Teenage Romance 🥀 (Leondre Devries ff.)

H..u..sz..o..n..ö..t..ö..s

Másnap korábban keltem hogy Emily-nek készítsek reggelit. A tegnapi után nem is akartam hogy iskolába menjen. Persze Charlie és Morgan elment mert rájuk szóltam.

-Leo. - törölte meg a szemeit Emily
-Jó reggelt, készítettem neked reggelit. - simogattam az arcát
-Köszönöm. - bújt hozzám
-Minden rendben? - néztem a szemébe
-Fogalmam sincs mitől lettem rosszul az este, de nagyon sajnálom hogy rád hoztam a frászt. - hajtotta le a fejét
-Nem fontos. Az a lényeg hogy jól vagy.
-Megyünk enni? Ha már készítettél finom reggelit? - nézett boci szemekkel
-Menjünk. - mosolygtam

Leültünk reggelizni aztán beszélgettünk egy kicsit.

*Emily Szemszöge*

Hoztam egy kis chipset ami még estéről maradt, letettem azt asztalra és folytattuk tovább a beszélgetést.

-Emily.
-Igen Leo? - néztem rá furán
-Mondanom kell valamit. - állított fel
-Mit? - kérdeztem, Leo pedig letérdelt elém
-Emily....hozzám jössz feleségül? - vett el egy karika alakú chipset a tálból és felém nyújtotta
-Oh....becses Leondre. - tettem a szívemre a kezem. -Boldogan lennék a feleséged. - fogadtam el ő pedig felhúzta az ujjaimra a chipset
-Örülök hogy elfogadtad. - mosolygott és megcsókolt

Nevetve elváltunk egymástól Leo pedig hirtelen lehúzta az ujjamról azt és  megette a "gyűrűm".

-Megkajáltad a gyűrűm? Most komoly? - néztem rá
-Ja, igen bocsi. - nevetett
-Szeretnék elválni ez beteges hogy gyűrűket zabálsz. - mosolygtam
-Lehet hogy te válni akarsz, de én nem hagyom. - csókolt meg újra
-Akkor is válni fogok. - rohantam el
-Nem fogsz. - jött utánam és kergetőzni kezdtünk

Mivel Leo gyorsabb mint én így veszítettem ellene. Elkapott én pedig kapálózni kezdtem. Átkarolta a derekam és a vállamra tette a fejét.

-Még mindig válni akarsz? - nevetett
-Persze. - fordultam felé. -Amúgy olyan vagy mint egy vámpír. - röhögtem el magam
-Miért lennék én vámpír gyönyörű hölgy? - húzta fel a szemöldökét
-Gyors vagy. - karoltam át a nyakát
-Lehet egy vámpírba szerettél bele. - nézett
-Talán. - simogattam a tarkóját
-Tudod esküszöm gondolkodtam azon hogy vámpír lennék. - mosolygott
-Miért lennél az? - nevettem
-Nem szeretem a hagymát, túléltem már egy vírus járványt, gyors vagyok.... - sorolta
-Az én vámpírom vagy. - bújtam hozzá
-Mindeki meghalna miattam csak te nem. - simogatott
-Mi ez a sok nyáladzás kölykök? - léptek mellénk Charlie-ék
-Mi volt ma? - hagytam hátra az előző mondatot
-Semmi. - rántotta meg a vállát Charlie
-Morgan? - kérdeztem
-Semmi, tényleg semmi. - ültek le enni
-Tényleg hogy-hogy ilyen korán jöttetek haza? - kérdezte Leo
-Egy csomó tanár nem volt bent ma ezért haza engedtek. - mesélt Morgan
-Értem. - mosolygtam
-Leo holnap elmegyünk a parkba? - kérdeztem
-Igen, de most mit szólnál ahoz ha az erdős részhez mennék ami eldugott és senki nem találna meg minket. - válaszolt
-Én benne vagyok, viszont én előbb végzek szóval majd megvárlak ott. - mondtam
-Rendben, de vigyázz magadra.... - húzott magához
-Ne aggódj miattam. - mosolyogtam

*Time Skip*

Az iskola után elindultam a megbeszélt helyre és leültem az ottani padra és vártam Leo-t. Elővettem a telefonom és azt nyomkodtam amíg vártam. A szél fújt a bokrok mozogtak. Sokszor azt hittem van itt valaki, de csak a szél lehetett.
Mikor újra megijedtem a mögöttem lévő hangtól valaki hátra rántott engem így a földre estem és bevertem a fejem a pad szélébe.

