Teenage Romance 🥀 (Leondre Devries ff.)

H..a..r..m..i..n..c..e..gy..e..s

*Emily Szemszöge*

Leo és én lefeküdtünk, olyan hajnali négy körül még ébren voltam mert akárhányszor lehunyom a szemem Luca jelenik meg. Jó igaz Leo biztonságot nyújt, de akkor is félek. Nagyon fáradt vagyok, de mégis talán hülyén fog hangzani, félek aludni.
Kimásztam Leo mellől aki elkapta a karomat és erősen húzni kezdett. Majd felült.

-Édes, mit csinálsz ilyen későn? - kérdezte Leo
-Álmos vagyok, de nem bírok aludni. - válaszoltam
-Hajnali négy óra van. - nyöszörgött
-Te nyugodtan aludj én majd ülök melletted. - mosolyogtam
-Miért nem tudsz aludni? - ült fel újra
-Ahogy becsukom a szemem Luca jelenik meg, és képtelen vagyok aludni. - dőltem a falnak
-Egyébként örülök hogy visszatért a hangod. - mosolygott. -Majd elmúlik ez az egész. - húzott magához
-Remélem. - sóhajtottam

Leo szembe ült, majd a számhoz hajolt és hosszan megcsókolt. Egyszerűen nem akarom megbántani az érzéseit, de képtelen vagyok még erre.

-Leo sajnálom, de nekem ez nem megy. - toltam el magamtól
-Tehát úgy érted hogy ez is fáj neked? - kérdezte
-Eléggé arra emlékeztet. - húztam el a számat
-És mikor felejted el végre? - döntötte oldalra a fejét
-Fogalmam sincs, de kérlek értsd meg. - fogtam meg a kezét
-Én megértem, de Emily ez nekem fáj. Nem láttalak egy csomó ideig és most még egy puszit sem adhatok. - nézett engem
-Jobban jársz ha keresel valaki mást, én pedig kitörlök mindent ami eddig a fejembe volt és világgá megyek. - hajtottam le a fejem
-Nem tudnék másra nézni, kérlek csak érts meg engem is. Mostmár soha többé nem leszünk úgy mert erre emlékeztet?
-De leszünk úgy, csak valami megoldást kell találni. A fejembe állandóan ott van és úgy érzem őrült vagyok. - tettem a fejemre a kezem
-Próbálj meg másra gondolni. - fürkészett
-Rendben. - válaszoltam majd hozzá bújtam
-Borzasztóan szeretlek. - simogatott
-Én is téged Leo. - bújtam be a takaróba

Leo dúdolni kezdett én pedig azt hallgattam. Vártam hogy elnyomjon az álom és szépen aludjunk.

*Time Skip*

Délután kettő órakor jöttünk rá hogy még az ágyban fekszünk. Gyorsan felöltöztünk és kimentünk filmet nézni, vagyis csak próbáltuk nézni és közben hallgatni. Charlie és Morgan ordítottak én pedig a fejemet fogva próbáltam kiszűrni. Az ordítás közepette valaki csengetett. Én Leo mögé bújtam, Charlie az éppen kezében tartott fakanalat tartotta a feje fölé, miközben Morgan egy serpenyőt vett elő, Cassie nyugodt maradt és lassan az ajtóhoz lépett és kinyitotta.

-Sziasztok! - jött be rajta egy magas tetovált srác és értetlen fejjel bámult minket
-Áh cső Domi. - dobta el a fakanalat Charlie és odament egy ölelésre.
-Öm, szeretnénk magyarázatot kérni? - vágta vissza a serpenyőt Morgan
-Ja tényeg. - eszmélt fel Charlie. -Morgan, Cassie és Emily ő itt a barátunk Domi. - mosolygott
-Üdv. - köszönt Morgan
-Szia. - mosolygott Cassie
-Helló. - néztem ki Leo háta mögül
-Domi, ő a barátnőm Morgan. Aki ott áll az Cassie egy barátunk. - mutatott rá. És aki Leo mögött bújkál az Emily, Leo barátnője.
-Örülök hogy megismertelek titeket. - mosolygott
-Gyere be. - hívta be Charlie
-Leo, te ismered őt? - kérdeztem halkan
-Igen, jó fej srác. Tőle nem kell félned. Ő is védeni akar. - simogatta meg az arcom
-Értem. - ültem le mellé mert kezdett kínos lenni a szituáció
-Már sokat hallottam rólatok lányok. Charlie igazán beszédes ember. - nevetett
-Te komolyan beszéltél rólam neki. - akadt ki Morgan
-Nyugi, csak annyit mondott hogy a barátnője vagy. - válaszolt Domi
-Persze, Charlie képes kikotyogni mindent. Szóval, hanyas lábam van? - kérdezte meg Morgan mire Domi elmosolyodott
-Tekintve hogy alacsonyabb vagy így, 38?
-Te komolyan elmondtad hányas lábam van? - nézett Charlie-ra
-Esküszöm nem beszéltem erről neki. - emelte fel a kezeit Charlie
-Tényleg nem beszélt róla. - csatlakozott Domi
-Szerencséd, amúgy kifut a leves. - közölte tök normálisan Morgan
-Basszus tényleg. - futott a konyhába Charlie
-Na és ti, veletek mi a helyzet? - mosolygott ránk Domi
-Megvagyunk, bár a mostani időszakok elég rosszak voltak. - mesélt Leo én pedig egész végig a kezét fogtam
-Elhiszem. - sóhajtott Domi
-Te tudod mi történt velem? - kérdeztem meg
-Igen, Charlie mesélte nekem. Remélem azért jobban vagy kislány. - válaszolt
-Megvagyok, köszi. Bár még szokni kell mindent, de attól még jól vagyok. - mosolyogtam
-Attól tartok gáz van srácok. - jelent meg Cassie majd a telefonját felénk mutatta

