Több mint barátság

Ő

Jackson

— Jackson, kérem csinálja a számára kiszabott feladatot és ne aludjon! — nagyot sóhajtva kelek fel székemről, a vén kurva parancsára és haladok az éppen gilisztát boncoló Harry felé.

— Jesszus — néz fel rám értetlenül — Úgy nézel ki, mint egy picsa, aki nem kapta meg a kielégítést — mér végig aggódó arccal, majd felém nyújtja az egyik kesztyűt, hogy lássak neki a feladatnak.

— Kösz — húzom el számat — Jól látod — motyogom nulla életkedvvel.

— Azóta se szólt hozzád? — kérdezi zavarodottan, engem nézve.

— Dehogy — nevetek fel frusztráltan, miközben kezeimmel az asztal oldalát szorítom elfehéredő ujjakkal. — Meg sem vagyok lepve emiatt — ingatom fejem bosszúsan, majd elvéve a szikét és a csipeszt, próbálok segíteni Harrynek.

— Nem értem őt — ránt vállat — Majdnem megverte Briant miattad, a gyengélkedőre is elkísért, másnap pedig egy csával sem dob meg — összeráncolt szemöldökkel figyeli, hogy mégis mit reagálok összegzésére.

—  Én sem értem, de legszívesebben szétverném, amiért ennyire játszadozik velem, három kibaszott napja észre sem vesz, csak azzal a faszaarc Shannel lóg, aki kibaszott jól focizik — rúgok az asztalba idegesen, ledobva kezemből a boncoló eszközöket.

— Hé, nyugodj meg haver — teszi kezét vállamra Harry, megszorítva azt.

— Az a gyerek tökéletes, pont..pont Nathanhoz való — hadonászok kezemmel és kétségbeesetten nézek Harryre, hogy mondjon valamit..bármit, csak nyugtasson meg.

— Hülye vagy — mosolyodik el — Ma lesz az évszázad bulija Dylannél, mutasd meg neki, milyen átkozottul csábító tudsz lenni és vedd le a lábáról — kacsint felém, majd válaszomat meg sem várva, mossa el az eszközöket és a tálcát a tanár kérésére.

Amikor visszaér, idegesen dobolok lábammal és kimondom azt, amit már napok óta meg kellett volna tegyek, de mégsem tettem. Milliószor eljátszottam már ezzel a gondolattal és úgy gondolom, hogy itt az ideje lezárni valamit, ami már sehogysem akar működni.

— Szakítok Nérával ma, suli után — jelentem ki határozottan, egy szuszra.

Harry le sem tagadhatná, mennyire megleptem őt ezzel az elhatározással. Óvatosan nézek fel szemeibe, mikor semmi mást nem hallok tőle csak egy apró nyikkantást.

— Hűha — dünnyögi sokkos állapotba — Kurvára jól teszed baszod, hajrá — kiált fel meglökve karom, mire én megkönnyebülten támasztom meg magam az asztal szélében.

— Semmit sem érzek már iránta— vallom be őszintén.

— Ezt meg rég tudom — forgatja meg szemeit játékosan— Nathan farkára vágysz — nyalja meg ajkait, majd nyelvével körkörös mozdulatokat tesz, mindezt engem nézve. Fülig vörösödve tapasztom kezem szájára, jelezve neki, hogy rohadt gyorsan fogja be, mielőtt bárki is meghallaná.

— Hülyegyerek— nevetek fel, pont akkor, amikor a csengő is megszólal. A biológia volt a mai nap utolsó órája, így picit idegesen köszöntem el Harrytől, aki kéz és lábtörést kívánt, egyenesen a kapu felé véve az irányt, ahol Nérával fogok találkozni és elmondani neki, hogy vége.

Várakozásteljesen emelem fel fejem, körültekintve, hogy mégis hol lehet, mikor már tíz perc is eltelt és a diákok egymást fellökve szállingóznak ki a hatalmas épület ajtaján. Hirtelen megakad a szemem egy nagyon is ismerős alakon, aki hajába túrva, a táskáját vállára kapva közeledik a kapuhoz. Érzem, hogy a lábaim máris megremegnek látványától és szivem olyan erős ütemre kapcsol, hogy majdnem kiugrik helyéről. Idegesen harapdálom ajkaim, miközben várom, hogy közelebb érjen.

