☆sebek a szívben 💚 jongsang☆

☆열☆

- Láttad mostanában Kang Yeosang-ot? - tette fel a kérdést Wooyoung aznap már vagy századjára.

Csütörtökön a Kang család háza környékén néztek szét, és minden szembejövőt megkérdeztek, nem látták-e a fiút. Mivel semmi hasznos információra nem tettek szert, másnap ugyanúgy megkérdeztek mindenkit, csak most az iskolában.

- Woo, elég lesz - fogta meg a fiú vállát Yunho.

Wooyoung úgy pörgött, mintha reggel legalább három kávét lenyomott volna. Hongjoong azt gondolta, hogy lehet tényleg így történt. A legalacsonyabb és a legmagasabb barátja egy ideig csak nézte, ahogy Wooyoung konkrétan lefutja a maratont az iskolában, aztán Yunho volt az, aki megállította a fiút.

- Majd ebédszünetben folytatjuk - mondta Hongjoong.

- De--!

- Visszabeszélsz a hyungodnak? - vonta fel a szemöldökét Hongjoong.

Wooyoung lehajtotta a fejét, és nem szólt többet. Bár mindhárman aggódtak Yeosang-ért, Wooyoung volt a legjobb barátja, és nagyon magára vette a fiú eltűnését. A fejében magát okolta érte, de ezt nem mondta ki hangosan.

Mikor eljött az ebédszünet ideje, elhatározták, hogy odamennek azokhoz a személyekhez, akiktől majdnem hogy a legjobban féltek - Choi Jongho-ékhoz.

- Sz-Sziasztok - köszönt Wooyoung bizonytalanul, mire Jongho, Seonghwa, San és Mingi rájuk néztek. - N-Nem láttátok mostanában Yeosang-ot?

- Nem - válaszolta Jongho, majd összevonta a szemöldökét. - Miért?

- N-Nem érdekes, viszlát! - hadarta Wooyoung, majd megragadva Hongjoong és Yunho karját, elfutott, nyomában a másik kettővel.

- Mi a fene... - jegyezte meg Mingi hangosan.

- Yeosang hétfő óta nem volt iskolában, igaz? - kérdezte San, mire Jongho bólintott.

- És ha ők se tudják, hol van... - kezdte Seonghwa.

- Nem lehet, hogy csak beteg? - nézett Mingi a legfiatalabbra.

- Gondolom szólt volna a barátainak - válaszolt Jongho helyett Seonghwa.

Most már Jongho-ék is ezen agyaltak az iskola hátralevő részében, de egyikőjük sem aggódott annyira, mint a legfiatalabb. Ennek ellenére ezt egyáltalán nem mutatta, de magában minden lehetőséget végiggondolt.

Az utolsó előtti óra vége felé Wooyoung-nak pisilnie kellett, úgyhogy felnyújtotta a kezét, és kikéredzkedett a mosdóba.

- Ahh halleluja - eresztett el egy felszabadult sóhajt, miközben felhúzta a cipzárját.

Miután megmosta a kezét, és már épp azon volt, hogy kilépjen a mosdó ajtaján, hangokat hallott a másik oldalról, úgyhogy megtorpant. Senkinek se vallotta volna be, ha egyenesen rákérdeznek, de nagyon izgalmasnak találta, ha kihallgathatta az emberek beszélgetését.

- ... az a kibaszott buzi - hallotta Eunsang hangját, amit bármennyi közül is felismert volna. Úgy rühellte, mint még soha senkit. Wooyoung szerint a fiú maga volt az ördög.

- Ja, még csak fel se tud mosni rendesen! - mondta egy második hang, amit nem ismert fel.

- Múltkor annyira felhúzott! Levert egy vázát - nyavalygott egy harmadik.

- Mocskos Kang - morogta Eunsang, és Wooyoung hallotta, ahogy elindulnak valamerre, és egyre távolodnak a mosdó ajtajától. - Ha hazaérek, és azt látom, hogy megint valamit elrontott, nem állok jót magamért.

Wooyoung nem akart hinni a fülének. Most vajon Yeosang-ról beszéltek? Csak ő lehetett, ha ilyen szavakkal illették, és még a vezetéknév is stimmelt! A szájára szorította a tenyerét, és elkerekedett szemekkel dőlt a falnak. Szólnia kell a többieknek!

Visszarohant az osztályterembe, ahol a nagy sietsége miatt furcsán néztek rá a többiek, úgyhogy megpróbált kissé lenyugodni. Gyorsan küldött egy-egy üzenetet Hongjoong-nak és Yunho-nak, hogy találkozzanak szünetben az udvaron. Mikor végre megszólalt a csengő, Wooyoung felpattant, és kiviharzott a teremből.

- Náluk van! - mondta Hongjoong-éknak amint meglátta őket. - Yeosang Eunsang-éknál van!

A két fiú összezavarodottan nézett a harmadikra. Próbálták felfogni, amit mondott.

- Mi? - kérdezte Yunho.

- Előző órán kimentem a mosdóba, és meghallottam, ahogy róla fecsegtek. Úgy beszéltek róla, mintha fogolyként tartanák!

- Jézusom... - sóhajtotta Hongjoong. - Eunsang-ról még el is tudnám képzelni, hogy ilyet tesz.

- Kit tartanak fogva...? - hallottak egy hangot maguk mögül.

Jongho volt az a barátaival. Hongjoong már indult volna, hogy minél messzebb kerüljön tőlük, de Wooyoung nem mozdult. Ugyan még mindig nem bízott bennük, de tudta, hogy ha vissza akarják szerezni Yeosang-ot Eunsang-éktól, csak így van esélyük: ha bevonják Jongho-ékat is.

- Yeosang-ot.

Mindenki Jongho-t figyelte. A fiúnak elsötétedtek a szemei, és közelebb lépett Wooyoung-hoz.

- Ezért még megfizetnek - morogta.

☆

// ne hari, hogy sokáig nem volt rész, és hogy ez is ilyen béna lett... valamiért mostanában nem nagyon megy mondatokba foglalni a story-jaimat 🤷‍♀️ //