Rain társa

22. Take me to church

A szerző megjegyzése: Ez a dal szerintem elég egyértelmű. Semmiképpen sem akartam elengedni ilyen gyorsan Levi vallásosságát, hiszen az apja lelkész volt. Már a korából adódóan is volt benne némi homofóbia szerintem, ami kezdetben okkal borította ki Raint. Fogyasszátok egészséggel!

- I travel the world. And the seven seas. Everybody's looking for something...

Ahogy a hangok elhagyták a számat, Levi ajkaira sokat sejtető, de fáradt mosoly ült ki. Lehajolt hozzám és hatalmas tenyerével végigsimított a nyakamon. Megborzongtam az érintésétől.

- Marilyn Manson? - kérdezte.

Felnevettem. Lábaim lassan elgémberedtek. A kanapé előtt ültem a földön, a lába mellett. Úgy tűnhetett, mintha a gazdám lenne. Nagyon viccesnek tűnt a gondolat.

- Ő is feldolgozta 1995-ben. Az eredeti nyolcvanhármas. Az Eurytmics adta ki, de csak a már halott előadók nem dolgozták még fel - válaszoltam a fejemet ingatva.

- Ha fele ennyit fordítottál volna tanulásra, mint ezek megjegyzésére, most nem a száddal keresnéd a kenyeredet - vonta fel gonoszan a szemöldökét.

Hátra löktem magam a combjától és durcásan lebiggyesztettem a számat.

- Azt hittem, szereted a számat - mondtam csalódottan.

Úgy nézett rám, akár egy kisgyerekre. Óvatosan eltűrt egy kósza tincset a homlokomról a fülem mögé. Arcán olyan kifejezés ült, akár egy támadásra készülő vadén.

- Én nem szeretem a szádat. Imádom - zárta rövidre.

Már készült megcsókolni, amikor az ajtóban álló két fegyveres őr közül az egyik szinte felkiálltott:

- Őfelsége Orion Samuel Froid érkezik. A démonok és az Amerikai Egyesült Királyság uralkodója.

Sóhajtottam egyet és nehézkesen ismét ülő helyzetbe tornáztam magam. A király gyors léptekkel, de végtelenül kecsesen közeledett. Méregdrága, súlyos köpenye elbűvölően úszott mögötte. Valamiért ezt nem tudta levetkőzni, annak ellenére, hogy a hétköznapokban már modern ruhát hordott.

Arca megviseltnek tűnt és elkínzottnak az utóbbi órák izgalmai miatt. Neki hat órába telt, míg hazaért. Addig Daniel állapota stabilizálódott, de érezhetően megviselte a dolog. Égkék szemei alatt fekete karika húzódott és orrán csúnya vágás virított, amit nem tudtam hová tenni.

Ránk nézett és megállt nem messze.

- Öhm... Levi... Tudnánk beszélni négyszemközt? - kérdezte kimérten.

Az említett ujjai akaratlanul is az enyémeket kezdték keresni, mint amikor elszakítottak minket egymástól hetekkel ezelőtt a trónteremben.

- Nem. Ha akarsz valamit, ki kell tudnod mondani előtte is - felelte halkan.

Orion intett az őröknek, akik szó nélkül távoztak. Egy mélységeset sóhajtott. A levegő szinte fodrozódott körülötte.

- Én... Meg szerettem volna köszönni neked. Fejet kell hajtanom előtted és megkövetnem téged azért, amit tettél.

Levi még egyszer végigsimított a kézfejemen, majd felállt és a király elé sétált.

- Miért kellene? - tudakolta higgadtan.

- Megmentetted Daniel életét...

- Azért, mert veled van nézeteltérésem, nem őt fogom büntetni. Nem okozok olyan fájdalmat, mint te nekem.

Orion lecsüggesztette fejét. Olyan volt, mintha ez lenne élete egyik legnehezebb pillanata.

- Egy életre az adósod vagyok. Bármit kérhetsz.

A zöldszemű hümmögött párat.

