Több mint barátság

Ő

Nagyon hálás voltam Cameronéknak, hogy befogadtak éjszakára, még akkor is, ha nem hagytak békén és telebombázták az így is sajgó fejemet, az ostoba kérdéseikkel. De csupán annyit tudtam kipréselni magamból, hogy olyannyira összekaptunk Nattel, hogy képtelenek voltunk egy levegőt szívni. Persze, a meglepődött füttyentések és az értelmetlen kérdések sem maradhattak el. Hisz mindneki tudta, hogy Nattel olyanok lettünk egymás számára, mint a testvérek, összeszoktunk, minden buliba együtt mentünk, és minden buliból együtt is érkeztünk haza, a suliban is elválaszthatatlanokká váltunk, amit jó páran szóvá is tettek, de mi mit sem törődve vele kerültünk még közelebb egymáshoz. Nem is sejtve, hogy ezzel mit indítottam el, de ha visszaemlékszem szavaira, már az első találkozásunkkor megtetszettem neki. Te jó ég! Ebbe így belegondolni annyira abszúrd, hogy elpirulok és képtelen vagyok mást tenni, csak a falat bámulni azon gondolkodva, hogy most mi is legyen a teendő. Cameron és Harry békén hagytak, amiért most kibaszottul hálás vagyok, hisz fogalmam sincs meddig bírtam volna még a folytonos kérdezősködést.

— Bevallotta, igaz?— hallom Harry mély és rekedtes hangját, a szoba másik végéből. Ijedtemben, majd kiugrik a szívem, hisz úgy tudtam már rég alszik. Cameron miatt nem kellett aggódnom, a horkolása az egész szoba csendjét megtörte.

— Miről beszélsz?— kérdezem a hülyét tettetve, miközben görcsösen szorítom a takarót, amely beborít. Harry mégis honnan..? Csaknem meghallott minket? A lebukástól való félelem, annyira megrémít, hogy szabályosan már ziháltam és magamban imádkoztam, hogy az egész csak egy kibaszott nagy félreértés legyen és semmi több.

— Nate szerelmes beléd.— közli, mint egy tényt, mintha csak annyit mondott volna, hogy süt a nap.

Hirtelen forogni kezdett velem a szoba, a fejem hasított a rátörő egyre rosszabb gondolatoktól. Nem és nem, ezt senkinek sem szabadna tudnia, ha kiderül.. az megbélyegezbeti az egész életünket.

— Honnan..?— ülök fel az ágyban, enyhén remegő kezekkel és hanggal, ennyi telik tőlem.
A hold összetéveszthetetlen fénye, pont Harry ágyára világít és látom, ahogy elmosolyodik, majd ülőhelyzetbe tornássza magát.

— Hogy honnan tudom?— kérdez rá az engem leginkább foglalkoztató kérdésre.— Egyértelmű.— mondja, majd kinyújtóztatva tagjait felkel és elindul, hogy levegye telefonját a töltőről.

— Egyértelmű?!— suttogom erőteljesen, és egy kicsit hangosabban is a kelleténél, miközben döbbenetemet, nem is tudom és nem is akarom elrejteni.— Már, hogy a fenébe lehetne ez egyértelmű?.— gesztikulálok eszeveszettül a kezemmel, miközben, hisztérikusan felnevetek, annyira frusztráltnak érzem magam, hogy majd szét robbanok a bennem tombuló feszültségtől.

— Hogy a faszba lehetsz ennyire vak?– kérdez rá vigyorogva, majd telefonját elkapva visszasétál az ágyhoz és újból betakarózik.— Úgy néz rád, mint aki azon filózik, hogy hányszor farkalhat és szophat le egyetlen egy nap leforgása alatt.— nevet fel saját megszólalásán, én viszont annyira elpirulok a hallotaktól, hogy csak tátogok, mint egy hal és próbálom felfogni az előbbieket.— Miután ezt észrevettem, tudtam, hogy több vagy számára, mint egy barát, sőt sokkal több, erről akkor bizonyosodtam meg, amikor a suli zuhanyzójában észrevettem, ahogy a nevedet suttogva hajszolja magát a csúcsra, miközben olyan mocskos szavakat használva képzelte el, hogy megdug, hogy majdnem az én farkam is felállt.— vigyorodik el, majd folytatja.— Gondolom azt hitte, hogy mindenki hazament már és nyugodtan kiverheti magának rád gondolva, de ezt elbaszta. De hallod öcsém, nem semmi a srác, én a helyedbe vennék egy kenőcsöt, mert ha valóban úgy fog megdugni, ahogy elmondta, akkor egy hétig képtelen leszel lábra állni.— nevet fel jóízűen és úgy néz rám, mint aki arra vár, hogy én is vele együtt nevessek.

Megszólalni sem tudok mondandója után. Annyira váratlanul ért ez az egész, hogy úgy érzem rögtön ki kell mennem egy kicsit a friss levegőre, hogy lenyugtassam magam. Nem tudom elhinni, hogy Nate rám gondolva elégítette ki magát. Te jó ég! Olyan hirtelen hajtom le a fejem és kezdek el pirulni és izzadni, hogy menten elájulok. Érzem, hogy a vér alhasamba száguldozik, és a farkam áll, mint a cövek. Édes Istenem, mi történik? Miért izgat a gondolat, hogy Nate az iskola zuhanyzójában verte ki, miközben elképzelte, hogy hogyan dug meg? Ez nem lehet..én kibaszottul nem vagyok meleg, ez nem én vagyok.

— Figyelj.– sóhajt Harry, miután látta, hogy egy hang sem tud felszakadni a torkomból.— Nem csak azt látom, hogy Nate hogyan néz rád, hanem azt is, hogy te, hogyan nézel rá. Ugyanúgy Jacky, ugyanúgy. Teljesen máshogy nézed őt, mint engem vagy a barátnődet. Lehet benned nem tudasult még az érzés, de szerintem számodra se közömbös Nate.— fejezi be monológját, majd a fal felé fordulva, ezzel lezártnak tekintve a dolgot, magamra hagy csapongó gondolataimmal.

Számomra sem lenne közömbös? Dehát ő fiú, az Isten szerelmére! Még akkor is, ha nála vonzóbb, izmosabb pasit még életében nem láttam. De mégis, annyiszor felejtettem rajta a tekintetem és csodáltam őt. Megrázom fejem és a fal felé fordulva próbálom lenyugtatni magam. Ez nem helyes, de mégis annyira érdekel, hogy most mi lehet vele, vajon visszatalált a házba, nagyon szomorú? Jól van? Holnap az első dolgom az lesz, hogy visszamenjek hozzá és mindent megbeszéljünk, de előtte még kifaggattom Harryt egy s más dologról. Hisz annyira új ez nekem, én abban a tudatban éltem idáig az életem, hogy van egy csodálatos barátnőm akit mindennél jobban szeretek és kész. Erre belép ez életembe ez a hosszú hajú félisten és mindent tönkrebasz. De mégis az a csók, ha csak egy szájra puszi is volt, olyan áramütést okozott bennem, hogy megrémültem magamtól, Nattől és az egész kicseszett furcsa érzéstől, ami elindult bennem és képtelen megállni vagy visszafordulni.

Tuti vannak benne hibák, nem olvastam át!