Teenage Romance 🥀 (Leondre Devries ff.)

T..i..z..e..n..ny..o..l..c..a..s

*Emily Szemszöge*

Reggel közösen mentünk a suliba. Kicsit aggódtam hogy mi lesz mert semmit nem tudtam. Közösen végzünk Leo-val együtt, ő hazadob majd elmegy a fodrászhoz. Így egyeztünk meg.

-Emily! - szólt rám a tanár
-Igen? - eszméltem fel
-Nem elég hogy nem volt itt az előző órán, még nem is figyel.
-Elnézést. - kértem bocsánatot
-Szeretnék beszélni óra után magával. - fordult a tábla felé
-Rendben. - húztam össze magam

*Óra után*

-Emily. - ült az asztalnál a tanár
-Igen? - mentem mellé
-Mi az oka hogy így nem figyel ez órán? - kérdezte
-Nem tudtam készülni. - húztam el a számat
-És ennek az oka Leondre Devries? - húzta fel a szemöldökét
-Nem, egyáltalán nem ő az oka. - emeltem fel a kezeim
-Reméltem is. Te vagy az egyik legjobb diákom és nem akarom hogy ilyen rossz tanulók miatt romoljanak a jegyei. - mondta
-Elnézést. - kértem bocsánatot
-Semmi gond, de kérem készüljön az órákra hogy a jobb jegyet tudjam önnek adni.
-Rendben. Viszontlátásra. - indultam ki a teremből
-Szia. - köszönt el

-Mizus? - jelent meg hirtelen Leo
-Semmi. - néztem fel
-Olyan szomorúnak tűnsz. - nézett végig rajtam
-Csak, a tanulás. - legyintettem
-Értem, este ráérsz egy kicsit? - kérdezte
-Tanulnom kéne. - húztam el a számat
-Rövid idő lesz. - fogta meg a kezem
-Rendben, de akkor tényleg gyorsak legyünk. - egyeztem bele
-Megígérem hogy olyan gyorsak leszünk mint még soha. - nyomott egy puszit az orromra
-Mennem kell, találkozunk a parkolóban. - indultam el a kémia terem felé
-Rendben, szia. - integetett Leo

*********

-Bocsánat hogy késtem. - futottam a parkolóban váró Leo-hoz
-Semmi gond. - válaszolt egy mosoly kíséretében
-Indulhatunk. - ültem be a kocsiba
-Rendben. - indította be
-Mikor érsz haza? - kérdeztem
-Nem tudom. - rántotta meg a vállát

Leo haza vitt majd ő elindult a fodrászhoz, én pedig próbáltam mindent gyorsan megtanulni hogy este legyen időm rá. Márcsak a történelem maradt mikor csörgött a telefonom.
Matilda volt az.

-Sziaa. Hogy vagy? - kérdezte
-Szia. Jól, épp tanulok. És te?
-Megvagyok, csak gondoltam felhívlak, a hercegeddel mizus?
-Jaa, este beszélni akar velem. Ezért próbálok minnél gyorsabban végezni hogy legyen rá időm. - lapoztam a könyvbe
-És mivan ha ma kérdezi meg azt hogy leszel e a barátnője? - kérdezte Matilda
-Nem kérdezné meg. - rántottam meg a vállam
-Honnan tudod? - kérdezett vissza
-Csak úgy tudom. - válaszoltam rögtön
-Na hagylak tanulni, sok sikert.
-Köszi, szia. - köszöntem el
-Szia.

Magoltam és magoltam, de soha nem akart a fejembe menni. Ránéztem az órára. Este 11 óra. Elment az idő a sok tanulással és Leo még mindig nincs itthon. Olvastam a törit ahogy csak tudtam, de ráhajtottam a fejem a könyvre, és nem bírtam tovább elaludtam.

*Leo Szemszöge*

A fodrásztól siettem haza. Baromira késésben voltam, de igyekeztem.

A cipőmet nem is vettem le futottam fel, majd egyből Emily szobája felé vettem az irányt.

-Emily....bocsánat, tudom hogy elkéstem. - beszéltem, de nem kaptam választ

Lassan benyitottam a szobájába és megláttam a könyveken fekvő lányt.
A kezem az arcára tettem és lassan simogatni kezdtem.

