Rain társa

12. I wanna do bad things with you

A szerző megjegyzése: Sosem szerettem azokat a könyveket, amik értelmetlenül elmennek a pornó irányába . (Bár ez a rész elég távol van tőle.) Ugyanakkor Levi esetében a szexualitásnak fokozott szerepe van ebben a történetben. Így fogadjátok szeretettel a bénázásomat :)

Talán hat éves lehettem, amikor rájöttem, hogy meleg vagyok. Onnantól teljesen természetes volt, hogy más fiúkért vagyok oda. Az első szerelmem a nővérem pasija volt, Martin. Tizenhárom éves voltam, ő és Light pedig nyolc évvel idősebbek. Nem is emlékszem már, miért jöttek át hozzánk, de tagadhatatlan, hogy a kék szemű, szőke hajú adonisz okozta az első nedves álmaimat. Pár éve a nővérem megtudta és nagyon ki volt akadva miatta, pedig régóta nincsenek együtt már. Aztán jött Adam Lambert...

Szóval, már korán szembesültem saját magammal és a családom is. Ők szerencsére elfogadták a dolgot, pedig nagyon vallásos környéken éltünk. Egyedül talán anya fogadta kicsit furán, de sosem haragudott volna miatta rám.

Emiatt nem nagyon tudtam megérteni azokat, akik felnőttként, későn coming outolnak. Sokáig a gyávaságot jelentette a szememben, ha valaki nem vállalta fel magát. Emiatt nem is voltam hajlandó olyanokkal járni, akik ezt nem tették meg. Nem akartam küzdeni a kezdetektől mindennel, hogy aztán felültessen egy alamuszi srác.

- Mikor jöttél össze az első... tudod... barátoddal? - kérdezte Levi kissé tétlenül.

A nyaraló hatalmas teraszán ültünk. Kávéztunk a reggeli napfényben. Másfél napja, a megérkezésünk óta ez volt az első alkalom, hogy hozzám szólt. Haragudott rám.

Elgondolkodtam.

- Tizenöt voltam. Carlo Hernandez...

- Latin-Amerikai?

Nem értettem, miért kérdezte ezt.

- Öhm... Igen. A város latin negyedében nőttem fel. Mexikóban született. A házunkkal szemben laktak. Még mindig ott él a párjával azt hiszem. Ő... Nagyon sokat voltunk együtt. Rendszerint csak ültem a garázsukban és néztem, ahogyan motorokat szerel. Tőle kaptam a Harley-t - hangom itt elhalt kissé.

Az óceán felé nézett. Nem tudtam olvasni az arcáról. Rezzenéstelen maradt.

- És ő jó volt hozzád? Mármint nem bántott meg...? - tudakolta kortyolva egyet.

Hevesen bólogattam.

- Persze. Carlo három évvel volt nálam idősebb... Én meg tini voltam, amikor befutottam. Az év nagy részében turnéztam. Aztán jött Brian.

- Hogyha ő nem illett a te státuszodhoz, akkor én miért?

Szíven ütött a kérdése.

- Itt nem a státuszról van szó. Miből gondolod, hogy azért szakítottunk, mert kínos lett egy egyszerű autószerelő? Tizenhat évesen kurva szar tizenegy hónapot távol lenni attól, akit szeretsz! - a végére már szinte üvöltöttem.

A házvezetőnőm tapintatosan kinézett a bejárati ajtón, majd inkább visszavonult.

Hosszú hallgatásba burkolództunk. Megbántva éreztem magam, hogy ennyire sekélyesnek gondol.

Amikor rám emelte zöld tekintetét, egyből elpárolgott minden sértettségem. Hatalmas, kiskutya szemeket meresztett rám.

- Nem akartalak zavarba hozni. Csak keresem, miért érzek így és...

- Hogyan? - csaptam le egyből.

Felsóhajtott.

- Sosem tapasztaltam még ilyet... Bármire képes lennék, hogy boldoggá tegyelek. Bármire... Bármikor gondolkodás nélkül besétálnék az óceánba miattad, pedig nem tudok úszni. Olyan, mintha valamilyen erő kényszerítene, hogy boldoggá tegyelek. Én nem vagyok meleg... Mégis... Kívánlak téged, Rain. Nagyon, nagyon mocskos dolgokat akarok veled csinálni úgy, hogy ezelőtt sosem gondoltam ilyesmire. És ez kétségbeejt.

A reggelim felé fordultam. Megpróbáltam megemészteni a hallottakat és nem egy buta szőkére hasonlítani egyszerre.

- Te nem tudsz úszni? - suttogtam.

