Rain társa

9. Enjoy the Silence

A szerző megjegyzése: Tudom, nem életem fő műve. De valahogyan át kell nektek adnom ezt a békés, kellemes érzést, amit ez a dal okoz. Legalább is szerintem. Ez egy feldolgozás, ami szerintem jobb, mint az eredeti... Elnézést kérek a Depeche Mode-fanoktól. De mit ér a benyomás és a hangulat, hogyha mindenki csak Damon Salvatore miatt imádja ezt a számot? :)

Néha mindannyian elfeledjük, hogy kik is vagyunk. Itt nem arra a magunkból kifordulós, tombolós időszakra gondolok, hanem azokra a pillanatokra, rövid időszakokra, amikor minden megszűnik körülöttünk és csak arra az egy pillanatra tudunk koncentrálni. Az élet sokkal jobb ezekkel a pillanatokkal. Ha belegondolunk: hányszor lehetünk igazán önmagunk, siralmasan alacsony szám jön ki. Ilyenkor nem apák, anyák, testvérek, fiúk és lányok vagyunk, hanem egyszerű, gyarló emberi lények. És ez annyira jó... El sem tudják az emberek képzelni.

- Miért látlak ennyire gyönyörűnek? - hangzott fel a költői kérdés.

Sóhajtottam.

Az oldalamat nyomni kezdte a kemény padló, ami addig nem érdekelt. Éreztem, hogy nagyon komoly látogatást kell majd tennem a csontkovácsomhoz ezek után. Egészen hajnalig beszélgettünk a szőnyegen fekve. Valamiért nem éreztük szükségét annak, hogy felmenjünk a szobámba. Ruhástul terpeszkedtünk a perzsámon, egymással szemben.

Hatalmas kezével az arcom felé nyúlt és eltűrt egy kósza hajtincset a homlokomtól.

- Nem tudom. Eddig sosem vonzódtál egyetlen férfihoz sem? - suttogtam.

A reggeli órákban elszundítottunk, de nem aludtam többet három óránál. Mégsem voltam fáradt, sem gyűrött.

A fejét ingatta. Zöld szemeiben valami olyan vadságot láttam lobogni, amit senkiben. Ekkor láttam benne a kelet-európai vonásokat, amiket addig még soha.

- Igazából a nőkhöz sem vonzódtam igazán. Időnként kívántam párukat, de nem voltam még szerelmes. Én... Láttál Nancy-vel... Sosem volt feleségem vagy barátnőm...

Értettem, mire gondol. Nem kellett többet szólnia.

- Szóval Rain-szexuális vagy - összegeztem.

Mindketten felvihogtunk. Mély, dörgő hangja bejárta a hatalmas teret.

Levi nem volt a szavak embere, mégis egyetlen morranása hosszú mondatokat tudatott velem. Emellett megtudtam, hogy nagyon figyelmesen tud hallgatni. Úgy éreztem, valóban figyel rám. Annyira, amennyire csak nagyon kevés ember képes. Nem egyszerűen csak meghallgat, hanem érzi minden rezdülésemet és képes őket értelmezni.

- Haza kellene mennem. Készülnöm kell a jövő heti tárgyalásra - vetette fel.

Elégedetlenül nyöszörögtem.

Ekkor történt meg, amire egész éjszaka vártam. Annyira, hogy el sem tudja senki képzelni.

Lassan közelebb hajolt hozzám és egészen légies, mondhatni szűzies csókot lehelt az ajkaimra. Szinte hallottam, ahogy az apró szikrák kipattannak a bőrünkből, amikor összeérünk.

Nem akartam letámadni. Megfogadtam, hogy hagyom a saját tempójában haladni. Meg akartam neki adni az irányítás érzését. Fontos volt számomra, hogy igaz férfinak érezze magát mellettem is. Hogy felfogja, hogy egy meleg kapcsolatban nincsen olyan, hogy az egyikünk nőként viselkedik.

- Ez... Nem is volt vészes - konstatálta elhúzva a száját - Finom.

Ismét felnevettem.

Ekkor az kakukkosórám elütötte a nyolcat és a telefonom bősz fittyegésbe kezdett. Üzenetek és értesítések hosszú sora rohamozta meg a mobilomat az éjszakai blokkolás után.

Felkapta a fejét és a kanapé felé fordult, hogy átnyújtsa a kis készüléket.

- Csinálok addig kávét - pattant fel.

Hosszú másodpercekig tartottam a kezemben a rezgő, pittyegő masinát és néztem, ahogyan elhalad a konyha felé. Úgy vigyorogtam, mint egy vérbeli idióta. Még mindig nem akartam elhinni, hogy valóság, amit látok.

Az ablak előtt azonban megtorpant. Zöld szemei elvesztek az udvar felé. Összevonta a szemöldökét és torkát ingerült morranás hagyta el.

- Rain, egy csomó ember van a gyepeden. Fotósok és tévések. Mi történt? - pillantott rám.

Feloldottam a képernyőzárat.

Tucatnyi hívás Liztől, az öcsémtől és anyától. A barátaimtól, még az exeimtől is. Rengeteg értesítés különböző internetes újságoktól és blogokról, amik egységesen hirdették: RAIN COOPER SZEXVIDEÓJA LETAROLTA A NETET.

- A kurva rohadt életbe!

Ledobtam magam mellé a mobilomat és a mellettem lévő kanapé karfájára csaptam. Az hatalmasat reccsent, mintha eltörött volna benne valami. A düh hullámokban öntötte el a testemet. Remegni kezdtem. Legszívesebben megöltem volna valakit.

- Héj... Nyugalom - szólalt meg hirtelen mellettem.

Leguggolt mellém és átfogta a vállamat. Hűs orcáját a nyakamhoz temette. A belőle áradó hűvös, megnyugtató energia egyszeriben letaglózott.

- Semmi baj - suttogta.