-Sajnalom édes nem direkt volt. - suttogott
-Ki vagy te? - kérdeztem és kinyitottam a szemem
-Még nem szabad tudnod. Viszont, elkövettél egy kis hibát ami miatt nagyon dühös vagyok rád. - simogatott
-Fúj ne simogass, és mégis milyen hibát? - kérdeztem
-Kár volt összejönnöd a kis mocskos Leo-val. Nagyon, de nagyon dühös vagyok most rád. - emelt fel és a padnak lökött
-Azt se tudom ki vagy, és én szeretem Leo-t! - emeltem fel a fejem
-Leszarom. - nevetett és vissza lökött a pad másik oldalára ahol a fejem ismét bevertem
-Nincs semmi közöd az életemhez! - kiabáltam
-Nem vele kéne lenned, hanem velem! - kiabált vissza
-Ez az én döntésem. - néztem
-Teszek róla hogy Leo élete keserű legyen. Túl sokat voltatok boldogak. - hajolt közel
-Honnan ismersz te engem? - kérdeztem
-Az nem lényeges. Egy dolgot jegyezz meg! Letaszítom Rómeót a trónról és én leszek a király, te pedig az én királyném leszel. - bámult
-Soha, ha Leo egy cseléd lenne akkor is vele lennék. Nem számítana hogy milyen körülmények között él! - válaszoltam
-Buta kislány vagy, remélem jól tudod. - nevetett ki
-Nem..... - fogta be hirtelen a számat
-Én irányítok. - kötötte hirtelen meg a kezeim és a pad egyik részéhez erősítette majd a másik kezemmel is ezt tette. -Holnap iskola után egyedül gyere ide és add nekem magad. Ha nem teszed ezt búcsút vehetsz szeretett Rómeódtól. Megértetted? - kérdezte
-Igen. - válaszoltam
-És ha azt hiszed kamuzok nagyon tévedsz. - vett elő egy fegyvert és a fejemhez szorította. -Téged sosem bántanálak. - vette el majd megsímitotta  a részt ahova előzőleg a fegyver volt

Megszeppenve bámultam a kapucnis embert aki ezütán megfogta az arcom és egy fehér valamit nyomott a számhoz amitől a kép sötétedni kezdett és a padra döntöttem a fejem.

*Leo Szemszöge*

Idegesen siettem a megbeszélt helyre, ki a franc gondolta hogy ekkora sor lesz a virág boltban.

-Emily sajnálom hogy késtem. - sétáltam a helyre, de nem jött válasz

Amint odaértem láttam hogy valaki fekszik a padon. Közelebb sétáltam és észre vettem hogy Emily az. Oda szaldtam a padhoz és levettem a fehér kendőt a szájáról. Megpillantottam egy lapot a padon amit elvettem és megnéztem.

*Jól tudom hogy ide jössz majd Leondre, a barátnőd kissé rossz állapotban van, de ne félj soha sem bántanám őt. Ha nem akarod hogy tönkre tegyem az életed elengeded és szakítasz vele. Viszont ha nemet mondasz rengeteg szenvedés vár még rád Rómeó*

Összehajtottam a papírt és a zsebembe tettem. Eloldoztam a kezeit és vártam mikor ébred fel.

Hirtelen kinyitotta a szemeit két perc után és felült. Gyorsan vette a levegőt és félelem tükröződött a szemébe.

-Leo....te...te vagy az? - nézett engem
-Igen én vagyok, jól vagy? - húztam magamhoz
-Majd otthon mesélem el, menjünk haza. - kérte
-Rendben gyere. - állított fel
-Szép az a virág. - emelte fel a csokrot
-Aggódom érted, menjünk. - fogtam meg a derekát és elindultunk haza

Hii💜

Remélem tetszik ez a rész kicsit későn írtam meg, (he olyan hajnali négy körül XD). Legyen szép napotok.

Byee💜💜