicsit Leo-tól.

-Jól vagy? - kérdeztem aggódva
-Igen, csak a hátam csupa vér. - nyúlt a hátához
-Fordulj meg. - kértem
-Oké. - válaszolt

Leo tarkója csupa vér volt, onnan folyt  a hátára.

-Uhh Leo ez nagyon vérzik. - mondtam majd lassan hozzáértem
-Auu, baszki! - nézett hátra egyből
-Bocsánat. - emeltem fel a kezeim. -Hozok valamit rá. - álltam fel majd a szájára hoztam egy zsebkendőt a tarkójára pedig valami pólót ráncigáltam ki a cuccaim közül. -Tessék. - adtam oda a zsepit
-Köszi. - mosolygott majd törölgetni kezdte a száját
-Bocsi hogyha fáj, de muszáj letörölnöm  a vért a hátadról.
-Semmi probléma. - válaszolt én pedig lassan törölgetni kezdtem a hátát és gyengéden a tarkóját
-Ez kinek a pólója? - kérdezte meg hirtelen
-Az enyém. - válaszoltam
-Az enyémmel kellett volna. - suttogott
-Most nem akarok erről vitázni. Az a lényeg hogy ne legyen minden csupa vér. Amúgy hogy szerezted ezt? - kérdeztem
-Ja, hozzám vágott egy üveget. - legyintett
-Istenem. - törölgettem tovább

Viszonylag hamar elált a vérzés aminek örültem.

-A kanapén alszok inkább. - ült le
-Ha akarod ezt az ágyra tehetjük. - mutattam felé a véres pólóm
-Köszönöm. - sétált hozzám
-Szívesen. - mosolyogtam rá

Lassan a számhoz hajolt és lágyan megcsókolt, közben átölelt és simogatta a hátam.

*Time Skip*

Reggel Leo-val kezdtem az orvosiba, sikerült meggyőznöm arról hogy menjünk le.

-Ezzel a krémmel kenegessék. - adott egy kis dobozt a kezembe az orvos

A mellette álló lány, gondolom az ápoló, enyhén piros arcal bámulta Leo-t ami eléggé idegesített.

-Rendben, köszönjük. - válaszoltam majd adtam egy puszit Leo arcára
Az ápoló felhúzott szemöldökkel bámult rám és Leo-ra majd a haját hátradobva elindult egy másik szobába, Leo pedig  szórakozottan figyelte a cselekedeteimet.

Miután Leo felöltözött elindultunk vissza a szobába.

-Látom féltékeny voltál. - mosolygott
-Nem voltam az, csupán nem akartam hogy feleslegesen bámuljon. - válaszoltam
-Zavar ha valaki néz engem? - kérdezte hirtelen
-Mi? Nem zavar. - néztem oldalra mert az arcom kezdett pirossá színeződni
-Értem. - fogta meg a kezem
-Tényleg mi történt este? - váltottam témát
-Megörültél, ennyi. - válaszolt
-Csak ennyi? - néztem rá furán
-Csak ennyi. - válaszolt
-Rendben. - mosolyogtam

Összepakoltuk a cuccainkat hisz ma már megyünk haza. Indulás előtt megegyeztünk abban hogy lefürdünk. Leo amíg a fürdőben volt az ágyon lévő véres pólómra pillantottam. Felemeltem és magamhoz öleltem nem tudom miért. Elraktam a bőrönd egyik eldugott részére majd, miután Leo végzett elmentem én is fürdeni.