☆sebek a szívben 💚 jongsang☆

☆셋☆

Három és fél hónap telt el iskolakezdés óta. Yeosang rendesen beilleszkedett az osztályba, mindenki kedvelte. Nem beszélt sokat, de mindig köszönt, és szívesen segített bárkinek. Nagyon kedves, jó lelkű srácnak tartották. Néha vicces poénokat sütött el, ezt is szerették benne.

Hongjoong-gal és Yunho-val közeli barátokká váltak. Yeosang megtudta például Hongjoong-ról, hogy nagyon szereti a minion-okat, és Michael Jackson zenéjét. Yunho-ról kideült, hogy imádja a Harry Pottert és a plüssmacikat. Néha mind a négyen átmentek egymáshoz, vagy csak együtt lógtak suli után valahol a városban.

Egy nap épp az ebédlőbe tartottak. Mint általában, most is Yunho hülyéskedésén röhögtek. A bejárattól legtávolabb, az egyik sarokban foglaltak helyet. Yeosang háttal ült a falnak, így belátta az egész termet.

- Tényleg amúgy! - kapott a fejéhez Hongjoong. - Gyertek közelebb, pletykáim vannak!

- Azt hallottam, hogy visszajött a másik banda vezetője - mondta halkan a legidősebb, miután mind odahajoltak egymáshoz, beszűkítve a kört.

- Tényleg?! - kiáltotta suttogva Wooyoung, mire Hongjoong csak bólintott.

- Itt is van! - mondta ugyanolyan hangon Yunho, mint Wooyoung. - Ne nézzetek oda túl feltűnően!

Persze, hogy mindenki egyszerre fordította oda a fejét, de szerencsére nem ők voltak az egyetlenek - mindenki kíváncsian pillantott az ebédlő bejárata felé.

...

Jongho, amint leszállt a repülőgépről, és összeszedte a csomagját, leintett egy taxit, és hazavitette magát. Otthon kipakolt, majd lement a konyhába, ahol egy papírcetli fogadta.

- Szuper - morogta maga elé elmosolyodva, majd csinált magának vacsorát, amit megevett.

Mivel az üzenet szerint a szülei majd csak késő este jönnek haza, Jongho eldöntötte, hogy ezt az időt ő bizony kihasználja. Felkapott egy kabátot, majd elment. Kevesebb, mint fél óra múlva egy lánnyal tért vissza, akit rögtön a szobájába irányított. Egy ideig a lány sikolyaitól volt hangos a ház, majd miután végeztek, Jongho kirakta az utcára.

- Még csak zuhanyozni sem engedsz?

- Csak húzz el! - mondta a fiú hidegen, majd a másik arcába csapta az ajtót.

Másnap reggel korán kelt, elment futni, és végigcsinálta a szokásos reggeli rutinját. Ezután bepakolta a cuccait, majd a suli felé vette az irányt. Kicsit jobb hangulatban volt, mint előző nap, mert újra láthatta a barátait. Ahogy belépett az iskola kapuján, és meglátta Mingit a rikító piros hajával, rögtön odament hozzá.

- Hé, haver! - köszönt neki Mingi egy kézfogással és vállveregetéssel.

- Rég nem láttunk, mi újság? - kérdezte Seonghwa.

- Ah, semmi - válaszolt Jongho.

- Wow, te aztán jól kibasztad magad! - öklözött bele a karjába San. - Mondjuk ezelőtt se voltál semmi.

Egész nap őt bámulták az emberek. Suttogtak a háta mögött, de ő nem törődött vele. Az összes szünetet Seonghwa-ékkal töltötte, és hallgatta, amit meséltek neki.

Mind Yeosang, mind Jongho úgy gondolták, ez is csak egy olyan nap lesz, mint a többi. Semmi különös. Iskolába mennek, beülnek az órákra, esetleg megírnak egy-két tesztet, beszélgetnek a barátaikkal, majd hazamennek. Az egész ott bukott el, amikor Jongho, nyomában Seonghwa-val, San-nal és Mingi-vel belépett az ebédlő ajtaján.

Yeosang, amikor meglátta annak a bizonyos másik bandának a vezetőjét, egy kis ideig elfelejtett levegőt venni. Ezután lehajtotta a fejét, és remegni kezdett.

- Minden rendben, Sangie? - kérdezte Wooyoung aggódva.

Yeosang nem válaszolt, csak nagy svunggal felállt, arcán iszonyatos méreg tükröződött. A jelenlévők közül senki sem látta még ilyennek. Nagy léptekkel megkerülte az összes asztalt, és odament Jongho-ékhoz. Jongho, ahogy meglátta az idősebbet közeledni, elkerekedett szemekkel állt fel.

- Yeosang...? - kérdezte hitetlenül a másikra nézve. Sosem gondolta volna, hogy itt fog összefutni vele.

Yeosang nem válaszolt, csak fújt egyet. Mindenki őket bámulta. Nagyon kevés példa volt rá, hogy bárki is odament volna Jongjo-ékhoz, főleg, ha az illető viszonylag újnak számított az iskolában. Ami pedig még szokatlanabb volt, és ami hatására mindenkinek elakadt a lélegzete, és abbahagyta a beszédet, az az volt, hogy Yeosang teljes erejéből pofon vágta a suli legijesztőbb, legbarátságtalanabb, legerősebb tanulóját, akitől körülbelül mindenki félt.