Rain társa

16. Demons

A szerző megjegyzése: Szerintem elég egyértelmű, miért testesíti meg egy kicsit ez a dal Rain érzéseit. Fogyasszátok egészséggel!

Levi szemszöge

Vannak olyan dolgok, amiket egyáltalán nem értettem az új generációkkal kapcsolatban. Annyi szorongás és kétely gyűlt össze néhány évtized alatt, csoda, hogy épeszűek a mostani huszonévesek. A világ most már sokkal több kérdést vet fel az emberek számára mint, amit képes megválaszolni. Ez pedig kétségbe ejti őket. Nem tudják, hová kapjanak hirtelen, mert minden azt súgja, lemaradnak valamiről. Mindenből újat és újat akarnak. Még többet, még jobbat, még szebbet. Közben pedig elfelejtenek élni. Elfelejtenek figyelni a környezetükre és a körülöttük lévő valóságra. Elfelejtenek figyelni egymásra. A barátaikra, a társukra, a tulajdon gyerekeikre. Ezekből a gyerekekből lesznek a Sammy Gramma-félék.

Az alacsony, csontsovány tizenhét éves hölgy a könnyűzene új csillaga volt, mégis enyhe szánalmat keltett bennem, amikor megláttam a folyosón. Arca beesett és sápadt volt, miközben hatalmas, férfi ruhái még inkább kiemelték a természetellenes testtartását. Görnyedt volt, akár egy öregember. Ő az a típus volt, akin kívül is látszik, hogy valami legbelül nagyon nincs rendben.

Depressziós volt és ocsmány, depressziós zenét játszott a kis hasonszőrű barátainak. Túl sok ember vevő volt rá. Megtestesítette mindazt, ami rémes a mostani tinédzserekben.

Kellemes mosollyal biccentettem felé, kalapomat a mellkasomhoz emelve kissé.

- Hölgyem... - köszöntem előzékenyen.

Éreztem, ahogy mélyen ülő, fénytelenül barna szemeivel végigméri a ruházatomat. Tudtam, hogy felméri: miféle szerzet lehetek ebben a modern irodai környezetben pamutzakóban, mellényben és nadrágtartóban. Reggel sikerült Storm ruháiból úgy felöltöznöm, mint Nucky Thompson a Gengszterkorzóban.

- Öhm... Te itt dolgozol? - kérdezte megütközve.

Bólintottam egyet.

- Igen. Nemrég kezdtem menedzserként. Éppen Corden kisasszonyhoz tartok.

Megütközve pislogott rám.

- Corden kisa... Ja, Liz... Értem. Akkor nem tartalak fel - felelte színtelenül.

- Örömömre szolgált a találkozás, Gramma kisasszony.

Szélesen, kissé bárgyún elmosolyodott a megszólítás hallatán. Hiába él egy olyan korban, ahol ennek már semmi relevanciája, mégis imádják a nők az ilyen semmiségeket. És néhány jó szó még egy ilyen befordult lélekből is nőt tud csinálni.

- Bájos, amikor mosolyog. További szép napot!

Amikor otthagytam, biztos voltam benne, hogy utánam bámul, amint belépek Liz irodájába.

Az újdonsült főnököm már várt engem. Az asztalánál ült és egy aktát lapozgatott. Furcsa, hogy még manapság is ilyet használt. Mondjuk ő nem volt olyan fiatal már. Még az analóg korban született.

- Látom, jól ki fogsz jönni az ügyfelekkel.

- Poe-nál sem volt velük semmi baj... Sem Williams-nél.

Tudtam, hogy egy kis bűntudata van a történtek miatt.

- Ugyan. Williams egy faszkalap. Jó döntés volt, hogy otthagytad - vont vállat lezseren.

- Kirúgattál. Az nem ugyanaz.

Vállat vont ismét. Zavart kissé, hogy ennyire nemtörődöm.