Teenage Romance 🥀 (Leondre Devries ff.)

H..u..sz..o..n..h..a..t..o..s

*Emily Szemszöge*

Ideges voltam. Féltem hogy Leo-nak valami baja esik vagy bármi.

-Édesem kérlek nyugodj meg rossz így téged látni. - tette a kezét a lábamra
-Azt mondta hogy ha holnap nem megyek el, megöl téged. - suttogtam
-Képtelen lenne rá. - nézett előre
-Honnan tudod? - fordultam felé
-Nézd, te kellesz neki. Az én életem pedig csak akkor tudja megkeseríteni ha nem öl meg. Szóval holnap nem mész sehova, szépen megvárjuk míg újra támad. Úgy is engem akar, beléd szerelmes.
-Leondre! Nem kockáztatom az életed egy ilyen dolog miatt! Mivan akkor ha téged megöl? Én mit csinálok majd? - kiabáltam
-Nem érdekel ez a gyerek, de velem maradsz a nap 24 órájában, nem mész se ki, se be. - közölte
-Azért nem vagyok kislány. - akadtam ki
-Nézd. - állt meg. -Nem érdekel mit gondolsz a tervemről, de kurva sokat hajtottam azért hogy végre az enyém legyél és te is szeress, szóval azt csinálod amit én mondok érthető! - kiabált rám és láttam hogy nagyon ideges
-Értettem, azt csinálom amit te akarsz. - suttogtam majd a hajam a fülem mögé tűrtem
-Nem akartam veled kiabálni. - nézett rám
-Egy kicsit ijesztő volt. - néztem a szemébe
-Sajnálom, csak tudod ideges vagyok és....nagyon féltelek. - simogatta meg az arcom
-Leo, igazad volt. - fogtam meg a kezét
-Tényleg sajnálom az előbbit. - tette a kezeit a kormányra
-Nincs semmi gond. Picit olyan voltál mint a bátyám. - nevettem
-Sajnálom tényleg. - indította be az autót majd csöndben haladtunk tovább

*********

Otthon Leo ölelgetett egy kicsit a kocsis dolog miatt aztán Morgan-t és Charlie-t is beavattuk a történetbe.

-Psszt. - suttogott Morgan
-Igen? - kérdeztem
-Mennyire volt ilyesztő?
-Eléggé. Megértem aggódik miattam, én pedig miatta. - sóhajtottam
-Remélem eltűnik ez az alak és minden olyan lesz mint régen. - mosolygott
-Remélem is. És nem történik semmi. - dőltem hátra

*Time Skip*

Egy hónap telt el azóta hogy az alak megtámadott engem. Leo és én úgy véltük hogy minden rendben van már.

*Leo Szemszöge*

Vártam hogy Emily jöjjön, mikor az ablakból beugrott egy srác. Ő.

-Üdv. Nem teljesítetted azt amit kértem, ezért elveszem azt. - nevetett
-Már hogy vennéd el! - kiabáltam
-Egyszerűen. - rántotta meg a vállát
-Soha nem veszed el tőlem! - néztem őt
-Hm, de. - forgatott a kezében egy kést
-Így könnyű. - suttogtam
-Igen, így könnyű lesz. - nevetett majd nekem jött

A késsel többször megvágta a karom majd egymást lökdöstük.

-Na jó ebből elég! - jött felém majd egy mozdulattal a hasamba szúrta a kést

Megfogtam a vérző részt és közben a földre ültem. Borzasztóan fájt, de próbáltam felállni.

-Ne is próbáld meg. - ütötte meg a fejem amikor újra a földre estem
-Leo! - kiabált Emily
-Emily fuss. - próbáltam kiabálni
-Úgy sem hallja, lásd be én nyertem Rómeó. - hagyott ott

*Emily Szemszöge*

-Leo! A zöld pulcsid még felveszed? - kiabáltam. -Leo! - mászkáltam a házba majd felvettem a pulcsit ami a kezembe volt. A fürdőben valaki elhúzott és magához rántott.

-Kuss. - szólalt meg majd bekötötte a szemem és átvitt egy másik szobába

-Nem teljesítetted azt amit kértem. - hallottam egy hangot majd a szememről lekerült a kendő

Meglepődtem, Leo a sarokban feküdt a feje véres volt a kezén vágások voltak és a szeme lila volt.

-Leo! - kiabáltam majd rángatózni kezdtem
-Ha tovább csinálod kinyírom. - fogta rá a pisztolyt
-Mit akarsz tőlem! - kiabáltam
-Gyere velem. Csak ennyit. - nyávogott
-És ha nem akarok. - néztem
-Felőlem. - rántotta meg a vállát
-Ne! Ne! - kiabáltam. -De ha veled megyek előtte, beszélhetek vele? - kérdeztem
-Emily! Ne menj vele! - ült fel Leo
-Sajnálom, de nem akarom hogy meghalj! - válaszoltam közbe már sírtam
-Jó beszélj vele. - fordult el és az aki tartott Leo-hoz lökött
-Leo. - simítottam meg az arcát
-Gyenge vagyok, béna és hiába mondom azt hogy megvédelek sosem sikerül. - válaszolt
-Sosem voltál gyenge, ő erősebb mert volt nála fegyver, de te megvédtél engem. - öleltem át
-Érted fogok menni esküszöm. Charlie Morgan és én segítünk neked. Csak maradj te is erős kérlek. - puszilt meg
-Találkozunk Leo. - fogtam meg a kezét
-Gyerünk már. - lökött ki az ajtón

*Leo Szemszöge*

Szánalmasnak éreztem hogy képtelen voltam harcolni vele. Bár az igaz hogy nem kellemes úgy harcolni hogy beléd szúrtak egy kést.

-Figyu kislány. - jött hozzám. -Vesztettél, lásd be végre, mondtam hogy add ide. - nézett
-Nem vagyok lány! És Emily az enyém! - kiabáltam
-Úgy a tiéd ahogy két perc alatt képes vagyok megölni téged. - nevetett. -Tudod remélem fájt. - ütött meg
-Enyém marad. - álltam fel nehezen
-Már az enyém. - lökött a falnak
-Főnök a lány nem marad nyugton. - nézett be egy alak
-Vigyétek. - legyintett. -Egyszer legyőztél engem, de most nem sikerült. - rúgta meg a fejem amit bevertem így minden sötét lett.
-Leo! - hallottam Emily hangját utoljára

Hiii💜

Borzalmasan régen volt már rész és ennek az okát nem nagyon tudom, és hát ezzel sem vagyok megelégedve, nem nagyon jön be a verekedős rész, de már ideje posztolni egy részt és többet úgy sem tudnék kihozni belőle. Talán több filmet kéne néznem (lol). Mindegy azért remélem nem lett olyan rossz és tetszik nektek.

Byee💜💜