Több mint barátság

Ő

A nap fényes sugarai kúsztak be szemhéjaim alá, amely még kellemesen is hatott volna, ám sajnos meghallottam Cameron kiabálását, amely rögtön kiverte az álmot a szemeimből, amint a telefonját keresi, miközben én is látom, hogy az ágyán van fordítva lerakva. Csak megcsóválom a fejem és visszagondolok a tegnap történt eseményekre. Annyi mindent tudtam meg, hogy még mindig képtelen vagyok felfogni ezt az egészet, hihetetlen mennyi minden derülhet ki egyetlen nap leforgása alatt. Nate szerelmes belém és még Harry is hamarabb tudott róla, mint én. Hogy a fenébe nem észleltem azokat a kibaszottul egyértemű jeleket? Nyöszörögve fordulok a fal felé, megpróbálva kizárni minden problémát és átadni magam újra álmok csábító világának.

—Jacky, embeeer.— hallom Cameron összetéveszthetetlenül idegesítő hangját, mire felmordulok, de egy tapodtat sem mozdulok.

— Remélem tisztában vagy vele, hogy egy óra múlva érkezik értünk a busz.— mondja kioktató hangsúllyal, mintha én hülye lennék és nem tudnám.

— Tisztában vagyok vele seggfej.— ülök fel és vágok hozzá egy párnát, hogy kussoljon el végre, majd észreveszem, hogy Harry nincs a szobában.— Harry hol van?

— Nem tudom, amikor felkeltem már akkor se volt itt.— von vállat, majd elkezdi összepakolni szétrámolt cuccait.

— Remek.— sóhajtok, majd felállva az ágyamról, előkapok a táskamból néhány ruhadarabot, amit rögtön fel is veszek.— Megyek megnézem merre van.— mondom, majd válaszát meg sem várva, rontok ki az ajtón. Körbenézve az aranyos kis kemping helyen, látom, ahogy Harry egy fának támaszkodva áll és olvas a borítója alapján valami bugyuta könyvet.

— Harry!— szólítom meg, mire felkapja a fejét és gyengéden elmosolyodik.

— Hali.— integet, majd fejével maga felé invitál. Nagyot nyelve, de határozott lépésekkel indultam el felé.

— Szeretnék veled beszélni..— kezdek bele mondandóba, miközben olyan erősen szorítom pólóm alját, hogy úgy érzem, ujjaim rögvest elfehérednek. Félek ettől az egész beszélgetéstől.

— Hé, nyugi van haver.— nevet fel megpaskolva vállamat, majd átveszi tőlem a szót, miközben könyvét óvatos mozdulatokkal a földre helyezi .— Ha azon rágódsz, hogy elmondom-e bárkinek is, akkor feleslegesen aggodalmaskodsz, lakat van a számon.— nyugatat meg, majd a hatás kedvéért megforgatja szája előtt a láthatalan kulcsot és messzire dobja. Idegesen fújom ki a levegőt.

— Köszönöm Harry, tényleg.— nézek hálásan szemébe.

— Beszélned kellene vele.— mondja elgondolkodva, majd folytatja.— beszéljetek meg mindent, ez egy komoly helyzet Jacky, de én bizom benne, hogy a lehető leghelyesebb döntést fogod hozni.— mosolyog rám mindentudóan, majd könyvét felkapva, visszasétál a házhoz, hisz elmondása szerint, semmit sem pakolt még össze.

Összezavarodottan állok egyik lábamról a másikra, megpróbálva értelmezni Harry szavait. Mégis mi lehet a helyes döntés? És mit érthet helyes döntés alatt? Frusztráltan túrok széltől kócos hajamba, majd elindulok a Nattel való közös házunk felé. Érzem, ahogy az idegesség gonosz módon felszökik a torkomba, és annyira szorítja, hogy úgy érzem menten elájulok. Odaérve csak idegesen kifújom a levegőt és izzadt kezeimet pedig gatyám oldalába törlöm. Lenyomva a kilincset nyitok be a szobába, és rögtön megcsap a hányás összetéveszthetetlenül orrcsavaró szaga. Kezemet orrom elé emelve megyek beljebb, majd meglátom Natet az ágy mellett halkan nyöszörögni amiből arra következtetek, hogy valószínűleg másnapos. Körbenézve a szobába látom, hogy mekkora rumlit csinált ezt az idióta, minden ruha a földre van szórva, az ágyhuzatok összevissza vannak szétdobálva.