— Nathan! — hallok meg egy kiáltást, amely teljesen kiragad a rózsaszín ködből és zavarodottan, összeráncolt szemöldökkel pillantok Nathan háta mögé, ahol is meglátom Shane vigyorgó képét. Nate érdeklőve fordul felé, majd mikor meglátja, kocogva indul el felé széles mosollyal az arcán. Dühösen vágom le a földre kezemben tartott táskámat, miközben gondolatban már ezeféleképpen vertem szét a pofáját. Nem hiszem el, hogy ez a gyerek képes mindent tökretenni. Fejemet ingatva járkálok fel-alá, ezzel próbálva nyugtatni magam, hogy ne csináljak semmi olyat, amit nem kéne.

— Édes, minden oké? — szempillantás alatt fordulok meg, egyenesen Néra felé, aki aggódva figyeli minden mozdulatom.

— Persze — hazudom — Beszélnünk kell — jelentem ki határozottan, majd magam után invitálom az értetlen tekintetű Nérát, egyenesen a közeli park felé.

— Megijesztessz — motyogja, félelemmel a hangjában, amikor már az egyik rozoga padon ülünk. Körülöttünk néhányan vannak csupán, akik kutyát sétáltatnak, futnak vagy pedig csak magányosan ülve bámulnak ki fejükből.

— Sajnálom — fújom ki levegőmet — Nem tehetek róla, de egyszerűen szeretném, ha megértenéd, hogy kettőnk kapcsolatának itt...vége — nyögöm ki, lehajtott fejjel —Ez egyáltalán nem a te hibád, mert gyönyörű és csodálatos lány vagy, de képtelen vagyok tovább eljátszani, hogy minden rendben köztünk. Napok óta fontolgatom ezt és úgy érzem ideje volt kimondanom. — megkönnyebülten sóhajtok fel, megnyalva kiszáradt ajkaim.

Felpillantok Nérára, aki csupán elnézően mosolyogva tekint vissza rám. Hirtelen érzem meg kezeit az enyémen, majd lágyan simogatva azt, válaszol.

— Tudtam, hogy ezt fogod mondani — suttogja alig hallhatóan — Igazából, számítottam rá, hogy megejted ezt a beszélgetést. Pár hete érzem, hogy nincs minden rendben köztünk és már csakúgy vagyunk egymás mellett. Örülök, hogy vetted a bátorságot és kimondtad. Tudd, hogy kicsit sem haragszom. — szorítja meg kezem óvatosan, majd arcomra ad egy puszit és felkel helyéről.

— Komolyan mondod? — pattanok fel én is, hatalmas mosollyal az arcomon. Nem tudom elhinni, hogy ez..ez az egész ilyen könnyen ment.

— Igen Jacky, igen! — nevet fel hátravetett fejjel, kezeit dzsekije zsebébe dugva.

— Te vagy a legjobb és köszönöm — ölelem szorosan magamhoz hálám jeléül, miközben haját simogatom, amely tiszta kóc a széltől.

— Attól még egy igazi seggfej vagy — csóválja fejét játékosan, miközben meglendítve lábát bokán rúg. Kihívóan húzom fel szemöldököm, majd haját összeborzolva köszönöm meg neki.

— Köszönök mindent — bocsánatkérő puszit hintek homlokára, mire ő buksiját ingatva néz fel rám. Lehet, hogy arra gondolt, nem haragszik, lehet arra, hogy most hagyjam egy kicsit magára, de tudtam, hogy minden rendben van és ezek után is jól megleszünk. Elengedve őt, köszönök el tőle, majd intve egyet sietek haza, hogy este, végre minden akadály nélkül megszerezzem magamnak azt, akit igazán szeretek és szeretni is fogok teljes szívemmel.

Közeledünk a vége felé, már csak pár rész van hátra:)) A következő Nathan szemszögéből lesz❤️