Több mint barátság

Ő

Nathan

Homlokomat törölgetve követem Jackyt szállásunk felé. Mégis MI A FASZT KÉPZELT?
Ha azt hiszi, hogy ezt megússza, akkor nagyon de nagyon téved és ha ezt mondom, akkor higyjétek is el.

– Na, lejött haver?.–kérdezi Jakcy szórakozottan vigyorogva, megpróbálva rájönni, hogy sikerült-e letörölnöm magamról "alkotását".

– Bekaphatod, jó?.– nézek rá grimaszolva, mire ő felnevet, átkarolva vállamat.

– Na, ne haragudj tesóó.– húzza el a szó végét, majd felborzolja hajamat.

– De haragszom.– fordítom el fejem.– nagyon de nagyon megbántottál Jackson.– változtatom el hangom, majd drámaian szívemhez emelem kezeimet.

– Most miért vagy ilyen?.– kérdezi tettett szomorúsággal, miközben lebiggyeszti ajkait. Basszátok meg, ennek a srácnak elképsztően gyönyörű szája van én mondom.– megjött?.– húzza fel szemöldökeit mosolyogva, mire válaszul csak megforgatom szemeim.

– Max neked langyikám.– vigyorgok rá, mire ő figyelemben kívűl hagyva megszólításomat fejet ráz.

– Egyébként ez a hely őrület.– néz körbe Jacky mosolyogva, ámult tekintettel.

– Az.– bólogatok helyeslően, hisz ez a hely tényleg fantasztikus.

Amúgy persze itt nem csak a mi csapatunk van, hanem rengeteg a városból, köztük a legnagyobb riválisaink is, a sasok.

Kibaszottul utáljuk őket, és ők is kibaszottul utálnak minket. A csapatkapitányuk a legnagyobb fasz a világon, akit valaha is láttam de komolyan, azt hiszi attól, hogy kurva jól néz ki bármit megtehet, pedig rohadtul nem.

Remélem nem futunk össze velük, mert akkor a dolgok csak rosszul végződhetnek.

– Megjöttünk haver.– kiabál fel Jacky kizökkentve gondolataimból mosolyogva, miközben odaérünk házunkhoz.

– Azta, ez baromira király tesó.– tátott szájjal bámulom szállásunkat, mert hát tényleg elképesztően klassz.

– Ahogy mondod.– nevet fel Jacky, majd benyit a ház ajtaján.

Belépve szemeim majdnem kigúvadnak a helyükről, amikor kurvára realizálom azt, hogy BASZOTTUL CSAK EGY ÁGY VAN.

Jacky reakciója?
Fantasztikusan lesokkolt állapotban van.

– Ugh, ezt a szívást.– mondom lazának tűnve, miközben belül ÚGY ORDÍTOZOK, MINT EGY HAVIBAJOS KISLÁNY. EGY ÁGYBAN FOGUNK ALUDNI. AHW.

– Ez van.– ránt vállat, mire azonnal felé kapom fejemet.– nem olyan vészes.– vigyorog rám, miközben ledől az ágyra, szemeit lecsukva.

Hitetlenkedve nézek rá, keresve arcán bármiféle jelet, hogy mégis miért egyezett bele ilyen rögtön.De ő most komolyan azt mondta, hogy nem vészes? AZTAKURVA, EZT EL SEM HISZEM, VÉGRE A SZERELMEM MELLETT ALIDHATOK, KÖSZÖNÖM ISTENEM.

Elég rövid, de holnap már hosszabb lesz.❤️