Rain társa

18. 1. Rather be the hunter than the prey

A szerző megjegyzése: Innentől kissé felpörögnek az események. Egy újabb Imagine Dragons dallal jöttem, ami az énekes elmondása szerint egy kicsit specifikus célt szolgál, ugyanakkor szerintem önmagunk elfogadásáról és a világ legyőzéséről szól. Mert ha képes vagy szeretni magad és elfogadni a belső démonjaidat, akkor bizony bármivel megbirkózol. Levi éppen ezt éli át. Fogyasszátok egészséggel!

- Arra gondoltam, hogy meglátogatom Briant Londonban. Akkor este érnék csak haza holnap - hallottam Rain csiripelő hangját a vonal tulsó végén.

Összevontam a szemöldökömet, miközben igyekeztem nem félrenyelni a teámat.

- Gondolod, hogy jó ötlet? Mikorra érnél Helsinkiből Angliába? - tudakoltam óvatosan.

- Igazából húsz percnyire vagyok a lakásától - kuncogott fel az énekes.

A fejemben megszólalt egy kis vészjelzés. Pontosan tudtam, hogy mekkora szarban lesz Brian húsz perc múlva. Ugyanis tudtam, hogy nem a honvágya miatt utazott hamarabb haza, hanem Clearrel akart néhány napot tölteni. Erről azonban Rainnek fogalma sem volt.

- Figyelj, le kell tennem. Vezetek. Vigyázz magadra - próbáltam lerázni.

Szerintem eddig is sejtette, hogy az autóban ülök.

- Tudod, hogy utálom, ha vezetés közben telefonálsz - dorgált - Rendben. Majd hívlak. Szeretlek. Szia.

Egy pillanatig ledermedtem. Még sosem mondta ki az sz-betűs szót. Legalább is nem akkor, amikor tudta, hogy hallom. És esélyt sem adott arra, hogy viszonozzam, mert kinyomott. Nagyot sóhajtottam és tárcsáztam Briant.

Sokadik csörgésre sem vette fel. Sokadik próbálkozásra sem volt hajlandó jelentkezni. Írtam neki a piros lámpánál állva egy SMS-t, majd az összes létező közösségi oldalon elküldtem neki ugyanazt a figyelmeztető üzenetet, de egyikre sem kaptam választ.

Mérgesen csaptam le az anyósülésre a mobilomat.

- Francba - suttogtam dühösen.

Miközben Rain élete egyik legnagyobb csalódása felé, én Beverly Grove felé haladtam. Itt található a Capistrano Garage. A hatalmas csarnokokban magánraktárak vannak kialakítva, amiket bárki kivehet potom pénzért és senki sem foglalkozik igazán azzal, hogy az igazi adatait adja meg a bérleti lapon. Ennek több előnye is volt, de rengeteg hátránya. Viszonylag gyakran törték fel őket, de cserébe bárki bármit elrejthetett itt. Kíváncsi voltam, a párom pontosan mit rejeteget itt.

Először tétlenül lézengtem a hatalmas, kihalt területen, keresve valamilyen nyomot, hogy pontosan melyik raktárat bérli Rain.

Már a sokadig kört tettem meg, amikor egyszer csak egy édeskés, ismerős illat ütötte meg az orromat. Olyan volt, mint egy láthatatlan fonál, ami megragad, kikapcsolja minden más érzékszervedet és csak reménykedni tudsz, hogy nem a halálba vezet téged. Isteni, mentás-mézes aroma volt, ami mintha az énekes bőréből áradt volna minden pillanatban. Ellenállhatatlan volt. Halk sóhajt csalt ki belőlem az érzés, amikor megérkeztem az egyik nagyobb raktár lelakatolt ajtajához.

Ismét körül pillantottam. Ha nem csalnak az érzékeim, végre megtudom, mivel is fenyegette meg az apját. Ha mégis tévedek, akár le is bukhatok.

Ujjaim között a zár vas szerkezete egy pillanat alatt vált porrá. Apró darabjait a zsebembe rejtettem, hogy ne hagyjak nyomot.

Teljes sötétség honolt odabent és az sem segített a helyzeten, hogy az udvaron is alig volt valami világítás az éjszaka közepén. Szükségem volt néhány másodpercre, amíg elkezdtem látni a felhalmozott tárgyak körvonalait. A kilencszer tíz méteres raktár jelentős részét hordók fedték a padlótól a plafonig. Összvontam a szemöldökömet.