- A királyságodat és minden vagyonodat is? El tudnád viselni, hogy holnaptól nem lennél Amerika és a démonok királya? Hogy nem lennél Bretagne hercege és a Fülöp-szigetek uralkodója? Képes lennél egy lakótelepen élni eztán? - kérdezte megfontoltan.

Az uralkodó a szemébe nézett. Szinte láttam, ahogyan apró szikrák pattannak ki a tekintetéből. Lassan bólintott.

- Ha a rangomat akarod, a tiéd. Boldog lennék a családommal szegényen is, akár a templom egere - mondta szinte suttogva.

Könnyeket láttam gyűlni a szemében. Elhomályosították a végtelen óceánját és arcára a megalázottság pírja ült ki.

Levi keserűen, örömtelenül felnevetett, majd egyszerű, kissé lenéző mozdulattal megpaskolta a fiatalabb vállát.

- Látod? Ezért nem tudtam megbocsátani neked kétszáznegyven év után sem. Te elvetted a családomat azért, mert te és az apád féltettétek a királyságotokat. Most pedig, hogy találtam valaki, aki pótolhatná őket, őt is el akartad venni... Ez a különbség köztem és közted Orion.

Várakozóan hátra tekintett rám, amitől leesett, hogy távozni fogunk. Amikor mellé értem, megfogta a kezem és lágy puszit nyomott a homlokomra.

Már majdnem az ajtónál voltunk, amikor az uralkodó nekünk háttal megszólalt:

- Akkor mi lesz az országgal?

Levi vállat vont lazán.

- A tiéd. Te jó király vagy, a lányod pedig jó királynő lesz, ha te és Daniel nevelitek fel. Az egyetlen, amit akarok, az a bocsánatkérésed.

- Sosem gondoltam volna, hogy jó szívvel, önként fogok belépni egy templomba - vallottam be halkan.

Mögöttem feküdt, miközben a hajamat birizgálta. Felnevetett. Csupasz mellkasa hullámzott a hátam alatt.

- Még szép, hogy önként léptél be. Kínosan érzem magam, ha az öcséddel egy házban kell szexelnünk. Ne érts félre: nagyon kedvelem őt... Csak érted...

- Ez nem valami szentségtörés? - vontam össze a szemöldökömet.

- Mármint, hogy itt dugunk? - amikor bólintottam, folytatta - A vallás és a hit szerintem nem ugyanaz.

Felé fordítottam a fejem, mire halovány puszit adott az arcomra. Zöld szemeiben szerelmes fény csillogott.

- Amikor megismertelek, megpróbáltalak gyűlölni téged. Mert meleg vagy és olyan érzéseket váltottál ki belőlem, amiket a keresztény egyház bűnnek tart. Sokat tépődtem és gondolkodtam... Beszéltem egy pappal is, aki egy önsegítő kört szervez homoszexuális, vallásos fiataloknak. Rengeteget segített igazából.

Eltűnődtem. Azt sem tudtam, hogy van ilyen egyáltalán. Nagyon igyekeztem egész eddigi életemben távol tartani magam a vallástól, mivel egyfajta bántó dolognak éreztem az identitásomra nézve. Sosem hittem egyetlen istenben sem. Levinek azonban évszázadokig ilyen életet élt. Ő hitt. Nekem pedig nem volt jogom erről véleményt alkotni. Bár egy kicsit zavart az arany keresztje a nyakában.

- Rájöttem, hogy Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk. És engem te teszel boldoggá - tette hozzá elmosolyodva.

Kényelmesen hátradőltem az ölelésében és élveztem a bőre simogatását. A testéből áradó melegség és az iménti két menet okozta fáradtság egy kellemes, megnyugtató álom felé kezdett sodorni.

- Majd bemutathatnál ennek a papnak. Kíváncsi vagyok rá - motyogtam.

*Eurytmics - Sweet dreams (1983)

A szerző újabb megjegyzése: Mit gondoltok Levi viszonyulásáról Orionhoz? Joga lenne az egész királyságát kérni? Ti mit kérnétek a helyében?