-Örülök hogy megszöktél te kis rongy. Bár belőled is egy őrült embert akartam csinálni, de te is olyan vagy mint Cassie. Egy önfejű kurva aki sosem változik. Mindegy remélem tetszik a seb amit Leo-ra firkáltam. - nevetett. -Viszont azt üzenem nektek hogy koránt sincs vége ennek az egésznek. Emlékszel drága Emily mikor a kis szerelmednek a tarkóján landolt egy üveg.
-Mi? - néztem kérdő tekintettel és láttam hogy Leo meglepődött azon hogy honnan tud erről
-Szép emlékek. Tudod azért akartál Leo-val lefeküdni mert adtam neked egy szert amitől teljesen hülye lettél. Ja és ki nem emlékszik a kis első támadásomra, mikor az ágyhoz kötöttelek. Vagy a finom édes bor amitől aludni volt kedved. - mosolygott
-Leo honnan tud ezekről? - bújtam hozzá
-Nem tudom, de nagyon nem tetszik. - húzott magához
-Hogy honnan tudok róla.....onnan hogy én csináltam mindet. Mert szeretlek Emily, de téged ez koránt sem érdekel! - ordított. -Mert azzal az idiótával vagy együtt, pedig velem kéne. - sóhajtott. -De nyugi, most hogy te is megkaptad a magadét és a lila hajú is szenvedett, jön a harmadik fázis. Szerinted miért készítettem képeket rólad. - mosolygott
-Nem, nem. - fogtam meg a fejem
-Ha nem leszel az enyém, ezek a képek az interneten fognak landolni. - nevetett. -Ezek után, legyen szép csodás napotok. - mosolygott. -Heló. - integetett
-Nem, Leo! Nem! - kiabáltam
-Csss. Maradj nyugodt. - simogatott
-Jézusom, ez beteg. - fogta meg a fejét Cassie majd a telefonját bámulva írt valamit
-Leo, kérlek....nem akarok oda vissza menni. - vettem gyorsabban a levegőt
-Nem fogsz nyugi. - nézett a szemembe
-Jobb lenne ha pihennétek egy kicsit. - mondta Cassie
-Nem! Nem akarom őt újra látni! - kiabáltam

*Leo Szemszöge*

Ahogy Emily kiabált és közben remegve hozzám bújt a szívem szakadt meg.

-Emily, nyugi. - öleltem magamhoz aki sírva bújt hozzám. -Csss. Itt vagyunk, mind itt vagyunk. Segítünk. - suttogtam
-Megmutatom a videót a többieknek. - indult a konyhába Cassie
-Oké. Hozzak egy teát? - néztem Emily-re
-Nem kell. - suttogott majd a fejét a lábamra hajtotta én pedig simogatni kezdtem a haját
-Nézd, Yuki is itt van. - láttam meg a kutyát akit eléggé elhanyagoltunk mostanában

Emily mosolygott majd Yuki felugrott és hozzá bújt.

-Emlékszel, csak miatta akartál itt maradni. - mosolyogtam
-És Morgan miatt. - simogatta
-Igen. - nevettem

**********

Pár perc múlva Emily aldut én pedig Domi-ra néztem.

-Biztos hogy képesek vagytok ezt átvészelni? - kérdezte
-Szeretem őt. Ha Luca végre a sittre kerülne akkor minden nyugodtabb lenne.
-Igaz. És Cassie, ő mióta van itt? Róla nem hallottam.
-Ő Emily-vel volt egy helyen, segített nekünk valamint érti azt amikor Emily-nek van valami baja. - rántottam meg a vállam
-Érdekes.
-Az, de legalább tudja mi a megoldás. - sóhajtottam
-Csak vége lesz ennek.
-Remélem. - néztem Emily-re aki a lábamon aludt, közben az egyik kezével Yuki-t ölelte át, a másikkal pedig az egyik kezem fogta én pedig simogattam őt

Hii💜

Tudom elég régen jelentkeztem, de azért remélem tetszik a rész.

Byeee 💜