— Nate?— szólítom meg bizonytalanul, miközben teszek felé néhány óvatos lépést. Ő csak tovább fekszik az ágy mellett a földön, csupán egy alsóban. Tekintetemet akaratlanul is végigvezetem formás combjain, majd feljebb haladva tetkóktól beborított mellkasán és végül elképsztően vékony ajkain. Érzem, ahogy a vérem alhasamba szökik, amitől késztetést érzék, hogy a falba verjem a fejem. Mi történik már megint? De mégis, annyira jó érzés újra látni őt, hogy az valami hihetetlen. Nem éreztem még ilyet és ez az, ami megrémiszt.

— Mi a faszt akarsz még?— dörren rám, fejét fogva, miközben az ágyba kapaszkodva próbál felkelni, rögtön odaállok mellé, hogy segítsek neki, de ő ellök, jelezve, hogy egyedül is megoldja.

— Hogy érzed magad?— kérdezek rá, az engem leginkább foglalkoztató kérdésre, megpróbálva figyelmen kívül hagyni bunkó stílusát.

— Szerinted?— horkan fel, majd nagy nehezen elbiceg a fürdőig.

— Nézd, én nagyon sajnálom.— kezdenék bele, de ő rögtön szavamba vág.

— Nincs mit sajnálj Jacky.— jön vissza, mostmár egy hosszú pólóban.— Nem buksz a faszra, felfogtam.

Szóhasználatától érzem, hogy a vér a fejembe száll és annyira kínosan érzem magam, hogy egy hang se képes elhagyni ajkaimat.

— Sajnálom.— újra csak ezt az egy szót tudom mondani, mégha leginkább azt tenném a legszívesebben, hogy a képébe ordítanám, hogy teljesen elveszi a józan eszem és olyanokat művel a testemmel, amelyek számomra felfoghatatlanok és ismeretlenek. Hisz egyetlen egy fiú sem váltott ki belőlem ilyen fajta érzelmeket.

— Ne ismételgesd már ezt a kibaszott szót ezerszer.— csattan fel, majd bőröndjét arrébb rúgva, ül le az ágyra.— Menj vissza Nérához és farkald szét, de engem hagyj békén. Ne gondold, hogy annyira fontos vagy, csupán kanos voltam és kellett volna egy jó kis segg, hogy szétbaszhassam.— húzódik gúnyos mosolyra a szája, én pedig úgy érzem magam, mint egy rakás szerencsétlenség. Dehát azt mondta, hogy szeret engem és én vagyok a lecsodálatosabb ember a földön. A felismerés elemi erővel hatol belém. Érzem, hogy lüktet a szívem és a fejem szavai miatt, olyan rossz érzés kerülget, úgy érzem rögtön ki fogom dobni a taccsot. Tehát csak egy kibaszott éjszakára akart volna? Hirtelen olyan idegessé váltam, hogy a szavak megállíthatatlanul folytak belőlem.

— Csak egy éjszakára?— nevetek fel hisztérikusan.— Tegnap a csillagokat is lemondtad nekem te seggfej, most meg úgy viselkedsz mint egy sértett öt éves, azt hittem, vagyis úgy gondoltam hátha megtudjuk beszélni a dolgokat, de ahogy látom veled nem lehet, bazd meg Nathan!— kiáltok képébe, majd olyan gyorsan hagyom el a helységet, hogy szinte felbukok, érzem, ahogy a könnyek csípik a szemem és kitörni készülnek. Nem vagyok jól, nagyon nem.

Mit gondoltok az új részről?:)