-Leo...-kelt fel
-Szia. - söpörtem ki a szeméből a haját
-Veled meg mi történt? - nyitotta ki jobban a szemét
-Egy kis változást szerettem volna. - mosolyogtam
-De Leo, neked lila a hajad. - nézett rá álmosan
-Nem tetszik? - mosolyogtam
-Aranyos, olyan a színe mint egy cukorkának. - bújt az ölembe
-Nagyon fáradt vagy? - kérdeztem
-Aham. - válaszolt halkan
-Akkor nem tartalak fel. - mosolyogtam rá majd rendesen az ágyba akartam lefektetni, de nem engedte el a pulcsim. -Emily.... - suttogtam a fülébe
-Leo.....maradj itt velem. - válaszolt
-Elpakolok, és itt maradok veled.
-Jó. - engedett el

Lepakoltam a könyveit az ágyról, majd a táskájába tettem a holnapi cuccait. A telefonomon állítottam ébresztőt, mert tudtam hogy szeretne időben felkelni. Levettem a pulcsim és a cipőm majd leültem az ágyra. Emily nyakából kivettem a nyakláncot majd az ágy mellett lévő kis asztalra tettem.

-Leo.... - bújt hozzám
-Igen? - válaszoltam egyből
-Oké. - válaszolt csukott szemmel

*Time Skip*

Az ébresztő fájdalmasan felkeltett minket, majd lassan elkezdtünk készülődni. Emily és én is lefürödtünk és elindultunk az iskolába.

*Emily Szemszöge*

Sikerült elkésni így is, szóval lassan léptem be a terembe.

-Elnézést tanárnő a késésért. - hajtottam le a fejem
-Emily! Mi okod volt arra hogy elkéss? - kérdezte idegesen a tanárnő
-Semmi... - motyogtam az orrom alatt
-Tessék? - kérdezett vissza
-Jó napot. - lépett be Leo a terembe
-Üdvözlöm fiatalember. - nézett rá a tanár
-Emily, hozott igazolást ugyanis az én egészségügyi problémáim miatt késett. - adott oda egy igazolást Leo
-Megtudhatom mi is az a bizonyos egészségügyi probléma? - kérdezte felháborodottan a tanár
-A hétvégén szerzett sérülésem ápolta. - vette le a pulcsit ami rajta volt így tisztán lehetett látni a tarkóján lévő sebet
-Szerencsétek van. - ült le a tanár
-Köszönöm. - mosolygott Leo majd rámkacsintott és kiment a teremből
-Ülj le Emily kérlek. - fogta a fejét a tanár
-Rendben. - mosolyogtam

A könyvemre hajtottam a fejem és lassan elgondolkoztam az életemen. Ja és a gondolataimból Leo sem maradhatott ki. A szemem előtt minden egyes csókunk pillanatai leperegtek.

Mindent megzavart a csengő és kifutottam az udvarra. Boldogan ültem le egy padra és a gondolataimból Leo nem akart eltünni.

-Tűnj már el. - motyogtam magamnak
-Szia Emily. - ült le Luca mellém
-Szia. - mentem arrébb
-Baj hogy ide ültem? - kérdezte
-Öm, nem csak nekem most mennem kell. - álltam fel
-Vagy csak azért mész el tőlem mert Leo arra kért hogy ne beszélj velem. - állított meg
-Nem, Leo-nak ehez semmi köze. Csupán tanulnom kell, ennyi. - fordultam meg újra
-Leo biztos szereti ha azt csinálod amit ő akar. - mondta előre
-Azt csinálok amit akarok. - válaszoltam
-Örülök. - fordult el. -Ja és mond meg Leo-nak, hogy a lila haj borzasztóan áll neki. - húzta mosolyra a száját
-Ne a hátam mögött legyél nagyokos Luca. - lépett Leo mellém
-Megjött a lila hajú herceg, tudod mit Emily, miért nem mész hozzá. Aztán boldogan éltek amíg meg nem haltok. - nézett rám
-Ne merd Emily-t bántani, ehez neki nincs semmi köze. - fogta meg Leo a kezét
-Én nem bántottam, de élvezd ki amíg téged szeret mert képes vagyok arra hogy az enyém legyen. - válaszolt
-Sosem leszek a tiéd. - szóltam közbe
-Tűnés. - nézett rá

Luca elsétált Leo pedig felém fordult.

-Remélem tudod hogy én nem akarlak irányítani. - nézett rám, a tekintete sokkal lágyabb volt mint az előbb
-Tudom Leo. - mosolyogtam
-Tényleg megyek. - néztem az órára
-Én nekem is menni kéne. - húzta mosolyra a száját Leo