Rain társa

14.

A szerző megjegyzése: Ennek a fejezetnek nincsen címe, mivel nem szövegben kapcsolódik a fenti dalhoz. Amikor Rain karaktere körvonalazódott a fejemben, ezt a dalt hallgattam. Olyan számomra, mintha benne lenne a világ minden színe és benyomása hangokban. Nem egyforma, mégis csodálatos. Nem tudom megmagyarázni, miért, de szerintem ez reprezentálja a legjobban, mit is gondolhat Levi a főhősünkről. Nem utolsó sorban: imádom David Garrettet még nézni is :)

Levi szemszöge

Sok családot ismertem hosszú életem során. Voltak olyanok, amik tökéletesek voltak. Békében és szeretetben ülték körül az összetartás fényes, ám súlyos faasztalát. egymást erősítették és megbecsülték. Valódi alapot biztosítottak a családon kívüli élethez. Egy biztos pontot jelentettek egymásnak, ahová bármikor visszatérhettek a tagok.

Rain családja pedig jött és egy az egyben felborította ezt az asztalt. Nem arról van szó, hogy ne szerették volna egymást. Erről szó sem volt. Már az első beszélgetésünk alatt, láttam, hogy az öccse igyekszik engem helyre tenni. Éreztetni, hogy ő a főnök és letekeri a tökömet, hogyha megbántom a testvérét. Az anyjukat nem nagyon ismerem. Dolgos, jóságos asszonynak láttam, amikor megfigyeltem, aki a szíve minden szeretetével befogadott egy árva démongyereket, amikor arra semmi oka nem volt látszólag. Egyenlőként kezelte a saját gyermekeivel, akiket keserves, kemény munkával nevelt fel. Becsülettel kitaníttatta mindegyiküket és hagyta, hogy a saját útjukat járják. Sosem tiltott nekik semmilyen olyan dolgot, amivel kiteljesedhettek. Nem gátolta őket az ostobaságokban sem, de idővel rájöttek, egyszerűbb mindenkinek, ha bizonyos esetekben hallgatnak rá. Nem borult ki különösebben, amikor Rain sztár lett. A munkáját is csak a gyerekei hosszas unszolására hagyta ott, de néhány hét után visszament félállásban a nevelőotthonba, ahol már több, mint harminc éve tevékenykedik.

A fekete folt ebben a családban Light volt.

- Mi a büdös faszt keresel itt?! - förmedt Rain a nővérére.

- Csss... Ne beszélj ilyen rondán - suttogtam, az ajkaira helyezve az ujjamat.

A nő beljebb sétált a nappaliba. Lágyesésű, fehér lenruhát viselt, ami pont ott feszült rá, ahol kellett. Teltkarcsú alakján hangsúlyozta a melleit és a fenekét. Storméhoz és Aváéhoz hasonló, sötétbarna haja a derekáig ért és fátyolként ölelte körbe a felsőtestét. Mogyoróbarna szemei körül már enyhe ráncok rajzolódtak ki, ahogyan mosolygott. Nagyon vonzó jelenség volt összességében.

- Tudod milyen nap van ma? Hogyan is tudnád, hiszen az összes vérre a lentebbi testrészednél van szükség az agyad helyett... Augusztus nyolcadika van - felelte könnyedén.

Az öccse hirtelen felpattant.

- Úristen... Boldog születésnapot - mondta szabadkozva és magához ölelte a hozzá képest alacsony hölgyet - Ne haragudj...

Light megsimogatta az arcát. Érintésében a puszta testvéri szeretet volt látható.

- Páros év van, bazd meg. Nagyon sokat ültem a hajón. Jól esne egy limonádé...

Rain nagyot sóhajtott és egyenesen a konyha felé indult. A nő pedig ledobta magát mellém.

Igyekeztem a lehető leginkább összeszedni magam.

- Mondtam neki, hogy uborkával kérem? Mindegy, majd csinál másikat - gondolkodott el - Amúgy Light Cooper vagyok. A hárpia nővér.

Köhintettem egyet.

- Levi Bondako, szolgálatodra. Meg tudnád mondani, mi történik pontosan? - tudakoltam minden higgadtságomat bevetve.

Rám nézett áthatóan. Mintha a vesémbe akarna nézni. Mintha valaminek a jeleit kutatná rajtam.