Teenage Romance 🥀 (Leondre Devries ff.)

K..e..t..t..e..s

Morgan egész nap a buliról beszélt és néha egy kicsit túlzásba is esett, de jó volt azt látni rajta hogy örül, mosolyog és pattog mint egy labda. A tanárok egy kicsit furán néztek rá, de nem zavarta az én drága barátnőmet. Bennem inkább az kattogott hogy, oké Morgan imádja Charlie-t, de én Leondre-ról annyit tudok hogy srác, valamint hogy van neve. Körülbelül ennyit. Inkább közösen megyünk mert Morgan képes arra hogy elrabolja szegény srácot.

-Uuuuuu, de akkor milyen ruhát szeretnél??? - pattogott Morgan
-Nem tudom még, de szerintem Charlie-nak nem tetszik a flitteres ruha. - nevettem ki
-Jó naa. - húzta el a száját Morgan
-Minek örülsz? - jelent meg hirtelen Luca
-Semminek, hülye vagy ehez. - intett
-Ja persze. - vágott vissza
-Inkább menj órára te taknyos. - lökte meg a hátát Morgan
-Gyere. - intettem nevetve

Az órák után megcéloztunk pár üzletet, de úgy minden rossz volt. Ja persze, én inkább csak rohantam össze-vissza.

-Ahhhhjjj így sosem fogunk találni semmit. - nyöszörgött Morgan
-Nyugi. - állítottam le
-Így sosem fogunk összeházasodni, és sosem lesz kis Charlie valamint pici Morgan. - nyávogott tovább
-Befejeznéd? - kértem
-Ahaaa. - nyújtotta el szomorúan
-Van egy utolsó ruhabolt az utca végén. -Ott már választani kell.
-Oké. - állt fel Morgan

A ruhabolt egész ígéretes volt, itt már tetszett pár ruha és nem volt annyira undorító a választék sem. Amíg drága barátnőm az eladót ostromolta, addig én egy sima egyszerű pántos, de elegánsabb fekete ruhát találtam és kerestem belőle az méretem. Miután Morgan is választott, közösen fizettünk és indultunk is haza. Morgan ruhája pasztel rózsaszín színű, és elég sok helyen csipke borítja. Látszott hogy örül annak hogy sikerült választania, és közben engem szidott a fekete ruhám miatt, mert szerinte túl gyászos vagyok. Hát lehet.

*Time Skip*

Morgan már toporgott az utcán miközben vártuk a taxit. Igazából ő lehet jobban izgult mint én. Viszonylag gyorsan a helyszínre értünk és a fülünket hangos zene ütötte meg. Amint beléptünk Morgan megpillantotta Charlie-t aki a kanapén ülve ivott és miután észre vette a barátnőmet, mosolyogva intett.

-Megyek, ha nem baj. -Megleszel? - nézett rám Morgan
-Persze. - mosolyogtam rá, ő pedig hatalmas sebességel Charlie mellé ült és beszélni kezdtek

Mivel én nem láttam Leondre-ét ezért inkább egy kevésbé nyitott helyre ültem le. Egy ideig vártam aztán kezdtem unni a helyzetet.

-Azt hittem már nem jöttél el. - suttogott a fülembe valaki
Gyorsan megfordultam és szemben találtam magam Leondre-val.
-Szia. - néztem furán rá
-Örülök hogy itt vagy. - ült le mellém és a poharát letette az előttünk lévő asztalra. -Látom a barátnődnek nagyon tetszik Charlie. - mosolygott rám
-Miért? Mi történt? - néztem furán rá
-Ne akard tudni. - nevetett ki
-Öm oké.
-Kérsz inni? - kérdezte Leondre
-Igen, egy kicsit. - válaszoltam

Ha Leondre tudná hogy mennyi az a kicsi akkor örültem volna. Ugyanis az egész poharat tele töltötte. Így is kínos volt az egész ezért inkább lehúztam az egészet aminek a torkom nem örült, és a fejem se. Nem kicsit ártott meg. A fejem fájni kezdett és próbáltam tartani magam.

Leondre viszont örült ennek a pillanatnak szerintem mert a hajam kezdte el simogatni miközben én szenvedtem. Később a simogatást nem csak a hajamon folytatta, hanem a lábamon, és a hátamon is.

-Leondre... - próbáltam nagyobb levegőt venni
-Mond? - nézett végig rajtam többször
-Kéne...egy... - fogtam a fejem
-Értem, nyugi. - mosolygott pimaszul és töltött még egy "kicsit"

Mivel nem tudtam irányítani magam Leondre könnyen adott még nekem ami már a látásom is kezdte zavarni. Fájt mindenem és félni sem felejtettem el, hisz itt egy srác akit tegnap láttam először, az is elég érdekesen alakult.

Leondre biztos imádta ezt az alkalmat mert apró puszit nyomott a karomra és hozzám dőlt. Próbáltam harcolni az alkohol ellen, de egy idő után feladtam és átvett mindent a sötétség...

*Leondre Szemszöge*

Emily lassan becsukta a szemét és úgy tűnt feladta a harcot. Nem igazán ez volt a célom, de elég erős lányról van szó aki csak úgy nem lett volna az enyém. Felemeltem, kivittem a kocsihoz és vártam hogy Charlie jöjjön végre. Közben próbáltam a hideg elől menteni édes bőrét, de elég nehéz volt.

-Megjöttem. - jelent meg Charlie Emily barátnőjével a kezében aki ébren volt, de ő is ivott egy keveset
-Na menjünk haza. - ültünk be a kocsiba

Charlie sofőrt fogad ilyenkor mert egy lánnyal a nyakán nem akar vezetni ráadásul elég sok rendőr szokott itt lenni ilyenkor.

-Mizu vele? - szólalt meg Charlie
-Semmi, egész harcias, de nagyon gyönyörű. - vázoltam le az ölembe fekvő lányt
-Ez szerinted harciasnak számít? - kérdezte Charlie, aki ölébe Emily barátnője hozzá bújva próbált pihenni
-Áh lefogadok hogy egy mosollyal a tiéd lett. - néztem rá
-Hát egész gyorsan történt minden. - vakarta meg a tarkóját Charlie
-Hát akkor sok sikert. - pacsiztunk majd a házunk előtt megállt a kocsi és bementünk

Charlie a kutyámat Yuki-t szidta mert majdnem átesett rajta míg én letettem a kanapéra Emily-t és megsimogattam a kutyust. Yuki aranyosan megszagolta Emily-t aztán engem nézett.

-Szerintem próbálj meg hozzá szokni, egész sokáig itt lesz. - simogattam meg utoljára és Emily-t felvéve a szobámba indultam.