Több mint barátság

Ő

Nathan

Idegesen, ajkaimat harapdálva toporogtam Jackyék hatalmas villája előtt. Súlyomot egyik lábamról a másikra helyezve, nagy levegőt véve, reszkető kézzel megnyomtam a csengőt, amely annyira kicseszettül hangos, hogy még kintről is tisztán hallatszik. Rengeteg időt töltöttem már itt, imádom Jackyék házát, rohadt jó kaják szoktak lenni és annyi pia, hogy azt elképzelni sem lehet, most mégis úgy érzem, mintha először járnék nála, hisz a vallomásom óta kerültük egymást és így a környéküket is messziről elkerültem, mintha legalábbis bűnözők élnének ezen a helyen. Már épp másodszor szerettem volna megnyomni a csengőt jelző gombot, amikor kinyílt az ajtó és egy édesen mosolygó, kócos Jackyvel találtam szembe magam. A szívem őrült tempóban kezdett el ostromolni belülről, a tenyerem izzadt, a szám kiszáradt és mindez csupán már a látványától. Teljesen elvette a józan eszem ez a fiú , az már fix.

— Szia Nathan — köszön rám, majd kitárva az ajtót, félre áll és betessékel, az általam már jól ismert előtérbe.

— Cső Jacks — intek neki sután, amely annyira szerencsétlenre sikerül, hogy inkább gyorsan leengedem és a zsebembe csúsztatom.

— Gyere beljebb haver, nem harapok — nevetgél aranyosan, de az ujjainak tördelése elárulja, hogy igazából mennyire is ideges a elkövetkező beszélgetés miatt. Beljebb lépve becsukja mögöttem az ajtót, majd maga után invitálva elindul az emeletre, szobája felé.

— Három hét alatt semmit sem változott ez a kibaszottul nagy ház — viccelődöm vigyorogva, meglökve hátát, hogy oldjam az elképsztően kínos hangulatot közöttünk, de csupán egy halk "hát igen"-t kapok, így inkább jobbnak látom, ha meg sem szólalok addig, ameddig el nem érjük szobáját.

Belépve Jacky szobájába, ismét régi ismerősként köszön rám, az a bizonyos jóleső bizsergés, mintha végre hazatértem volna, amin muszáj elmosolyodnom, hisz még ilyet soha senkinél sem éreztem.

— Vágódj csak le — túr hajába stresszesen. Le sem tagadhatná mennyire fél ettől az egésztől. Elindulok, míg ő felém fordítva karosszékét elhelyezkedik rajta, majd várakozóan tekint rám.

Ledőlve ágyára, csak fürkészem őt, mert képtelen vagyok elkezdi valószínűleg hosszú időtartamot igénybe vevő beszélgetésünket, de végül Jacky megelégelve az értelmetlen szemezést, megköszörüli torkát.

— Szóval — kezd bele óvatosan.— Mióta? — kérdezi kissé előrébb dőlve, míg arcán tisztán látszik a kíváncsiság minden vonala. Először nem értve miről beszél, értetlenül ráncolom szemöldököm, majd homlokomra csapva válaszolok neki.

— Tizenöt éves korom óta tudom, hogy a farokra izgulok — rántok vállat, mintha nem számítani, mintha ez az egész olyan könnyű lenne.

Jacky kikerekedett szemekkel bámul rám, majd rendezve vonásait elkezd alig észrevehetően mocorogni a széken.

— Akkor, akkor csak két éve tudod ezt...—gesztikulál hevesen, miközben arca egy picivel pirosabb árnyalatba tündököl, nekem pedig muszáj elmosolyodnom, mert annyira édesen próbálkozik, hogy az valami hihetetlen.

— Igen — bólintok halványan mosolyogva, megmentve őt ettől a kínos helyzettől.

— Húú haver, ez mos... tényleg elég nehéz nekem, még mindig emésztem a dolgokat — nevet fel idegesen mosolyogva, majd megvakarja tarkóját és ismét nekem szenteli minden figyelmét.— Amiket akkor este mondtál nekem..— kezd bele óvatosan, figyelve minden rezdülésem, hogy mégis miképpen fogok reagálni arra, ha felhozza azt a bizonyos éjszakát.

Nagy levegőt véve temetem arcom kezeimbe, majd nagyon sóhajtva tekintek fel rá, eljött az igazság pillanata.

— Minden igaz volt, minden szó, amely elhagyta a számat azon estén — mosolyogok fájdalmasan, majd tekintetem máshová vezetem és folytatom monológom, de nem tudom nem észrevenni, ahogy Jacks szagattaton beszívja majd kifújja a levegőt. — Sajnálom, sajnálom de megértem, ha ezek után már csak egy mocskos buzinak fogsz tekinteni, aki annyira szerencsétlen, hogy beleszeretett a maximálisan heteró haverjába — nevetek fel esetlenül, majd folytatom — De lehetetlen nem beléd esni te idióta..egyszerűen elvetted az eszem, minden mozdulatod bele van vésve az agyamba, minden rezdülésed, mosolyod, minden reakciód. Például amikor azt hiszed nem látják, mindig elmondassz egy halk Mi Atyánkot a meccseink előtt, vagy amikor rossz kedved van, csupán annyiból észrevehető, hogy a hajad szanaszét áll a fejeden, mint egy szénaboglya és amikor zavarban vagy, mindig a tarkódat vakargatod vagy amikor éppenséggel ideges vagy, mindig az ujjaidat törleled és amikor fáradt vagy, mindig megrázoa a fejed és még a végtelenségig sorolhatnám. Szeretem a mosolyod, az illatod, a tested, a humorod, az okostojás fejed, a kezed, az ajkaid, az apró anyajegyeidet, mindenedet. Tökéletes vagy a számomra és mindig az is leszel, mert te vagy a legcsodálatosabb ember az egész világon és sohasem lehetek elég hálás amiatt, amiért az életed része lehetek, mégha csak barátként is. Tudom, hogy barátnőd van és szereted. És azt is tudom, hogy semennyire sem vonzódsz hozzám. De esküszöm nem akarom tönkretenni a kapcsolatod, én csak annyit kérek, hogy ezek útán is tekints a haverodnak, mert faszom képtelen lennék elviselni , ha eldobnál magadtól, mint egy szemetet. Annyira szeretlek, hogy az már elviselhetetlen. — hajtom le a fejem és máris kezdem megbánni, hogy mindent elmondtam neki.

— Hmm..— válaszol csupán ennyit, amitől érzem, hogy megint könnyesedni kezd a szemem, pedig kicsit sem vagyok érzékeny típus, ezt is csak ő tudja kihozni belőlem, a kurva életbe már.— Csókolj meg, most.

Sajnálom, ha nem lett jól kidolgozva, csak most vagyok túl egy kemény veszekedésen anyámmal és ez teljesen leszívta az erőmet.😅
(Helyesírási hibákért is bocsánat)