Több mint barátság

Ő

Jacky

Álmosan nyitogatom szemeim, mikor érzem, a nap átkozottul fényes sugarait a redőnyökön keresztül az arcomra vetődni, mire olyan éles szúrást észlelek a halántékomnál, hogy egyik kezemet muszáj odaszorítanom. Mikor kissé enyhül fájdalmam, ijedten tekintek körbe, hisz ez egyáltalán nem az én szobám, sőt..fogalmam nincs hol a francba vagyok. Nagy lendülettel ülök fel, miközben megnyugodva veszem észre, hogy ruha azért van rajtam. Megpróbálom felidézni mi a fene is történt, majd egy röpke pillanat alatt minden eszembe jut. Nathan..a csók..a verekedés..a vallomás. Nagy sóhajjal temetem arcom kezeimbe, hogy mégis mi a fasz ütött belém és mégis miért kellett nekem annyi alkoholt innom. Érzem, hogy az emlékek hatására egyre csak vörösödök és amit a legjobban tennék az az, hogy egy párnát megfogva gurulnék jobbra balra az ágyon, azt kiabálva mennyire is kínos, amit tettem. Hirtelen kisebb zajt hallok és meglepetten kapom fel fejem, mikor meglátom betoppani Nathant.

— Jó reggelt álomszuszék, basszus már mindjárt délután — nevet fel, lábával becsukva maga mögött az ajtót.

— Szia — motyogom fáradtan, miközben mindenhova tekintgetek csak rá nem, hisz annyira zavarban vagyok előtte, hogy legszívesebben elsüllyednék a föld alá.

— Megbántad, ugye? — halkan kérdez rá, nyugodt hangon. Hirtelen kapom felé fejem, de ő csak kifürkészhetetlen tekintettel mered rám, az ajtónak dőlve, karba tett kézzel.

— Mi? — értetlenül húzom fel szemöldököm, nem értve, hogy mégis miről beszél.

— Gondoltam. Túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen — fájdalmasan csukja be szemét, fejét pedig egy nagy sóhajtás követően az ajtónak dönti.

Kicsit lassan jutott el az agyamig szavai értelme, de amikor felfogtam, hogy milyen faszságokat mond, villámgyorsan pattantam fel az ágyról, aminek következtében meg is szédültem.

— Jacks, jól vagy, bébi? — aggodolmasan löki el magát az ajtótól,
szempillantás alatt ideérve hozzám. Kezemet megfogva segít egyenesbe jönni, végig nyugtató szavakat mormolva.

— Tetszik ez..a..becenév, bébi — lágyan mosolygok rá, már amennyire jelenlegi helyzetemben sikerül. Tarkójánál fogva húzom közel magamhoz a zavarodott tekintetű Nathant és nyomom ajkaim az övéire. Istenem, nyögök fel, ez a világ legjobb érzése. Imádom a csókját, a nyelvét, a kezét, amely most a derekamat szorítja oly kitartóan, mintha bármelyik pillanatban elszökhetnék, pedig, ha tudná, hogy soha még eszembe se jutna hasonló.

— Nem bántam meg — ingatom fejem, mikor elválunk egymástól. — Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy csak szórakozom veled. Minden igaz, amit mondtam, minden egyes kibaszott szó. —nézek határozottan szemeibe, miközben felemelve kezem tarkójára csúsztatom és lágyan játszadozni kezdek tincseivel.

Várakozásteljesen emelem rá tekintenem, amikor már hosszú másodpercekkel később sem csinál semmi mást, azonkívül, hogy összeráncolt szemöldökkel és elnyílt ajkakkal bámul rám. Már épp szólnék, hogy mondjon valami..bármit, csak halljam a mély, karcos hangját, amely bármikor, bármilyen helyzetben képes megnyugtatni hevesen dobogó szívem, amikor egyszercsak már nem érte a lábam a földet és nagy erővel huppantam le, teljesen elnyúlva az ágyon. Nate seperc alatt hajolt fölém, birtokva véve számat. Kicsit sem haragudtam volna rá, ha heves csókcsatánk közben rám nehezedett volna, de ő figyelmes volt és két kezével tartotta magát a fejem mellett.

— Istenem, annyira imádlak, bébim— dünnyögi sóhajtva, miközben egyik kezével pólóm alá nyúl és simogatni kezdi mellkasomat. Apró puszikkal hinti be nyakam, egyre lejjeb haladva, amiért képtelen vagyok mást tenni csak nyöszörögni és élvezni kényeztetését. Hirtelen pattannak ki szemeim, mikor észreveszem, hogy semmilyen anyag nem takarja mellkasom. Nate kacéran mosolyogva húzza át fejemen felsőmet és hajítja a legtávolabbi sarokba.