Rain társa

23. Puppe

A szerző megjegyzése: Nagyon sokat gondolkodtam, megemlítsem-e ezt a dalt Daniel kapcsán. Hiszen nem feltétlen róla szól, mivel a a dalszövegben egyértelműen lánytestvérről van szó. Azonban az ő karaktere előbb született meg, mint a Rammstein ezen albuma napvilágot látott volna, mégis amikor letöltöttem azt, rajta ezzel a dallal, úgy éreztem, ez az a szám, ami megtestesíti Daniel fájdalmát. Szerintem felkavaró a nyugodt és a kiborulós (?) részek váltakozása, ami olyan, mintha beleégne az ember agyába. Számomra megrázó volt hallani Till Lindemann előadásában. A másik nehézség, hogy nem találtam megfelelő videót hozzá, ezért a választásom egy koncertfelvételre esett. Ha rákerestek, fogtok találni egy rakat feldolgozást, de az eredeti stúdiófelvételt én nem találtam. Ennek ellenére, szeretném, ha tudnátok róla, hiszen ez a Rammstein zsenijének egyik reprezentációja és remélem, kedvet kaptok hozzá. Fogyasszátok egészséggel és vigyázzatok magatokra ebben a hisztériával átitatott, koronavírusos időszakban!

Orion szemszöge

- Képes lettél volna mindenünket odaadni neki hálából? - kérdezte Daniel már sokadszor.

Az ágyban feküdt, hiszen nem engedtem még felkelni. Addig, ameddig nem vizsgálta meg az összes neves orvos a környéken. Nagyon unta már magát, ezért jobbnak láttam egy délutánt vele tölteni annak ellenére, hogy jelen pillanatban az országom háborúban áll. Vannak olyan pillanatok, amikor hagynom kell másokat is dönteni a nehéz ügyekkel kapcsolatban. Még tanulgatom, hogyan kell átengedni bizonyos dolgokat másoknak. Hogyan kell bízni másokban. Amikor én fiatal voltam, még a kézi vezérlés volt a divat az uralkodóknál. Aztán jött a professzionális kormányzat és nekem mindent ki kellett tanulnom újra. Változni az idővel, nagyon nehéz.

Erre ékes példa ez a háború a Démoni Egyházzal. A régi időkben ezt a támadást én magam vezettem volna, ahogyan személyesen harcoltam a második világháborúban és az elsőben is. De most már inkább hajlok arra, hogy a terepet átadjam az olyan tapasztalt, képzett hadvezéreknek, mint Paha, a finn király is.

Tudtam, hogy ő megbirkózik ezzel és jó érzéssel töltött el, hogy itthon lehetek a sebesült férjemmel.

- Igen. Ha ő nem hajlandó akkor segíteni, te most nem lennél itt. El tudod képzelni, mivé lenne az életem nélküled? - tettem fel a költői kérdést.

Persze, nekem sem volt könnyű egy másik démont a harcvonalra küldeni magam helyett. Nehéz volt, hiszen Paha a barátunk. De rengeteg csatát megnyert már nekem, ezért igyekeztem megbízni benne. Paha párja, Jackson, már nem így gondolta. Szerinte én magam helyett a pasiját áldoznám fel. Ebben igaza volt. Elismertem, amiért betörte az orromat. Megértettem őt. Valószínűleg én is így tettem volna a helyében.

Lassan felkeltem és az ágyhoz sétáltam. Könyvek és különböző keresztrejtvények hevertek mindenfelé. Igen, Daniel határozottan unatkozott.

- Határozottan szar lenne - összegezte.

- Na látod...

Sóhajtva közelebb bújtam hozzá. Lágy mosollyal szemből az ölébe ültem, lábaimmal átölelve a derekát. Ahogyan magához szorított, a fejem a mellkasára hajtottam és éreztem a szívverését a vékony pólóján át.

- Nekem te és Frey vagytok a legfontosabbak. Minden eddigit képes lennék eldobni miattatok - motyogtam.

Megnyugtatóan a hajamat simogatta. Egy puszit nyomott a fejemre, mintha csak kisgyerek lennék. Az egyik leggyönyörűbb dolog a férjemben az, hogy mindig úgy kezel, mintha egy értékes játék lehet, amit bármikor összetörhet. Elképesztő, hogy erre azok után is képes, hogy látott engem több tucat embert megölni.