Hangosan felnevetett. Olyan volt, mintha hosszú napok vívódása szakadt volna fel benne legbelül.

- Mondok jobbat: biciklizni sem tudok - mosolygott rám.

Erre én nevettem fel, majd hirtelen elkomorodtam.

- Storm azt mondta, valami démon-dolog is lehet.

Összevonta a szemeit. Ujjai között tétlenül megforgatta az üres véres poharát. Körmével elpöckölt egy láthatatlan porszemet a súlyos faasztaltól.

Sós levegő csapta meg az arcomat a simogató fényben. A régi, gyarmatosítás korabeli házból a készülő ebéd illatai kezdtek kiszivárogni. A fehérre meszelt falak barátságosan, ugyanakkor árván magasodtak a parttól nem messze. Körülötte az érintetlen erdőség uralta a tájat. Éteri látvány volt.

- Az nem lehet. Démonnak nem lehet démon a Társa - összegezte tömören.

- Én sem hallottam még ilyet...

- Még sosem volt Társam.

A fejem ráztam. Valójában sejtettem, hogy ő még sosem választott magának Társat. A rengeteg bujkálás miatt nem nagyon került kapcsolatba senkivel sem.

- Úszni megtaníthatlak.... - vontam végül vállat.

- Királyként és apaként fontos számomra, hogy olyan bolygót adjunk át a gyermekeinknek, amire büszkék lehetünk. A mi felelősségünk, hogy nekik lesz-e tiszta ivóvizük és levegőjük. A mi felelősségünk, hogy látnak-e valaha óriáspandát vagy korallzátonyt. Szeretném, hogy Freya büszke lehessen a múltjára, az én múltamra. Büszke vagyok arra, hogy segíthettem, hogy az Európai Egyesült Államok végre rálépjen az Amerika által kitaposott ösvényre az lekötelezett környezetvédelem felé - mondta a király lágy mosollyal az ajkain.

Amerika uralkodója valójában egészen cuki volt. Göngör, vállig érő haj, szikrázóan kék szemek és gödröcskés arc. Nem csoda, hogy ennyire népszerű volt a férfiak körében, ameddig meg nem házasodott.

A kanapén feküdtünk egymás mellett, lábunkat a dohányzóasztalra téve pihentük ki az egész napos fürdőzés fáradalmait.

Nem nagyon tudtam figyelni a híradóra. Levi mellettem volt. Nagyon, nagyon közel, szinte összeért a combunk. Ahol a karja az enyémhez simult, perzselte a bőrömet. Éreztem a jól ismert, fás illatát, miközben hallottam, ahogyan egyenletesen ki- és belélegzik. Vágytam arra, hogy hozzáérjek.

Óvatosan, mintha véletlen lenne, ujjaimmal a csípőjéhez értem. Összerezzent, de nem nézett rám. Nem tudtam, véletlennek tartotta, vagy legalább annyira fél ettől az egésztől, mint én. Finoman megcirógattam azt a kis részt, ahol a vékony len nadrágja és az inge nem találkozott. Bőre tűzforró volt és lágy.

Visszafolytottam a lélegzetem és vártam, mikor utasít el.

Néhány perc múlva ismét felbátorodtam kicsit. Érezni akartam a tapintását. Vágytam arra, hogy végigsimíthassam. Egészen lassan értem hozzá.

Sóhajtottam egyet és feladtam.

Felé fordultam. Még mindig nem nézett rám, de éreztem, hogy figyel. Ennyire mereven senki sem nézhet egy aranyér elleni krém-reklámot, kivéve, ha aranyere van.

Hirtelen ötlettől vezérelve, megcsókoltam a nyakát. Az íze még sós volt az óceán vizétől és mellé enyhe menta is keveredett. Kezem automatikusan a hasára siklott, amitől halkan felsóhajtott.

Elmosolyodtam. Nyert ügyem volt.

- Nézd... Haladhatunk a te tempódban, ha úgy jobb neked... - suttogtam a bőrére.

Élesen beszívta a levegőt, majd mintha kirobbant volna belőle valami energia, a következő pillanatban már a kanapéba préselve találtam magam. Úgy tapadt az ajkaimra, akár egy éhező. Teljes felső testével nekem feszült, miközben jobbjával felhúzta az egyik combomat a derekához. Kezeim a hátára siklottak, miközben az övét megéreztem a fenekemen.

Belenyögtem a csókunkba.

- Nem bírom a buzi pornót, úgyhogy hagyjátok abba - harsant fel egy vidám női hang mögöttünk.

- Light, a kurva, büdös életbe... - sóhajtottam elégedetlenül.