24. 2 Mad world

138 11 3
                                    

A család nagyon fontos számomra. A sajátom volt az a tökéletes közeg, amit csak egy gyermek kívánhat magának. Az anyám egy szent volt. A szó teljes értelmében. Mindig volt egy-egy kedves szava mindenkihez. Törékeny, vajszívű teremtés, aki a gyerekeiért élt. HItte, hogy Isten ajándékai vagyunk. Az apámmal tökéletesen kiegészítették egymást. Alexej Bondako határozott, mégis a végletekig igazságos és éleslátó személyiség volt. Úgy irányította a családját, ahogy később a nyáját is. Keményen, ugyanakkor atyaian.

A testvéreimnek én voltam a nagy, erős báty. Az öcsém is tíz évvel volt fiatalabb nálam, így ha valamit anyámék nem engedtek meg valamelyiküknek, végül mindig nálam kötöttek ki. Apám ragaszkodott hozzá, hogy ne váltogassuk a Társainkat. Szerinte Isten majd üzen nekünk, ha megtaláljuk az Igazit. Ezért felnőtt korunkig otthon laktunk, ami nem volt ritka abban a korban. A húgaim közül hozzám a legközelebb egyértelműen a legkisebb állt.

Zora egy elbűvölő, kissé heves lány volt, akinek a hangulata úgy váltakozott, akár az időjárás. Voltak olyan pillanatai, amikor férfiakat megszégyenítő módon tört és zúzott és olyanok is, amikor a világ legbájosabb teremtésének hihette az, aki nem ismerte. Ő nagyon sokáig visszajárt az álmaimba és a mai napig felkapom a fejem, ha egy szőke, magas nő megy el melletttem az utcán.

Talán miatta kedveltem meg Cleart első látásra. A személyisége és a stílusa is legalább annyira hiú volt, mint az én drága hugicám. Ugyanakkor egy dologban eltértek: ez a személyiségzavaros fiatalember talán még nálam is halálosabb volt.

Brian lakásában ültem és a hatalmas bőrkanapén vártam, hogy a kiszemeltem hazaérjen. A sötét lakásban láttam a bútorok és a tárgyak pedáns rendjén, hogy Clear már régóta itt lakik. A zenész a maga művészi módján egy trehány disznó volt, akár csak Rain. A démon azonban pedáns és rendszerető volt, így a helyiségekben átlag feletti tisztaság uralkodott. Kissé kényelmetlenül éreztem magam attól, hogy így betolakodok a magán terükbe.

Jól hallottam, ahogyan babrál a zárral, ami egyébként még mindig akadt, holott Brian minden egyes kinyitás alkalmával megígéri, hogy megolajozza.

Nem kapcsolt lámpát, csak berúgta az ajtót és lepakolta a csomagjait a konyhapultra. Egy gombnyomással leállította a zenét a fülhallgatóján. Aranyosnak találtam, hogy Brian egyik régi dalát hallgatja.

- Tudod, honnan lehet tudni, hogy nem egy vendég vagy itt? - kérdeztem halkan.

Izgatott voltam. És ezt egyetlen dologból lehetett észrevenni. Érződött egy hangyányi akcentus a szavaimban. Hiába éltem Amerikában évszázadok óta, mindig visszatért ez a furcsa, oroszos hatás, ha zaklatott voltam.

Hirtelen megpördült és a kezében tartott egyetlen kulcsot szélsebesen felém hajította. Olyan erővel, hogy megsebezte a kezem, amikor elkaptam az orrom előtt. Elmosolyodtam.

- Honnan? - kérdezte végül.

Felálltam és a bejárat felé sétáltam, hogy bezárjam helyette az ajtót. Ekkor szemügyre tudtam venni az öltözetét. Divatos bőrkabátot és hatalmas, fehér inget viselt, amiben alakja tűnhetett akár nőiesnek is, amire csak rátett a szemérmetlenül szűk, fekete nadrágja és a vastag talpú csizmája is. Észrevettem, hogy nagyon szerette zavarba ejteni az embereket az androgün, besorolhatatlan, mégis meglepően vonzó külsejével.

Félhosszú, paradicsomszőke haját felfogta, amit Rain esetében is kifejezetten kívánatosnak tartottam.

