Rain társa

6. I'm on the highway to Hell

A szerző megjegyzése: Szerintem nem kell sok mindent ragozni a dalválasztáson. Rain hasonlóan érezheti magát jelenleg. Talán annyit hozzá tennék, hogy ez a dal számomra egyet jelent a rockzenével, ami egyfajta életérzés az én felfogásomban. A főhősünk a későbbiekben talán ezt is kifejti. Jó szórakozást!

Édes illatra keltem. A kellemes, otthon érzetét árasztó aroma lassan felkúszott az agyamba. Az egész testemet körbeölelte a puha, selymes ágynemű. Hirtelen kinyíltak a szemeim.

Meztelen voltam.

- Mi a picsa...? - néztem körbe.

A szobámban minden ugyanúgy volt.

Semmi sem változott. Tudatomba lassan visszaszivárgott minden a tegnap estéről. A koncertről és Levi-ról. Elájultam és képszakadás.

Odalentről nevetés hallatszott. Egyből azonosítottam az öcsém és a barátnője hangját. Már nem éreztem az illatát. Sehol sem volt az ismerős, fás illat, ami őt jelezte. Eltűnt, mintha nem is lett volna sosem.

Összevontam a szemöldökömet, miközben a hasam fájdalmasan kordult egyet. Megmagyarázhatatlan hiányérzet tátongott bennem, ami nem feltétlen volt az éhséghez köthető, de ezt abban a pillanatban még nem tudtam.

Magamra vettem a hófehér köntösömet és alsót, majd az isteni reggeli után indultam. A házban is minden olyan volt, amilyen szokott lenni.

Alapvetően elmondható, hogy nekem semmi bajom Storm csajaival. Rendszerint van annyi esze, hogy kedves, okos lányokat szedjen össze. Kiara azonban furcsa volt számomra. Ő valahogy nem illett a képbe. Nem buta volt vagy más... csak olyan más.

- Jó reggelt, Rain. Hogy aludtál? - kérdezte a konyhapultnál ülő, vörös hajú hölgyemény.

Valójában ő is gyönyörű volt a maga átlagos módján. Rámosolyogtam, miközben magamhoz vettem egy hatalmas adag kávét.

Az öcsémre néztem, aki csak sejtelmesen vigyorgott.

- Ri nem aludt sokat, édes.

- Ezt hogy érted? - fordultam felé.

Storm halkan felnevetett. A kezében lévő serpenyőből két mini palacsintát csúsztatott egy fehér tányérra, majd elém tolta. Kézzel estem neki, nem törődve azzal, hogy még tűzforró volt az étel.

- Még itt van az éjszakai vendéged? Neki is készítsek reggelit? - kérdezte AZZAL a nézésével.

Ezen a világon az öcsém ismer engem a legjobban. Nem voltunk egymástól távol többet öt-hat napnál, amióta megszületett. Az ő neve volt az első szó, amit kimondtam. Bizonyos titkokat kivéve, mindent tud rólam, amit ki is szokott használni. Ennek az az egyik előnye, hogy már egyetlen pillantásából tudom, mi jár a fejében.

Összevontam a szemöldökömet.

- Vele jöttél haza éjfél körül. Magas, barna haj, zöld szem. Valami orosz neve volt.

A torkomon akadt a falat, amitől prüszkölni kezdtem. Kiara készségesen paskolta meg a hátamat.

Tehát Levi hozott haza. És talán ő vetkőztetett meztelenre. Talán...

- Már nincs itt - nyögtem fel.

- Egész értelmes fazonnak tűnt pedig - jegyezte meg kicsit mélyen.

Ez a hanghordozás azt jelentette, hogy kedvel valakit és a tudtomra is meri adni. Ez elég ritka volt, mert ahogyan én az övébe, ő sem szól bele tevékenyen az én szerelmi életembe. Persze, véleménye lehet, de kivételes esetektől eltekintve, magában tartja.