☆sebek a szívben 💚 jongsang☆

☆열일곱☆

// Gyerekes, vagy sem, csak azért is írok ide valamit, mert már elegem van ^^, egyébként meg bocsi, hogy ilyen sok idő kihagyásával hozom a részeket, csak you know school and depression and no motivation stuff //

Következő héten, amíg a többiek mind iskolába mentek, Yeosang még a korházban lábadozott. Minden délután legalább ketten elmentek hozzá, Jongho viszont azóta, amikor elkísérte a mentővel, egyszer sem volt nála. Félt, hogy el kell árulnia az igazságot, miért is viselkedett úgy a múltban Yeosang-gal, ahogy. Tudta, hogy egyszer muszáj lesz elmondania, de próbálta addig halogatni a dolgot, amíg csak lehet. Yeosang se kérdezett felőle, neki se lett volna ínyére a találkozás.

Ugyan a fiúk mindig értesítették az iskolában történtekről, és mindenfélét megosztottak vele - volt, hogy több, mint fél órán keresztül nyomták a rizsát - , Yeosang nem nagyon válaszolt, sőt, alig szólalt meg. Szótlanságát a többiek a vele történt traumákra fogták, és hát nem tévedtek nagyot.

- Köszönöm, Woo! - küldött neki egy fáradt mosolyt a fiú, miután a fiatalabb átadott neki egy kosár sült csirkecombot.

- Igazán nincs mit - húzta ki magát Wooyoung, míg Seonghwa értetlenül bámulta.

- Nem inkább csokit szokás hozni, vagy valami ilyesmit? - kérdezte zavarodottan.

- Tudom - válaszolta Wooyoung rá sem pillantva, csak a csendesen falatozó Yeosang-ot figyelte - , de Yeosang bármit feladna a csirkéért.

- Ez most komoly? - pillantott az említettre Seonghwa felhúzott szemöldökkel.

Yeosang nem válaszolt, csak evett tovább, helyette Wooyoung bólogatott.

- Olyan aranyosan eszik, nem? - gügyögött a legfiatalabb, majd Seonghwa-ra nézett, választ várva.

- D-De...

Seonghwa nem értette, miért kerítette hatalmába hirtelen egy furcsa érzés, és először nem is ismerte fel, mi volt az. Csak később jött rá, hogy amit érzett, az nem volt más, mint féltékenység. Nem is akart belegondolni, vajon miért lett féltékeny Yeosang-ra hirtelen, mikor Wooyoung azt mondta rá, hogy cuki - nem gondolta, hogy bármikor is szüksége lett volna arra, hogy Wooyoung őt hívja aranyosnak. Mégis, valahol mélyen irigyelte Yeosang-ot.

- Tényleg! Befejeződtek a tárgyalások Eunsang-ékkal kapcsolatban - szólalt meg Wooyoung, mire Yeosang majdnem félrenyelt, és aggódó tekintettel pillantott a másikra.

Eunsang bandáját, csakúgy, mint magát a fiút is kikérdezték a rendőrök, és miután kiderült az igazság, a kiskorúakat nevelőintézetbe, a felnőtteket (köztük Eunsang-ot is) pedig börtönbe dugták. Nem tartottak sokáig a tárgyalások, ugyanis rengeteg szemtanú volt, és rengeteg bizonyíték. Yeosang megnyugodva dőlt hátra, hogy folytassa az étkezést.

Egyébként sajnos az újságba is bekerült az eset, és mire Yeosang végre kijöhetett a kórházból, addigra már mindenki tudta, mi történt vele - ez nem lett volna akkora baj, ha nem derül ki az is, hogy a homoszexualitása miatt lett elrabolva. Tehát így már legalább fél Seoul tudta, hogy Yeosang meleg. Az volt a szerencséje, hogy a szülei nem nagyon olvasták a híreket, meg amúgy is inkább azzal foglalkoztak, hogy minél hamarabb rendbe jöjjön a fiuk. Yeosang már nagyon régóta szeretett volna coming out-olni nekik, mert kényelmetlenül érezte magát, ha szerelmi témáról volt szó, és nem beszélhetett nyíltan arról, hogy neki inkább a fiúk jönnek be (különösen egy bizonyos fiú), de nem akarta, hogy így tudják meg.

Egy pénteki napra esett, mikor is kiengedték Yeosang-ot, úgyhogy Wooyoung vezetésével a srácok partit rendeztek a tiszteletére. A szüleit is beavatták az előkészületekbe, akik felajánlották, hogy iskola után átmehetnek hozzájuk, és amíg ők elmennek Yeosang-ért, addig feldekorálhatják a lakást.

- Üdv újra itthon, Yeosang-ah! - üvöltötte az arcába Wooyoung, amint az idősebb betette a lábát a házba.

Ugyan a fülére szorította a kezét, és megrezzent, mert megijedt, mégis egy őszinte mosoly kúszott Yeosang arcára. Már nagyon honvágya volt, és hiányoztak neki a barátai, még akkor is, ha nap mint nap látta őket a kórházban.

- Köszönöm, Wooyoung-ssi! - ölelte át a legjobb barátját, majd végignézett a többieken - És nektek is.

Nem lepődött meg, hogy ott találta Jongho társaságát is, ugyanis velük is összemelegedett, míg lábadozott. Mindenki eljött, kivéve Jongho-t.

- Azt mondta, valami sürgős dolga akadt - szólalt meg San a legfiatalabbra utalva. - De szerintem mind tudjuk, hogy csak egy gyáva seggfej.

Yeosang nem felelt. Nem bánta, hogy Jongho nem jött. Egy kicsit el akarta engedni magát, és nem akarta, hogy a fiúval való konfliktusa elrontsa a hangulatot. Majd gondolkozik a dolgokon hétfőn, mikor újra iskolába megy.