- Úgy jöttél be, hogy nem néztél körül. A zenét sem halkítottad le. Biztonságban érzed magad - összegeztem, felé nyújtva a fegyverét.

Kerek arcán egy percig döbbenet futott át, majd rendezte a vonásait.

- Ki lenne az az őrült rajtad kívül, aki betör az otthonomba? Ugyan... Talán még téged is végig tudlak vágni a farkadtól a torkodig anélkül, hogy észrevennéd.

Hátat fordított és elkezdte kipakolni a közeli szupermarketben vásárolt dolgokat a hófehér vászontáskából. Egy környezetvédő bérgyilkos...

Észrevettem, hogy mindenből laktózmentest vett. Brian allergiás.

- De gondolom, nem azért jöttél, hogy segíts nekem vacsorát főzni - jegyezte meg.

Helyet foglaltam az egyik bárszéken, így láttam, ahogy otthonosan felölti magára a fekete kötényt és nekilát az étel elkészítésének. Annyi mindent hallottam már róla, hogy meglepett, mennyire hétköznapi dologra is képes. Annyira hétköznapira, mint vacsorát csinálni a párjának. Mert a kistermetű énekes egyértelműen az volt. Bármennyire is nem akarja elismerni.

- Nem. Gondolom sejted, miért vagyok itt - feleltem nyugodtan.

- Ava felhívott, amikor eljöttél tőle. Tudom, hogy nála kérdezősködtél Rain szülei után. Mi ennek az oka?

Mély levegőt vettem.

- Meg akarod tudni, hogy levágja-e a nemesebbik részedet álmodban, hogyha bekattan? - mosolygott rám.

Szeplői táncot jártak vigyora nyomán az arcán szinte.

- Nem így értem... Tudsz a hordókról a Capistranón?

Bólintott.

- A szüleit ezer éve ismertem. Zakkantak voltak, akik nem alkalmasak a gyereknevelésre. Az anyja még a születésénél meghalt, az apját én öltem meg. Boldog vagy?

Beszéde közben elkezdett felaprítani egy csomó uborkát, amit azért az előmosott salátához adott. Hosszú, kecses ujjai magabiztosan markolták a kést, ami úgy siklott a zöldségekben, akár a vajban.

- Hogy érted, hogy nem alkalmasak? - vontam össze a szemöldökömet.

Óvatosan a szájához emelt egy frissen felvágott olívabogyót és halkan felsóhajtva megette. Csak ez után válaszolt, aminek enyhén erotikus felhangja miatt kényelmetlenül éreztem magam.

- Úgy, hogy én sem vagyok veszélytelen, de ők mentálisan betegek voltak. Nézd, szörnyű dolgokat tettek és készültek tenni azzal a szegény kölyökkel...

- Pontosabban? - vágtam közbe kissé türelmetlenül.

- Amikor Amy kilenc hónapos terhes volt, felvágta a saját hasát, mikor elborult az agya. Mark pedig asszisztált hozzá. Teljesen véletlenül jártam a lakásukon és el tudtam hozni, mielőtt megölte volna az apja - sóhajtott egyet, majd vállat vont - Elítélhetsz, amiért Aváékra bíztam őt, de még a nevelőapjával is jobban járt, mint azzal a két szerencsétlennel.

Dermedten néztem magam elé, majd a velem szemben álló alacsony férfira. Pontosan olyan volt, mint a húgom, amikor véletlenül valami jót tett. Mert persze ő is igyekezett jókat cselekedni, hiszen jó ember volt. De ezt a világért sem ismerte volna el senkinek.

- Ava tisztességes embert nevelt belőle. De... - kezdtem.

- De azért vigyázz vele. Szerintem csak a démonságát nem tudja feldolgozni. Ebben tudsz neki segíteni. Gondolom, te már megbarátkoztál ezzel. Meg azzal is, hogy ő az. Meg, hogy pasi.

Értetlenül néztem rá.

- Ugyan... Azt is tudom, hogy beindulsz attól, ha felköti a haját - vont vállat ismét, miközben ajkára mindenttudó mosoly ült ki.

Rain társaحيث تعيش القصص. اكتشف الآن