Rain társa

11. America

A szerző megjegyzése: Alapvetően nem kedvelem a rapet, de ez a dal tökéletesen szemlélteti a 21. század álszent médiafogyasztását.

Van egy pillanat, amikor a mi testi épségünket és józan eszünket másoknak kell megőrizni. Ezért van az embernek családja, párja, barátai és olyan emberek körülötte, akik kevésbé fűtöttek az adott szituációval kapcsolatban. Ők megakadályoznak abban, hogy szétverd a hetven milliós magánrepülőgéped teljes belső terét.

 - Rain, nyugodj le - kért ezredszer Levi halkan.

Még mindig nem engedett el. A hatalmas kanapén ültünk, mióta összetörtem az első széket. Az még mindig az utastér közepén hevert romjaiban. Szorosan lefogta a kezeimet, így gyakorlatilag az ölében ültem. Az arcom még mindig égett, mintha lángok égetnék.

Éreztem az egyenletes légzését a hátamon.

Homlokát a vállamnak támasztott. Fás, kellemes illata olyan volt, mintha nem is evilági lenne.

 - Kérlek… Megrémíted a hölgyeket.

Alig vártam, hogy olyan helyen legyek, ahol senki nem lát. Ahol nem vehetnek videóra. 

 - Leszarom őket! - emeltem meg a hangom - Leszarok… Mindenkit...

Igyekeztem erősnek tűnni. Mintha nem lennék megalázva és nem akarnék legszívesebben sírni.

Maga felé fordított, így gyakorlatilag lovaglóülésbe kerültem az ölébe.

 - Engem is? - kérdezte a kihívóan.

A szemembe nézett. Mélyen és hosszan, mintha el akarna valamit mondani.

 - N-Nem… Nem arra gondoltam… - feleltem szinte azonnal.

Nem tudom, miért voltam ennyire gyors és miért voltam ebben annyira biztos. Azt tudtam, hogy soha nem akarom megbántani. Ez nem olyasfajta belső erő volt, amit még sosem éreztem. Egy ősi fonál, ami úgy font körbe, akár egy százkarú polip. Ott volt minden lélegzetvételében és minden gondolatomban.

 - Helyes válasz. Okos fiú.

Hatalmas kezével az arcomhoz ért és közelebb húzott magához. Ajkain egy tétova mosoly jelent meg, ami biztató volt. Végül könnyed, szűzies csókot lehelt az ajkaimra. Úgy szomjaztam utána mint egy őrült. Nem akartam megrémíteni. A testem egyetlen érintésére reagált. Egy pici interakciótól is szűkülni kezdett a nadrágom.

Nem akartam megrémíteni azzal, hogy amióta megismertem, nem szexeltem senkivel. Valahogyan akkorra ezt már nem is tudtam elképzelni.

Ekkor rontott be az egyik légikísérő.

 - Uram, Mr. Poe, az ügyvédje keresi videótelefonon. Kapcsolhatom a nappaliba? 

Amikor a kedves arcú, szőke lány először ránk pillantott, azonnal a cipőjét kezdte fixírozni. Udvariasan nem nézett oda többet.

Fáradtan felnyögtem.

 - Igen, Marie. Kapcsolja be. Köszönöm, hogy szólt - feleltem megadóan.

Hátrálva hagyta el a helyiséget. A hatalmas televízió életre kelt velünk szemben és hamarosan megjelent Mr. Poe öregedő arca, de addigra Levi már nem volt mellettem. 

 - Mr. Cooper… Én végtelenül sajnálom, ami történt - kezdett bele szemlesütve.

Érdekes, hogyha társadalmi pária leszel, viszonylag kevés ember tud a szemedbe nézni. Mintha nem akarnának rólad tudomást venni, mégis árgus tekintettel lesnek rád, ha nem figyelsz oda. A szenzációt várják.

 - Ugyan. A sajtó már csak ilyen. Volt pár évem megszokni, higgye el. Pár nap és elül ez az egész.

 - Éppen emiatt keresem. Scott McZoff elhagyta Amerikát.

 - Biztosan hazament. Skót talán. De a tanulói vízum alapján meg fogja keresni a rendőrség. 

A pasi hevesen bólogatott.

 - Már megtettük a feljelentést. Egy egész stáb dolgozik az ügyön és a khm… videó eltávolításán…

Leintettem.

 - Ön szerint hány jókeresztény férfiember és ami még szánalmasabb: hány heteró nő maszturbál ezekben a percekben is rá? Ez nem számomra szánalmas és ami a netre egyszer felkerül, az visszavonhatatlan - vontam vállat - De nagyon köszönöm a fáradalmait. Szeretném, ha elindítanák ezt az ügyet. Szeretném, ha Scott felelne a tettéért és példás büntetést kapna. Szeretném elmondani Önnek, hogy egy riporter arról kérdezett, hogy a fiú elmúlt-e már tizennyolc, amikor lefeküdtem vele.

A hangom könnyedsége még engem is meglepett. Attól tartottam, hogy nehezebben fog mindez menni. Hogy kevésbé tudom majd tárgyiasan kezelni, de a kis közjáték Levi-al, határozottan jót tett. 

Még az kellett volna nekem, hogy pedofíliát is a nyakamba varrjanak.

 - És elmúlt?

Bólogattam.

 - Igen. Másodéves volt az egyetemen. Tudom, hogy legalább tizenkilenc volt, szóval ebből nem lesz baj. Liz majd kitalál valami, hogyan jelenjen ez meg a sajtóban. Biztosan sokan fel fogják keresni Önöket is, tehát szeretném, ha ezt kommunikálnák. Én vagyok az áldozat, de nem tagadom le. Nem rejtegetem és végképpen nem hiszem, hogy nekem kellene emiatt szégyenkeznem.

Komolyan látszott a szemében a meghatottság.

 - Ön nagyon bátor fiatalember, Mr. Cooper. Megkérdezhetem, hogy hol fogja kivárni ennek az őrületnek a végét? Hol kereshetem?

Sóhajtottam egy nagyot.

 - A szigetemen leszek Levi-al - feleltem kissé fáradtan és amikor már kimondtam, kitágultak a szemeim.

Nem akartam neki elmondani.Esküszöm, nem akartam, de akkorra már mindegy volt.

 - Levi-al? Mármint Mr. Bondarenkóval? - kapta fel ő is a fejét - Ott van?

Vettem egy mély levegőt és még mélyebbre taszítottam magam az őrület mocsarában.

 - Igen és ezennel benyújtja a felmondását. További szép napot, Mr. Poe - nyomtam meg a hívás bontása gombot a központi vezérlőn.

Ahogy ez megtörtént, az említett azonnal megjelent előttem. Arca elvörösödött és nagyon, de nagyon mérgesnek tűnt.

 - Mégis mi a frászt képzelsz magadról?! - üvöltötte magából kikelve.

Már csak ez hiányzott nekem.